Elbizonytalanodtunk. Mi a véleményetek a kialakult helyzetről?

Nekem furcsa, hogy meglepődtök azon, hogy nem jött elsőre az érzés a kötődéshez. Ezek szerint akkor ellenszenves volt, vagy mi volt az ami miatt ennyire elbizonytalanodtatok? Nekünk csak ismerősi körben készülnek örökbefogadásra, sokat beszélgetünk velük erről, és ők tisztában vannak azzal, hogy elsőre nem lesz meg a szikra, és ez őket nem tántorítja el. Állítólag a képzésen erről is van szó.

A másik, hogy nekem van egy mostohalányom, és vele sem volt meg elsőre az a plusz. De aztán jött. :) EGy pár órás alkalom még nem kőbe vésett érzelmeket hoz. Írtad is hogy idegesek voltatok, kb 6 órát utaztatok, adhatnátok még időt magatoknak.

VAgy mi volt az a dolog, ami ennyire megijesztett, hogy egy ennyire evidens érzésről nem mertek egy örökbefogadói csoportban beszélni. Nem hiszem, hogy Ti vagytok az elsők akik bizonytalanok egy találkozás után.

Úgy érzem, ti nem akarjátok igazán.

A TEGYESZ-ben mesélte nekem az ott dolgozó, hogy volt olyan házaspár, aki már 2 újszülöttre mondott nemet, olyan indokokkal, amiből világosan látszott, hogy a lelkük mélyén nem készek elfogadni, hogy egy idegen gyerek lesz a család része.

Lehet, hogy nálatok csak arról van szó, hogy ezzel a gyerekkel nincs kémia. De az is lehet, hogy olyan érzést vártok, ami sosem fog az első pillanatban jelentkezni.

Hisz vannak olyan nők, akik szülés után sem azt érzik, amikor először a karjukban tartják a kisbabájukat, amit elképzeltek.

De ha a hosszú utazás már felmerül, mint indok, ott eléggé látszik, hogy nem akarjátok.

"nem igazán jött az érzés, amikor az első alkalommal megláttuk a gyermeket"

Melyen érzés? Sok anya a szülés után sem érzi ezt, ez a legnagyobb elvárás, hogy ennek az érzésnek jönni kell, majd az is megszületik a babával egyszerre. Sokan emiatt az elvárás miatt gyötrik magukat, hogy biztos rossz szülők, pedig ez nem így működik.

4,5 év alatt biztos volt egy elképzelt kép bennetek, egy harsonaszó, cukorszirupos lassított felvétel az első találkozásról, ehelyett jött egy Jász Nagykun Szolnok megyei kisgyermek, aki nem ugrotta meg az elképzelt képet. Abba belegondoltatok, hogy ő is elképzelt titeket valahogy és lehet, hogy neki is furcsák vagytok? EGyrészt időt adjatok mindkettőtöknek a barátkozásra, arra az állam biztosít szabadnapokat az örökbefogadóknak. Ha ez alatt az idő alatt semmi, tényleg semmi pozitív dolog nincs inkább taszító a gyermek, akkor döntsetek, de egy alkalom után inkább a kiábrándító valóság sokkolt benneteket szerintem

Nekem 3 gyerekem van és kisgyermek nevelő vagyok.

A 3.gyerekem.késői tervezett ahogy megláttam nála éreztem azt a minden elsöprő úgymond,, szerelmet'', de nem egy könnyű természet, szeretem, imádom de nagyon ki tud akasztani 3 éves és ritka a cuki pillanat nála.

A bölcsiben az év végére nincs olyan gyerekem akihez, ne kötödnék.

Időkel az elfogadáshou és ahhoz, hogy megismerj egy gyereket.

Ha ellenszenv van akkor viszont el kell engedni, megérdemel olyan szülőt akinek ő az igazi.

azt rögtön érezni fogjuk, ha őt nekünk szánta az ég

Sajnálom, hogy ilyet mondtak. Szerintem csütörtökön próbáljatok elvárások nélkül menni, ne az érzést keresd, hanem figyelj a kisgyermekre. Várd meg még ő hív, hogy mutatni akar valamit, várj egy őszinte közös összenézése - mosolyra, csak simán próbáld jól érezni magad. Ha már egyszer azt érzed, hogy cuki, akkor jó úton haladsz.

Ő is egy külön személyiség. Gondolom a férjedbe se úgy szerettél bele, hogy egyszer elolvastál róla egy rövid leírást, aztán egyszer találkoztál vele pár rövid órára. Vagy legalábbis, az "érzés" nem ennyiből jött vele szemben sem, akkor a gyereknél miért várod ezt? Pedig sokan mondják, hogy ha megismered az igazit, akkor azt egyből érezni fogod. Hát, sajnálom, de az emberek és az érzelmek nem pont így működnek.

Egy találkozás alatt a gyerek is lehet visszafogottabb amúgy, megszeppent, ideges, hiszen gondolom tudja, miért vagytok ott, ő attól retteg a legjobban, amit most mondasz, hogy nem fog nektek se kelleni, hogy nem szerethető, hiszen valamiért a biológiai szülei/rokonai is lemondtak róla. Nem csodálkoznék rajta, ha első találkozásra nem tud teljesen felszabadult és zabálnivaló lenni egy ilyen helyzetben. És nyilván ti sem tudtátok, mire számítsatok, hosszas várakozás után egy elképzelt kép helyére a valódi hús-vér gyerek lép, aki nyilván nem ugyanolyan, mint amilyenről álmodoztatok, hiába a papíron megfelelő leírás.

Én is adnék neki még egy kis időt, hogy ti is megismerhessétek őt jobban és ő is titeket. Lehet másodszorra már kicsit jobban egymásra tudtok hangolódni, egyikőtöket sem fog olyan sokként érni a dolog. De ha kifejezetten ellenszenvesnek találjátok, akkor tényleg nem kell erőltetni, mert az mindenkinek csak a kárára válik.

Kedves kérdező, örökbefogadó szülő vagyok. Az itt válaszolok többségénél egyértelműen érezni, hogy nem konyítanak a témához semmit. Kérlek, ne hallgass rájuk, inkább a Tegyesz segítségét kérd.

Ti még voltatok tanfolyamon, biztos emlékszel rá, hogy elmondtak többször is, hogy lehet nemet mondani, előfordul nem egyszer, nem kétszer, majd a következőnél érezni fogjátok. Ez nem olyan, mint a vérszerinti gyerek. Nekem van olyan is, és hidd el, nem ugyanazt az érzést keresed, teljesen más.

Megszületett, megláttam, inkább csak a para volt, hogy mihez kezdek ezzel. Az igazi nagy elsöprő szeretet az hónapok múlva jött, amikor láttam, hogy kötődik hozzánk. De azonnal éreztem, hogy az én gyerekem. Az örökbefogadott gyerek esetén ugyanez volt. Azt éreztem rögtön, hogy ő az enyém. A kötődés később jött. De határozottan éreztem, tudtam, hogy őt haza fogjuk vinni!

Aki a mostoha gyereket próbálja ehhez hasonlítani, az meg no comment. Itt “igazi” gyereket keresnek, aki a nevüket fogja viselni, örökösük lesz, minden papírjába ők kerülnek bele szülőnek. Teljesen mást “kell” érezni egy mostoha gyerek iránt. Nem is értem minek kotnyeleskedik bele az, akinek semmi köze a témához!

Menjetek el a következő esedékes találkozóra, és ha még mindig vannak kétségek, beszéljetek a Tegyesz-szel.