Elbizonytalanodtunk. Mi a véleményetek a kialakult helyzetről?

Én értem, de nehéz erre választ adni. De csak azt tudom mondani, ha nem fogott meg benneteket az a kisgyerek, akkor komolyan el kellene gondolkodni ezen az egészen. Az egyik válaszoló már írta, hogy inkább engedjétek el, mint megpróbálni és ha nem megy, visszaadni. Az mindenkinek nagyon rossz lenne, de leginkább a gyereknek.

N

Te írtad ki a másik kérdést is, hogy probléma-e az örökbefogadás esetén, ha nincs autó.

Nos, ezek szerint igen.

Ha van jogosítványotok, próbáljátok arra a napra valakitől kérni egy kocsit. Nagyon nem mindegy, milyen állapotban értek oda.

40-re:

Értem, kérdező, de nektek kell mérlegelni:

a) Jogsit szereztek és autót vesztek.

b) Hiába vártatok 4,5 évet, erről a gyerekről lemondtok a távolság miatt.

c) Több szabadságot és szállásköltséget szántok rá úgy, hogy előző nap elindultok és megszálltok a környéken.

Nektek kell mérlegelnetek, mi fér bele, de ha egyik sem, akkor nem vagytok alkalmasak szülőnek. Egy szülő képes a gyereke érdekében valamilyen szintű áldozatvállalásra (vagy anyagilag, vagy fáradságban, vagy szervezésben, vagy türelemben - sokszor mindegyikre szükség van).

Az országos listával kapcsolatban gondolom azt lehet választani, hogy vagy csak a ti megyétekből vagy az egész országból ajánlanak ki gyereket. Szerintem teljesen ésszerű hozzáállás, hogy az országos listára iratkoztok fel, de magatokban eldöntitek, vagy akár nyíltan meg is mondhatjátok a Tegyesz dolgozójának, hogy az országos lista a ti esetetekben azt jelenti, hogy egy pécsi vagy győri kisgyerek szóba jöhet, de egy gyomaendrődi vagy nyírbátori gyerek semmiképp.

Ja, hogy nincs autó. El is hiszem, hogy így macerás az utazás.

Elég merész dolog volt vállalni az országos listát, ha nincs autó (meg gondolom jogsi sem). Pedig borítékolható volt, hogy Kelet-Magyarországról fognak ajánlani. Nyugati megyékben nem fog a gyerek országos listára kerülni.

Azt tudjátok, Zalában hol álltok a várólistán? Milyen korosztályt jelöltetek meg?

A másik kérdésnél konkrétan az volt a kérdés, hogy autó nélkül föl lehet-e nevelni a gyereket.

Erre én is azt mondanám, hogy a legtöbb esetben megoldható. Nem vitatva, hogy néha nagyon is jól jön az autó. Ott a kritikus pont az volt, hogy az örökbefogadott gyerek nagy valószínűséggel fejlesztésre szorul, és a megyeszékhelyre kell hordani hetente többször éveken át. E probléma nélkül nem lenne olyan vészes az autót nélkülözni.

Itt most arról van szó, hogy az ország túlsó felére, valószínűleg nem is közlekedési csomópontba kell járkálniuk néhányszor. Ez egy átmeneti helyzet, ami onnantól nem lesz releváns, ha már náluk a gyerek.

47, szerinted ideális egy 3 év körüli gyereket a nevelő szülőktől úgy elhozni, hogy négyszer kell átszállni vele?

Eleve egy trauma lesz neki otthagyni őket, azon kívül többször etetni, tisztába tenni esetleg. A fél országon végigcibálni egy síró gyereket…

Azt ne mondja nekem senki, hogy ez az ideális.

A másik kérdésben azt is leírta (tuti hogy ő volt mert örökbefogadás volt ott is a kérdés), hogy az állomás is 45 perc gyalogútra a van a házuktól. Annyit akar egy dög fáradt kicsi gyerekkel már elsőre sétálni? És ha szakad az eső?

Na ne már. Viccnek is rossz.

48-ra:

Előre leírom, nem 47-es vagyok, hanem 46-os.

Itt a gyakorin én kb. UFO-nak számítok, de én eddig olyan kisgyereket nem láttam, aki az autóval szemben ne örült volna jobban a buszozásnak vagy a vonatozásnak. És elég sok kisgyerekkel volt már dolgom.

Az út végén a gyaloglást ki lehet váltani taxival. Az átszállásokkor lehet enni, de pl. vonaton is lehet. 3 évesnél nem valószínű a tisztába tevés, de nagyvárosok vasútállomásain simán vannak pelenkázók is.

Attól, hogy az átlag gyakorizós olyan életképtelen, hogy ezeket nem tudja megoldani, az nem jelenti azt, hogy nem is lehet.

Ebben igazad van teljesen, de itt örökbefogadott gyerekről van szó.

Tapasztalatból beszélek. Hidd el, nem akarnád első alkalommal vonattal húzni végig az országon.