2.5 éves gyerek nem akar sehova menni?

Mindig ilyen volt? Vagy újkeletű a dolog.

A fiam még csak másfél éves, mindig imádott menni, legyen az játszóház, játszótér, klubbok vagy csak bandázni a kertbe, utcára a korabeliekkel. Aztán bekerültünk 2 napra a kórházba és hetekig alig bírtam kirobbantani a házból utána. Ha elindultunk rögtön kiabált, hogy haza mész, haza mész!

Megviselte az a két nap és nehezen és lassan tért vissza a régi kerékvágásba.

Nem történt vele vmi, ami megijesztette?

Ha megnyugtat téged, jelzem, hogy óvodapedagógustól olvasod ezt a választ: a legtöbb gyerek ilyen, kb 3, 3 és fél éves koráig, onnantól pedig alkatfüggő, hogy milyen fokban tud megnyílni, de egyébként ráadásul a legtöbb 3 éves nem játszik a többi gyerekkel együtt, többnyire inkább csak egymás mellett. Két és fél évestől mit vársz? :)

Ne a többihez hasonlítsd. Egész más dolog pedagógusként kellően sok gyermek viselkedéséról tapasztalatot szerezni, mint az, amikor szülők a kivételeket látnak, kevés számú látott gyerek között, és csupán őket hasonlítják egymáshoz. Igen, akadnak, akik 1-3 évesen "vagányak" és barátkozóak, de belőlük van kevesebb! A többség csak kb 3 és fél évesek kezd oldódni mások társaságában, jobban, vagy kevésbé. Most felmerülhet benned a kérdés: miért léteznek mégis bölcsődék? Elárulom, hogy szinte kizárólag a szülők munkába járása miatt hasznos a bölcsődék léte, a szakszerű nevelői munka bár kompenzálhatja az esetleg hiányos / hibás szülői nevelési attitűdöt, de igazából az anya mellett a legtöbb kisgyerek helye, 4 éves koruk előtt. Ezért azt is gyermekellenesnek tartom, hogy kb 4 éve megszületett egy törvénycikkely a gyerekek 3 éves kortól való kötelező óvodába járásáról. A szülő mellett a helye a legtöbbjüknek, 4 éves koruk előtt! Csak a szülő munkába járása lehet az igazi ok, hogy mégis nevelési intézményben (bölcsi, ovi) legyen elhelyezve a 4 évesnél ifjabb gyermek.