Mit gondoltok mi lesz azokból a tizenéves gyerekekböl akiknek nincsenek szüleik és senkinek nem kelllenek mert csak kisgyerekeket fogadnak az emberek örökbe?

Figyelt kérdés
Én viszonylag eddig túl éltem és igaz voltak gagyi nevelö szüleim örökbefogadtak kiskoromban de az anyagiakon kivül semmit nem kaptam mielött vádaskodnátok a pénz semmit nem ér ezek a szülök nem szerettek engem söt gyülöltek addig szerettek amig kicsi voltam 5-6 éves 14 évesen már saját magam jelett elátni mert kaját sem adtak dolgoztam gimnázium melett ösztöndijas kiváló tanuló voltam amit nem ezeknek a senkiháziaknak köszönhetek mertbegy cseponyi szeretet lelki támogatást nem adtak se évzáron se anyák napján sehol nem jelentek meg az se érdekelte öket hogy tanulok egy ölelést egy puszit nem kaptam soha anyámtól egy kivetett kutya voltam otthon ennek ellenére ma egyetemre járok ösztöndíjjal szintén amiért megint csak én dolgoztam meg persze ez se érdekli öket mielött 18 lettem kaptam tölük egy lakást ezáltal kifizettek és lemondtak rólam hogy közöm ne legyen a családhoz biróság elött vissza mondták az örökbefogadást nemhogy örültek volna a sokereimnek eldobtak maguktól mit gondoltok egészséges vagyok?! Nem mentálisan beteg ember vagyok annak ellenére hogy sikerült eljutnon az egyetemre öneröböl ezt kaptam az élettöl se a vérszerinti szüleim se a nevelö szüleim soha senki nem adott feltétlen szeretet se családom se senkim nincs ennyi idösen beteg vagyok lelkileg ezt nem lehet feldolgozni nem érdekelnek a megmagyarázós dolgok mert nincs igaza senkinek éa tudom hogy a hozzám hasonlo mostani tizenévesek mégjobban belebetegszenek ebbe soha nem lesznek egészségesek sokan nemntudják věgig csinálni azt amit én mert droghoz nyulnak fájdalmukban vagy vonat elé ugranak sajnálom öket mert tudom hogy sok ilyen gyerek mint én és én se ezt érdemeltem volna az élettöl nem vagyok se csúnya se buta se rossz ember mégsem becsült meg soha senki pláne nem a szüleim mindent fel lehet dolgozni az életben halál esetet azt hogy sérült valaki a családból de azt nem hogy valaki Gyökértelen mert ha valakinek nincsenek gyökerei akkot semmije sincsen egy elveszett ember család nélkül nem lehet élni!!!! 18/F
2014. ápr. 13. 00:24
 1/6 anonim ***** válasza:
36%

De, lehet élni család nélkül. Én vagyok rá az egyik élő példa. :)

Tagolhattad volna a mondatokat, így eléggé összefolyik minden.

2014. ápr. 13. 00:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Igen 1000 1 ilyen van
2014. ápr. 13. 00:42
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Nézd a jó oldalát.

Az én vér szerinti szüleim alkoholisták voltak, több verést, megalázást kaptam mint ölelést. Anyám 18 éves koromig többször kijelentette, hogy élete nagy hibája, hogy világra hozott. 18 évesen úgy döntöttek, hogy nincs helyem otthon, és simán kidobtak az utcára. Én nem kaptam lakást tőlük, sőt pénzt sem. De nembaj, lábra álltam.

Szóval érezd magad szerencsésnek, mert legalább van lakásod. Valamit azért kaptál tőlük. Sokan egy életen át nem tudnak lakáshoz jutni, neked legalább erre nem lesz gondod..

2014. ápr. 13. 02:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%
Én is itt vagyok mint élő példa!!!! Óvodás koromba kerültem be intézetbe, aztán egy kedves nevelő szülő magához vett engem és még 2 tesómat. Sajnos nem sokat voltunk ott mert beteg lett, így nem tudott minket tovább nevelni.Innen Intézetbe kerültünk majd egy pár év után onnan is tovább másik intézetbe. Aztán besokalltam és fogtam a ki családi pótlékból és árvaságiból ösztöndíjból a kis pénzemet vettem fel hozzá hitelt és megvettem 20 évesen a lakásomat.Aztán befejeztem a sulit csináltam egy szakmát. Mindemellett dolgoztam hogy kitudjam fizetni a kiadásokat.Összejöttem egy jó emberrel aki már úgy támogatott érzelmileg ahogy senki sem.én akkor 20 ő 25 volt így próbáltunk megélni. Elkezdtem 2 éves nappalin az érettségit mellette dolgoztam 3 helyen felváltva.Oda mentem ahol munka volt.Volt hogy hétvégén 2 helyre is elvittek és mindenhol egy műszakot nyomtam le. Aztán így éltünk boldogan.Most várom az első babánkat 26 évesen,lakásom azóta hitelmentes lett. És azon vagyok hogy az én gyermekemnek ne keljen átélnie azt amit én.Nem foglalkozom már a múlttal vagyis de mert a nevelőszülőmmel aki először vett magához hozzá minden évben ellátogatunk és heti kapcsolatban vagyok velük de ez is a véletlenek köszönhető hogy közel 20 év után egymásra találtunk. Szóval tudom hogy nehéz nekem mindenhol dupla annyit kellet bizonyítottam ,tejesítenem mint másoknak de nem érdekelt már!!Az élet megedzett :) Fel a fejjel lehet normális életet élni csak akarni kell!!!
2014. ápr. 13. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
100%
En nagyon szivesen orokbefogadnek tizeneves gyerkocot,tini korut is!!!35 eves vagyok negy sajat gyermekem van es gondolkodom,hogy orokbefogadunk egy otodiket.Nem baj ha 10-17 eves!Mindegy lenne hogy fiu vagy lany sot roma szarmazasu gyerkocot is ugyan ugy tudnek szeretni mint egy magyart.De tudod az a nyavajas burokracia....nem csak kisbabaknal van sajnos....Gyonyoruen,sajatomkent nevelnem es buszke lennek ra!
2014. ápr. 14. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim válasza:
100%
Én pont egy ellenpélda vagyok. Az anyám eldobott magától, mint egy koszos rongyot. Intézetbe kerültem, majd 9-10 éves koromban örökbe fogadtak. Úgy szeretnek, mintha a sajátjuk lennék, és a 3 ,,testvérem" is. Most 15 vagyok és úgy érzem, megtaláltam a helyem. Még senkitől nem kaptam ennyi szeretetet, mint tőlük. :)
2014. ápr. 17. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!