Furcsa, káros szeretet az óvónénitől?

Én Dadusként dolgozom. 26 évesen kezdtem.

Mikor bekerültem a munkahelyemre a gyerekek ugye kicsit távolságtartóak voltak.

Aztán olyan 5-6 gyerkőccel kialakult egy kis belső külön szeretet. Ha megérkeztem már szaladtak elém,velük játszak,mell€jük guggoljak mese olvasáskor stb.

Természetesen a többi gyerkőc is igényelt,de ők kifejezetten.

Az ilyen gyerekek az én oviban látott tapasztalatom alapján otthon nemigen kapnak csak nekik járó kizárólagos figyelmet..itt pedig örülnek hogy van egy személy akiben 100% megbíznak mert nem a tv,telefon,házimunka a fontosabb.

Hasonlóan látom, mint 1-es válaszoló.

"néhány gyerek megzakkan" - tehát egyáltalán nem mindegyik. Szerintem is, ha alaposabban belelátnál a családi életükbe, könnyen lehet, hogy azt látnád, hogy ők kevés szeretetet, kevés odafigyelést kapnak otthon, és most a végletekig örülnek annak, hogy végre valaki elfogadóan szereti őket, odafigyel rájuk, nincsenek folyton leugatva, nem azt kapják, hogy "hagyjál már békén" meg "mit akarsz már megint tőlem".

Én is vinném oda!

Nekem pont a másik oldalról tűnik fel, a legtöbb ember szeretete hamis(én annak érzem), távolságtartóak, szidják is a gyereket, nem hallgatják meg, nem kedvesen nyúlnak hozzá, nem szeretettel szólnak hozzá, hanem mint valami robot letudják az érintést öltöztetésnél, a kedves szavak érzelemmentesek..

Egyébként ugyanez érződik felnőttek viszonyán is, borzalmas, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudnak normálisan ölelni, puszilni, simogatni, puszinál ott a látszatérintés, nem cuppan, csak az arccsontok ütköznek, ölelés erőtlen, nem is akarnak hozzáérni a másikhoz, simogatásnál meg olyan merev a kezük, szinte csak a tenyér ér a másikhoz. Anyám is ilyen, meg a többség.

Mikor voltunk szülinapi zsúron nekem akkor tűnt fel, hogy valamiért minden gyerek mellém jön, elsőre tetszett, de nagyon kellemetlen lett, mikor megkérdezte a többi anyuka, hogy óvónő vagyok e.. Aztán elkezdtem figyelni mások milyenek más gyerekével és akkor tűnt fel pár dolog..pl én becézem, tutujgatom kicsit őket, egy rossz szavam sincs és rengeteget dicsérek. Mintha az ő anyjuk is lennék(és néha olyan érzésem van, mikor megdicsérem a gyereket, hogy jól csinàlt valamit és megsimogatom a fejét, vagy mondogatom neki hogy mennyire aranyos, kedves okos gyerek, mintha háziállat lenne. Gondolom azért, mert a macskát is gyakran dicsérem és babusgatom..)Mások meg hát nem ilyenek. Nekik ez a feladatuk, nem nagyon érdekli a gyerek maga, csak hogy épségben legyen, egyen, igyon, letudhassa a dolgait minél hamarabb. A legtöbb ember ilyen, szerintem is ez az átlagos, de szerintem ez a nem normális)

Nálunk bölcsiben volt egy ilyen gondozónő(22 éves lány), imádta a gyerekem, mászott rá, puszilta, tett is érte rendesen a nő, felemelte, simogatta a buksijàt, játszott vele, figyelt rá, kedves volt vele, tényleg szerette, de legalábbis kedvelte.

A legtöbben ridegek voltak az én meglátásom szerint, jelenleg is ilyen környezetben van a gyerek, csak a szerintem normális, valódi érzelmekkel rendelkező pedagógusnál nem volt vele gond, minden más helyen volt/van.

A gyerekem úgy aludt el, hogy simizték az arcát, más az ujját szopta, más a plüssét rágta, más a haját birizgálta, ha valaki úgy alszik, hogy szereti ha megölelik, abban nincs semmi rossz. Kivéve, ha az óvónő direkt húzza magára a gyereket, na az nincs rendben, de amíg a gyerek húzza közelebb az óvónő kezét, az teljesen rendben van, sőt külön extra jó pont, hogy nem hagyja sírni, amíg el nem alszik inger nélkül