Hàrom éves kislànyom csak az apukàjàval akar lenni. Mitől van ez?

Igen, kb te vagy a "kiszolgáló rabszolga". Te ellátod, megcsinálsz mindent, mindig ott vagy.

Apa meg izgalmas, hogy ő máshogy játszik, nincs mindig "kéznél".

Ettől nem szeret téged sem kevésbé, és ha fordulna a kocka, hidd le, lehet már 1 óra után sírna utánad, hogy hol vagy, mikor mész haza.

Mert apa izgalmas. Te meg a "házicseléd".

Ugyan én szigorú is vagyok, de a nagynál apa a kedvenc, az isten, a mindenség. A kicsi pedig már most anyaimádó, mondjuk szerencsére még nem az a durva, de tény, hogy nálam jobban megnyugszik, ha én nem vagyok ott, akkor enni sem eszik mással, de apa nélkül simán elvan, míg a nagy csak azota jött rá, hogy anyával is lehet bolondozni, mióta kistesoja van 😂

[link]

Itt találsz erről egy cikket. Nekem a 2 éves fiam ugyanez.

Többféle oka lehet, az egyiket megírták, de az Ödipális komplexus is bejátszhat (kár volt annyira lepontozni, aki megemlítette), bár attól függ (Ödipális/Elektra inkább az óvodásnak az azonos nemű szülő kapcsán féltékenysége, rivalizálása -vagy abból eredő dühe- esetén jellemző, és leginkább 4, esetleg 3 és fél éves kortól, de van, hogy csak kb egy évig jellemző ez).

"De innen marad vissza, hogy az esetek többségében a nők sok tekintetben az apjukra hasonló férfiakra buknak."

Ez így, ebben a formában kissé sajnos általánosításnak tűnik számomra, de azért bejátszik olykor ez is a felnőtteknél (mármint a szülői hatás szerinti tudattalan párválasztás, sőt, tudattalan probléma választás is).

Amire a kedves válaszoló utalt, inkább az anima, illetve az animus vonatkozásai ("a nők sok tekintetben az apjukra hasonló férfiakra buknak" és megfordítva, a férfiakra is hat az anyjuk arcra és egyes jellemvonásai a párválasztásnál).

De azért ennyire általánosan nem jelenthető ki, túl gyakorinak se vélem. Vannak, akik ugyanis pont, hogy másfajta pár választanak -legalábbis tudatosan-, mint a szülőjük.

Többen megírták, ami a kérdésre a valószínűbb helyzetkép: a ritkábban látott szülő van úgy, hogy "egzotikusabb" egy pici gyermeknek (vagy pusztán csak jobban hiányolja). De még ez se teljesen biztos, a kérdezőéknél; ahhoz kevés derült ki, hogy valószínűsíthessük, mi a helyzetük tényleges oka.

Kedves kérdező, elhiszem, hogy fáj, de szerintem ha megpróbálod egy ilyen korú gyermek szemszögéből érezni és értékelni a dolgokat, akkor lehet, hogy elmúlik a fájdalmad. Ugyanis ösztönös, sokszor egy szempontú a pici gyermek. A pszichológusok azt mondják, egocentrikusak, aki nem egoizmus, hanem azt jelenti: egyelőre csak a saját szemszögén át látja a dolgokat. Ami egyébként ugyebár puszta benyomás szerű. Sokszor látszólagos. "Jaj, apát de rég láttam, juhé, most ő jelent nekem mindent, most anya sem számít". Ez nem jelenti, hogy nem szeret téged.

Nem képes végiggondolni -és nem is várható el még tőle-, hogy sorra vegye az értékeket, mit köszönhet neked, vagy pl hogy te mennyire szereted őt. Impulzívak az ilyen korúak még bőven. Találkoznak hirtelen a ritkábban látott szülővel, és ez erős benyomást tesz rájuk, ki se lát ebből sok esetben a gyermek, aztán idővel megint te vagy a fontos számára. Egészen a következő érzekézéséig az apjának. Ez szerintem érthető az ő szemszögéből.

Általánosságban nem érti még a szeretet fogalmát. Az aktuális benyomás neki fontosabb, mert ilyen korú, ezt meg lehet érteni.