A két és fél éves fiam ordít, a nagyanya után, vigyem orvoshoz vagy normális ez? Lentebb.

10., kérdező! Így már sokkal érthetőbb, nem is értem, miért nem ezzel kezdted, amit utoljára leírtál. Egyébként egyáltalán nincs kedvem ilyesmin kacagni, nem azért írtam azt, amit... Még egyszer leírom, nem, nem kell orvoshoz vinned a kisgyereket, reflexből működik nála az, hogy aki soha nem bántja, ahhoz ragaszkodik ilyen pici korban. Hidd el, ez megváltozik majd. Valamit nem jól csinálsz, mert anyósom hiába édesgette mindig magához, csak kényeztette, semmi fegyelmezés, mégis ha baja volt a gyerekemnek, akkor csak én voltam neki a "menedék", bármi baja volt. Pedig én sem ajnároztam agyon.

Azt próbáld megfejteni, mi lehet a gond veled és a kisfiad kapcsolatában. Mert valami biztos, hogy van.

Nekem is nagyon nagyon rosszul esett, amikor a 6 éves fiam közölte egy szép napon, hogy ő mamát szereti a világon a legjobban. Egy kicsit próbáltam a lelkére beszélni, h dehát én vagyok az anyukád, és én téged szeretlek a világon a legjobban, de ő csak hajtotta, h a mamát szereti a legjobban. Persze mama a kis seggét kinyalta, nálam meg voltak szabályok. Közvetlen mellettünk lakott anyósom, nem volt nehéz dolga. Igyekezett ellenem uszítani a gyereket. Amikor én megszidtam, a mama jól megvigasztalta, és olyanokat mondott, h csúnya anya bánt téged.

Nálunk a természet intézte el a dolgokat, 2 éve meghalt anyósom. Nem 1ik napról a másikra, hanem fél év leforgása alatt, így a gyerek hozzászokott , h mama nincs már annyit az életében mint korábban.

Nem lehet könnyű. Az én anyósom egy igazi hárpia. Ha az én még újszülött babám hozzá ragaszkodna ennyire, kb kitepnem a hajam. Bár kétlem, hogy az oreglany odáig lesz valaha is az unokajaert, a saját gyerekeit is lesz@rja. Viszont nekem olyan, hogy itt olyan sokan írjátok, hogy a saját anyátokhoz mennyire ragaszkodik a gyerek és ez nektek mennyire fáj. Bár bizonyára nincs köztetek és édesanyátok közt olyan szoros kötelék, mint nálunk. Amikor anyu a kezébe veszi és látom a szeretetet a szemében az leírhatatlan boldogsággal tölt el. Nálunk nővérem gyerekei az anyóst simán mamának hívják, és nem is igazán szeretnek hozzá menni, anyukámat meg nagyikának és imádnak nála lenni. Pedig anyuéknal is vannak szabályok és anyu nem írja felül nővérem által szabott szabályokat sem. Ha kell megszidja őket, ha olyat csinálnak, ha kell megbabusgatja, ha arra van szükségük. És imádják őt! És testvérem, sőt a párja is mindig mondogatja, hogy anyunal jobb nagymamát el sem tudnának képzelni és a gyerekek rajonganak érte.

Bocsi az offert, csak akartam egy kis pozitív példát is hozni!