Olyanok véleményét szeretném, akiket bántalmazás, miatt emeltek ki családból és NEVELŐSZÜLŐKHÖZ kerültek. Mit gondolnak, mi (lett volna) a jobb: családban szenvedni vagy elszakítva élni, de "normális" körülmények közt? Kérem csak érintettek írjanak!

Valamilyen szinten vagyok csak érintett. Engem bántalmaztak a családon belül. Senki nem tett semmit. Pedig egesz gyerekkoromban arra vártam, hogy valaki segítsen, de nem jött a segítség. Sok év kellett távol a családomtól (2000km), hogy rendbe jöjjek, kiheverjem az egészet. Szerintem ki kell emelni a családból a bántalmazott gyerekeket és normális nevelőszülőket kell nekik találni, mert lelkisérültek maradhatnak egy életen át, ami akadályozza őket sok mindenben. Én például nem tudok baráti kapcsolatot teremteni senkivel úgy igazán. Általában ha elmesélem valakinek, hogy miket műveltek velem, azok, akik ismernek, csodálkoznak, hogy mennyire nem látszik rajtam, s hogy mégis ép képem van a világról, hogy mégis optimostán állok mindenhez....megjegyzem, ehhez évek kellettek egy csodálatos ember mellett. 2 tesóm már nem ilyen mázlista. Nővéremen nagyon erősen meglátszik, hogy sérült.

Bocs, hogy így válaszoltam.

Annyiban vagyok érintett, hogy nevelőotthonban dolgozok, ahol családból kiemelt gyermekek élnek.

Szerintem a családból kiemelés jobb megoldás. Ez, ha a szülők rendesen látogatják a gyerekeket és tesznek a változásért, akkor nem végleges. Viszont azt látjuk, hogy ezek a gyerekek az otthonban biztonságba érzik magukat. Azt még el kell mondanom, hogy a traumák miatt szuper problémásak, sokuk gyógyszeres kezelésre is szorul az idegrendszere miatt. Ha a körülmények engedik, hazamehetnek időnként látogatóba, de sokszor nem is akarnak, feldúltan és éhesen térnek vissza!

Nem azt mondom, hogy az otthon az ideális körülmény, de ahol komoly bántalmazás van - rendszeres verés, késsel fenyegetés, direkt forrázás, szexuális zaklatás - ott azonnal ki kell emelni a gyereket!

Nevelőszülőkről is írnék, mert kicsit félreértelmeztem a kérdésedet, ne haragudj!

Nagyon kevés traumát átélt gyerek állja meg a helyét nevelőszülőknél. Van hogy annyira aggresszív a magatartásuk, hogy visszakerülnek a nevelőotthonokba. Főleg azok vannak nevelőszülőknél, akik egészen kicsi korban kerültek be, így igazából kevés a tapasztalatom a nevelőszülős elhelyezésről.

Elsődleges cél mindeképpen (a gyvt.szerint is) a gyermek családban történő nevelésének segítése. Erre lennének a gyámhivatal emberei, akik segítik az anyukát abban, hogy a gyermeknek megfelelő ellátást, szeretetet, gondviselést adjon. A szülőnek is tudatában kell lenni annak is, ha nem teljesíti a feltételeket akkor bizony a gyermek állami gondoskodás (nevelőszülő, gy.otthon)kerül. Ezeket a helyzeteket a gyámügy szakképzett tapasztalt dolgozói jobb esetben kezelni tudják, és fel tudják mérni objektíven mi a legjobb a gyereknek, mert elsődlegesen mindig a gyermek érdekét kell nézni.

Írnál a helyzetről bővebben? Miért neked kell hajtani a családból kiemelést, vagy a szülőkre hatást? Nem értem, ebben az esetben nincs a családnak családgondozója? nem kötekedek, szó se róla, csak kíváncsi vagyok hogy a gyámügyes dolgozók ilyenkor hol vannak.

Üdv:egy szociális munkás