Te minden alkotását megdicséred a gyerekednek?
Az elmúlt egy évben rászokott a gyerekem, hogy mindent megdicsértetne velem.
Ezzel nincs gond, magamtól is dicsérem egy csomót, de amikor konkrétan egy darab vonalat húz a papírra, egy kört rajzol, ráragaszt a papírra egy másikat vagy formátlan pacát gyúr a gyurmából, nem tudom, hogy meg kellene e dicsérnem. Fél másodperc alatt csinálja, egy vonal elfoglal egy papírt, és el akarja rakatni megőrzésre.
Már a papírt is sajnálom.
Korábban dicsértem ezeket is, mondjuk el nem raktam, hanem kidobtam, mikor nem figyelt, manapság már azt mondom, hogy azt őrizzük, amivel sokat dolgozik, azok az értékesek, de nem hatja meg, mert szerinte a vonal is szép és hiába mondom, hogy rajzoljon még hozzá, az készen van és meg kell őrizni.
Értelmes gyerek, mindenfajta állatot készít gyurmából, palotát tündérekkel is tud rajzolni, de ezekre nem tudok mit reagálni, mi lenne a helyes..
Néha úgy érzem, hogy tudja, hogy a kacsás rajza meg a darab görbe vonal a papíron össze sem mérhető, csak nem érdekli.
Egyáltalán hogyan kell megtanítani neki, hogy mi értékes, és mi nem? Már nagyobbacska, szeretném emelni a szintet, nem szeretném, ha minden apróságért hasra kelljen esni(már nem olyan őszinte a dicséretem)
5 éves, akkor alkot, ha szeretne, ami heti 5 alkalom legalább.
válasza:Ez nem baromság, hanem elvont gondolkodás.
Az én fiam 5 évesen (de még szerintem 7 évesen is) a fonalaknál, firkáknál, pacáknál tartott.
Másolni jól tudott, tehát a rajzairól mindig tudni lehetett, hogy ki mellett ült. Ha egyedül, akkor felismerhetetlen volt.
De nem gáz, jó ez így. Nem lehet mindenkinek jó a finommotorikája.
Most kisiskolás. Rajzból, technikából gyenge, külalakja csapnivaló. Amúgy nagyon jó tanuló.
És igen, elvont. Legutóbb egy csomó négyzet meg kör meg vonal (random) rajzolása után elmagyarázta, hogy az egy darálógép, mi mit köt össze, hogy forog, merre fut a szalag rajta, stb.
válasza:Az enyém is 5 évesen még csak épphogy kezd felismerhető dolgokat rajzolni, viszont egyrészt egy kisregényt tud mesélni hozzá, tehát látom, hogy neki fontos volt, amit készített, másrészt meg sokszor persze, hogy a dicséretért is csinálja és hát rajzolni jó dolog, gyakorolja csak és maradjon öröm.
Más persze, ha valaki már kipitykézett királylányokat rajzol (nagyon nagy különbség lehet az ekkora korú gyerekek között és a lányok jellemzően előrébb járnak, tisztelet a kivételnek). Akkor is meg lehet dicsérni a szándékot, ha mást nem, hogy gondolt rám, megtisztel azzal, hogy megmutatja, de persze mondani is lehet, hogy itt-ott még hiányzik valami - szerinted, mert azért akkor is a művész döntése :) És szerintem nem vagy nem csak az a fontos, hogy mennyi munka van benne, hanem inkább, hogy mennyi ötlet :)
válasza:Ne haragudj kérdező, de a te értékszemléleted nem alakult még ki, nem érett. A szürrealista művészet például az óvodások rajzaira épül (ill a szürreális költészet a kisgyermekek elvont és ritmus centrikus fogékonyságára).
(Ráadásul az életkortól is függ, mi az értékes. Gondolj bele, ha te idegen nyelvet tanulsz, akkor ha épp csak elkezded pl az abc megtanulásával az adott nyelven, és mivel még csak órák óta tanulod a nyelvet, ahhoz képest ez dicsérni való eredmény! De a lényeg mégse ez, ezt csak kiegészítésképp jelzem a kérdésedre.)
Szóval ez sem minden...
Valójában mind a szürrealista, mind pedig a minimalista művészet példája mutatja, hogy a kevesebb néha több! (Főleg a minimalizmus esetén.) Azaz nem az összetettségi fokon múlik az érték! Lehet egy összetett alkotás művészet, de lehet giccs. Akárcsak egy egyszerűbb alkotás.
Sajnos a kedves kérdező értékszemlélete mennyiségi alapú, és nem minőségi.
Az óvodások viszont ösztönösen remek művészek (más kérdés, hogy a többségük sajnos elvöni a kisiskolás évei során), mivel őszinte és spontán módon képesek önmagukat kifejezni az ovisok, elvontabb szinten is.
Szigorúan tilos rajzolni tanítani őket (8 éves kortól viszont lehet, fokozatosan), eleve a direkt módszerű fejlesztések is tilosak 7 éves kor alatt, ritka kivételtől eltekintve!
Szinte csak indirekt módszereket alkalmazunk a 7 év alatti gyermekek fejlesztésére (más kérdés az, ha valóban fejlesztésre szorul egy gyermek, de amiről említést tettél, az önmagában semmiféle problémára nem utal a gyermeked kapcsán, sőt, remek művész a gyermeked, a leírásod alapján!)
Javaslom, próbáld megérteni a különféle emberi (felnőtt és gyermek) igényeket és önkifejezési módokat. Minden értékes, ami belülről fakad, még a pötty, a vonal is (sőt, ovisok esetén épp úgy a lélek tökre a rajz, mint felnőttek esetén az írás).
De lehet akármilyen bonyolult egy alkotás, az csupán felszín, nem művészi, amennyiben nem belülről fakad, hanem másolt, vagy, teszem azt, pl sznobizmusból ered - hogy most az iskolásokra és felnőttekre is utaljak. Egészen más kérdés a praktikusság, pl játékeszközhöz lemásolsz te, vagy a gyermeked egy ábrát. Annak van haszna, de a hasznosság egy dolog, a művészet meg egy másik fajta dolog.
A te gyermeked művész, mint minden óvodás. Pedagógusként merem állítani. Az egyik gyerekből egyszer emez "bukik ki", másszor meg / a másik gyermekből meg amaz. De a lényeg, hogy ők még spontának és őszintén az önkifejezésükben, és rajzaikban is és ez érték, minden esetben! Más eset, amikor már az iskolás korba kerülnek...
válasza:"Fontos, hogy mit szeretne vele ábrázolni, hiszen lehet, hogy valami elvont dolog, ami a kis fejében benne van"
Nem lehet, hanem óvodás korban biztos. Sőt, 2-3 évesen is jelentősége van a firkáknak. nincs bár teljes egyetértés a jelentés terén a pszichológusok között, de abban konszenzus van, hogy a kisgyermek egyértelműen és spontán kifejezi azt, amit érez a játéka és rajzolása során! Mivel az őszinte és belülről fakadó!
(Kicsit rátérve a részletekre, az egyik leggyakoribb meglátás a pszichológusoktól -legyen szó 2, vagy 5 évesről- a függőleges firka vonatkozásában az, hogy a gyermek még nem érkezett meg a földi világba, még nagyon keresi a helyét, nem érez talajt a lába alatt, vannak még érzelmi bizonytalanságai a körülményeit illetően olyan értelemben, hogy még erősen függ a szülője nyújtotta érzelmi biztonságtól;
vagy pl a függőleges vonal esélyesen a "megérkezését" jelentheti pszichésen, amikor már hajlamosabb egyénileg felfedezni a világot, és immár kevésbé kapaszkodik érzelmileg a szülőjébe;
a körkörös firka a világ ciklikus alapjára utal, a kisgyermek lényeglátó ugyanis;
és így tovább.)
válasza:JAV:
vagy pl VÍZSZINTES vonal esélyesen a "megérkezését" ("talajt ért") [...]
Igaz, abszolút nem vagyok művész, de nem is ez volt a kérdésem, hanem az, hogyha már a gyerekem tud kanállal enni évek óta, megdicsérjem e ha kéri, hogy felismeri a kanalat!
Nem a gyerekem minimalista rajzai tartoztak a kérdéskörbe, hanem a vonalak. Egy papír egy 3 centis vonal, fél pillanat és mutatja, olyan szövegekkel, hogy vonal-kő, amit rajzol, vagy nem tudom, esetleg teljesen abszurd pl egy görbe 2 centis vonal a robot..
Azzal semmi bajom, ha összedob egy embert, és csak három ujja van vagy nincs kidolgozva az arca, de akár kört is rajzolhat, ha látom rajta, hogy fontos neki, de nem akar alkotni, csak csinálja, nem törekszik arra, hogy szép legyen, hogy jó legyen, hogy olyan legyen, amilyenre gondolt
A művészet attól érték, hogy az emberek ki akarnak vele fejezni valamit. Ő tömeggyárt, felületesen, a dicséretért.
Sosem tanítottuk rajzolni, már két évesen arcot rajzolt szempillával, de most olyan brutál részletes rajzokat tud, és azt vettem észre, hogy inkább a dicséret lett fontos és kevesebb a részletes rajz.
Teljesen eltérsz a kérdés tárgyától, ezek nem ránk vonatkozó következtetések és tájékoztatás tök másról, néhol még nem is a gyerek leírt korcsoportja és képességei a téma..
Nem fogom megdicsérni, ha odaböffent a papírra valamit mostantól.
Jó az, ha épp dühében vagy akármilyen firkál, de az, amit én értéknek tartok a helyes érzelemlevezetés(mint a rajz), és a fontosabb kitartás, szorgalom, tenni akarás. Ebben a szellemben nevelem a gyerekem, ha valakit érdekel, kb 2 kiló firkája van A3as papíron, bárki kiaggathatja a falára.
Természetesen a firkát, ha üggyel gonddal rajzolta is megdicsérem, a belefeccölt energia és az elismerés kapcsolata nem tetszett. A kitartást az egyik legnagyobb értéknek tartom, ez fogja előre vinni az életben.
Valóban, a művészethez nem konyítok, de alkotni akarás nélkül nincs alkotás.
válasza:Kedves kérdező, nem értetted meg, amit írtam, és többen mások se (látszik a lepontozásból). Nem nagy gond, megpróbáltam, hátha megértitek, de ezek szerint sokaknak nem ment át egyelőre, pedig pedagógusként tapasztalatból (és pszichológiai kutatások alapján is) fogalmaztam meglátást itt korábban.
Idézem a kedves kérdezőt:
"[...]de akár kört is rajzolhat, ha látom rajta, hogy fontos neki, de nem akar alkotni, csak csinálja, nem törekszik arra, hogy szép legyen, hogy jó legyen, hogy olyan legyen, amilyenre gondolt"
Azt nem sikerült megértenetek soraimból, hogy eleve más a szándéka a rajzolással a 7 év alattiaknak (esztétikailag, illetve a valóság leképezés szempontjából), mint amit hisztek. Ugyanis nem a valóság látszó leképezése a céljuk, mint az iskolásnak és a felnőttnek.
Hanem azt rajzolja az óvodás, ami vagy szimbolikusan tükrözi érzelmeit, és/vagy azt, amiről tudomása, ismerete van (szaknyelven "intellektuális realizmusa a kisgyermeknek, szinkretikus megnyilvánulással"), kvázi vázlatszerűen.
Ahogy a grafológus képes a felnőttek írásából olvasni, épp így lehet az óvodások rajzaiból az aktuális érzelmeit, vágyait, örömeit, szorongásait stb olvasni, pont azért, mert nem a látvány rajzolása a célja, ahogy pl a felnőtt sem azért ír kézzel, hogy lerajzolja a valóságot, mégis, ösztönösen megjelenik a kézírásban rengeteg személyiségvonás, érzelmek stb;
ha az ovisok rajza a látszat leképezése volna, akkor nem volna olyan jellegű az óvodásrajz, mint egy grafológusnak a felnőttek kézírása.
Köztünk, óvodapedagógusok körében mindez közismert tény, és tapasztalatunk. Ide kapcsolódik egyébként a szinkretizmus is. De nem részletezném tovább, vagy végiggondolják a lepontozók a szakember tapasztalatát, vagy nem. Ha továbbra sem, az is egyfajta választás, tudomásul vettem.
Csak egy javaslat:
Mérei - Binét : Gyermeklélektan
Az imént idézett szakirodalom közérthető nyelvezetű, pedagógia szakokon kötelező, kiskönyvtárakból is kivehető általában (ha épp nincs vizsgaidőszak). A gyermekrajz fejezetben ír arról, amiről én is írtam (amit szinte nullára pontoztatok.) Sőt, részletesebben leírja (én itt terjedelmi korlátok okán tömören fogalmaztam, és szemezgettem csupán a szakmai tapasztalatomból.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!