Normális ennyire túlfélteni egy gyereket és ráhagyni mindent?

Elnézést, azt hittem ez az oldal arra van, hogy kérdezzünk! Nem muszáj válaszolni, ha ennyire nehezen megy…

Nem én avatkozok bele az életükbe, nem tudom feltűnt-e, de leírtam, hogy Ő az, aki minden egyes nap ezt meséli bent mindenkinek és rendszeresen kiteregeti az életüket, majd érdeklődve kérdezi, h mi mit gondolunk erről és adjunk tanácsokat vagy hogy a mi gyerekeink is ilyen szemtelenek-e velünk.. Most erre mit mondjon az ember, hogy nem az én lányom nem tiszteletlen velünk, mert meg van nevelve…? A többiek is egyet értenek azzal, hogy jobban kéne fogni ezt a fiút, de nem akarjuk megbántani. Az én lányom is volt, h feszegette a határokat, kikerekedett néha a szemünk milyen stílusban beszél velünk.. Próbáltuk jó néhányszor elmagyarázni neki, hogy senkivel nem beszélhet így, de mikor csak azért is csinálta, betelt nálunk is a pohár, kapott egyet a fenekére (egy legyintést, nem agyonvertük a gyereket, mielőtt ezzel jönnétek..), alaposan le lett szidva és mehetett a nap többi részére a szobájába elgondolkodni a viselkedésén. Érdekes azóta nincs ilyen problémánk, ha néhanapján próbálja megint felvenni ezt a stílust, elég erélyesebben rászólni és máris tudja, hogyan NEM viselkedhet.

Kolléganőnk elmondása szerint azt mondták a fia beszéde van lemaradva a korosztályához képest, a pszichológus pedig azt mondta van egy kisebb figyelemzavara, ami abban mutatkozik meg, h nehezen bír végig ülni egy órát, nehezebben koncentrál, sok az energiája, de semmi súlyos. És akkor mondja nekünk, hogy ezek alapján nincs nagy gond a gyerekkel, csak akkor nem érti miért ilyen. Hát mivel pontosan látja, hogy anyuékkal bárhogy beszélhetek, az ég világon semmi következménye nem lesz csak egy „Ejnye-bejnye ezt nem szabad.” Miért is beszélne akkor tisztelettudóan? Meg amikor büntiből nem gépezhet és vigyorogva közli, h akkor majd tabletezek ha úgy sem láttok. Hát azért mindennek van egy határa.

Plusz szerintem az sem megoldás, hogy állandóan azon aggódnak, hogy nehogy olyan suliba/helyzetbe kerüljön, ahol bármi versengés vagy kiközösítés veszélye fenyegeti.. Aztán majd mikor kikerül az életebe és szembejön vele egy probléma, vagy valami atrocitás éri és majd azt se tudja hirtelen hogyan kezelje, akkor az nem tudom mennyivel lesz jobb neki. Minden iskolában van némi versengés, klikkesedés, gonoszkodás sajnos, szinte 1% esély van arra, hogy semmiféle probléma nem fog felmerülni a gyerekek között mint ahogy arra is hogy soha nem lesz olyan, ahol ő alulmarad másokhoz képest valamiben vagy nem ő lesz az első és a legjobb. Egyszerűen meg kell tanítani neki, hogy ilyen az élet, nem mindig az van, amit mi akarunk és nem lehetünk mindig minden mi a legjobbak. Egy ennyi idős gyereknek ezt már véleményem szerint illene tudni és nem a szülőknek kéne rettegni attól, hogy mondjuk meg a gyereknek, hogy ebbe a suliba nem veszik fel. Miközben a gyereket meg sem hatotta, hisz a kolléganőmék előadták neki ezt az alaposan kitarkított, "te ide túl jó vagy, majd olyan helyre megyünk, ahol sokkal jobban figyelnek rád, ez nem is olyan jó suli (miközben a szülők álomsuliként emlegették) stb mesét habbal, a fia 2 perc múlva meg már vígan játszott, kutya baja nem volt, a szülők meg 2 napig azon stresszeltek hogyan mondják meg neki, nehogy magára vegyen. És mindennel ezt csinálják, ők kerítenek neki óriási nagy feneket, olyannak is amit a fiú egyébként nem is él meg rosszul, de mivel kolléganőméktől azt látja, hogy anyuék ekkora felhajtást csinálnak mindenből, így ő is ezt fogja hozzá párosítani.

Te beszélsz sötétségről, miközben szöveget értelmezni sem tudsz?! Nem azt mondtam, hogy azért neveletlen a gyerek, mert logopédushoz kell hordani és egy pofon biztos helyretenné a beszédhibáját, te jó ég!! Azt mondtam, hogy a tiszteletlenségnek, annak hogy hülyének nevezi a szüleit, állandóan szemtelenkedik, az részben igen is neveltetés kérdése! Mi baráti társaságunkban is van olyan gyerek, aki sajnos le van maradva a korosztályához képest bizonyos területeken, DE mégsem beszél úgy a szüleivel, mint egy darab sz*arral. És a kolléganőnk is ezt sérelmezi a legjobban! Nekünk panaszkodik, hogy hogyan beszél a gyerek velük, mégsem csinál semmit, mindig rá van hagyva, sőt ha a gyereket az apja leszidná, akkor még anyuka ugrik neki, hogy ezt mégis hogy képzeli és a vége, hogy a szülők vesznek össze.

Az utolsó részhez, mert látom itt sem sikerült felfognod mit írtam. Tehát Ő saját magától köti a mi orrrunkra, hogy mi van a gyerekkel és ő mesélte az egész iskola sztorit. És de, épp hogy elmondta, hogy azért nem vették fel a fiát, mert a beszéde le van maradva a többiekhez képest és nem tud eléggé koncentrálni, rendszeresen beordítja a jó választ, hiába kérik, h jelentkezzen és majd ha felszólítják stb, nem illik be az osztályba, mert hátráltatná a többieket is. És nekünk panaszkodott erről, hogy bár kedvesek voltak, ő azért nem ért egyet teljesen ezzel, mert hogy az ő fia igen is okos stb. Nyilván minden anya védi a gyerekét, de igen érezhetően nincs minden rendben a gyerekkel, ennek ellenére ő mégis sokszor próbálja úgy kezelni, mintha semmi gond nem lenne vele és minden erejével küzd az ellen, hogy valaha is versengésnek legyen kitéve a fia, hogy nehogy valamiben ő maradjon alul másokkal szemben, mert akkor mi lesz.. Mondtuk neki, hogy sajnos ez nagyon nagy eséllyel minden iskolában elő fog fordulni és jobban járna, ha el kezdené felkészíteni arra a fiát, hogy igen is lesz olyan, amikor nem ő lesz az első és nem őt fogja megdicsérni a tanár, ahelyett h a naptól is óvni akarja. Senkinek nem lesz jó, ha majd váratlanul éri ez az egész a kisfiút, egyszer csak arcon csapja az élet és pislog majd, mert nem tudja hogyan kell kezelni, hisz anyu és apu mindent helyettem akartak megoldani..