Az örökbefogadást fontolgatva, mostanában erősen elkezdtem azon gondolkodni, hogy roma gyereket is vállaljak, bővebben a leírásban. Mit gondoltok?

Egy borsodi faluban nőttem fel. Arra fele sok cigány van és hát igen, nem épp a tisztes csendes típusúak, azt hiszem ennél többet nem kell mondanom. Amíg felnőttem, egész életemben azt láttam, hogy nem számít a nevelés (de az sem ha egyáltalán nincs nevelés), a vér nem válik vízzé.

Régóta készen állok rá, hogy örökbefogadjak, csak épp még az életem nem tartott ott, hogy ez meg is történjen, még túl fiatalnak tartottam magam hozzá. De mindig is egy fehér kisfiút képzeltem el. Mostanában azonban szöget vert a fejemben, hogy roma gyereket is vállalnék.

Az, hogy a környezetem mit gondolna arról, rossz szemmel nézne-e esetleg, hogy romát vettem magamhoz, a legkevésbé sem érdekel. Azt viszont nem tudom, hogy én magam a gyakorlatban, élesben is képes lennék-e túllépni azon, ahogy felnőttem, hogy "cigány-magyar ne keveredjen", hogy a "cigány rossz". Mert úgy gondolom az egy dolog, hogy most, amíg csak álmodozom róla azt mondom, hogy "őt is ugyanúgy fogom szeretni, nem számít a bőrszín", de megint más az, hogy tényleg így tudnék-e hozzáállni.

Ti erről mit gondoltok?

(Köszönöm, de bunkó, nem segítőszándékú, esetleg rasszista véleményekre nem vagyok kíváncsi. És abba sem kell belekötni, hogy cigányt írtam roma helyett, mert egyik kifejezést sem bántó szándékkal írtam.)