3 es 5 evesek lesznek a fiaim. Nagyon sokszor nem fogadnak szot. Ti is elvesztitek a türelmeteket? En sokszor kiabalok.

Igen

Sajnos igen. Ostorozom is magam miatta rendesen mert elviekben tudom ,hogy ez nemcsak nem jó a gyereknek és az én tekintélyemnek sem, de azt is ,hogy kb. mit kellene helyette csinálni (kb. végtelen nyugalommal közölni és végigvinni a szigorú következményeket anélkül, hogy a harag eluralkodna rajtam). Devez sajnos az esetek többségében nem megy:( De talán nem is haragomban, hanem inkább tehetetlenségemben kiabálok. Nagyon felnézek azokra az anyákra, akiknek nem ez jön ösztönből. Nem tudom, mitől függ. Én eléggé elfojtós, ám szófogadó gyerek voltam, nem nagyon kellett következményeket kilátásba helyezni, meg akartam felelni anyámnak, és ezzel kész is volt a szófogadás. Talán ezért nincs mintám arra, hogy mit csináljak, ha egy gyerek nem ilyen? Nem tudom:(

Mintha én írtam volna a választ kedves utolsó. Nem akarom ismételni, nálam is ez van. Annyival jobb, hogy az enyémek már 6 és 8 évesek, és közhely, de tényleg az idő segített a problémán, de még mindig simán napi 1x 2x ki tudnak akasztani, és olyankor én is elkiabálom magam. Ami nagyon nehéz a gyerekemben, hogy simán visszabeszél, ezt elég nehezen tudom kezelni, mivel mi 4en voltunk testvérek, de soha egyikőnk se mert visszaszájalni. Ezzel szemben a gyerekem csuklóból kioszt, amit nem tűrök. Tudom, hogy nem szabad ráhagyni, nem is hagyom, de elnyomni sem akarom, jó az is ha kimondja a gondolatait. Mi el voltunk nyomva, sokszor meg akartam mondani anyáéknak a véleményemet, de nem mertem, mert tartottam a veréstől. Ezt nem akarom, hogy átéljék a gyerekeim. Marad a kiabálás. De mondom, most már azéet sokkal jobb, hogy nagyobbak. A kamaszkortól 1 kicsit félek.