Szerintetek ez normális? Mindenki szerint nagyon furcsa és káros, de én nem tudom máshogy érzeni, miért?

Szóval 17 éves vagyok, és arról van szó, hogy nem akarok kapcsolatot. Vagyis ez így nem igaz, akarok, nagyon is, sokszor elképzelem, hogy van egy barátom, akivel nagyon szeretjük egymást, nagyon összepasszolunk, de amikor erre gondolok sosem tudom elképzelni, hogy ez most legyen.

Mert egy felnőttel akarok kapcsolatot, egy felnőtt férfival. Vagyis ezt nem úgy értem, hogy apakomplexusom lenne és az idősebbek jönnének be, nem, most abszurdnak találom, hogy egy nálam akár 5-8 évvel idősebbel jöjjek össze.

Hanem úgy értem, hogy fel akarok nőni egy kapcsolathoz, nő akarok lenni egy kapcsolatban, éretten (jó nem harminc évesen, inkább érettebben, mint most) függetlenül akarok kapcsolatot.

Valamiért nem bírom elképzelni, hogy összejöjjek egy 15-17 évessel, és nem jövök azzal, hogy jajj mert olyan koraérett vagyok, de azért az tény, hogy nagyon sok korombeli (akár fiú, akár lány) sokkal érettlenebb, mint lehetne.

Nem tudom elképzelni, hogy egy 16-17 éves tapasztalatlan sráccal osszam meg, hogy mi meg hogy van a testemmel, meg hogy 17 évesen elveszítsem a szüzességem, titokban kapkodva nehogy ránk nyissanak, stb... És nem bírom elviselni a gondolatot, hogy részem legyen olyan ,,tinikapcsolatban’’ amiről mindenki elmondja / titokban mindenki tudja, hogy pár hónap után valami hülyeséggel ér majd véget, meg, hogy a szüleimmel kelljen veszekedni, hogy meddig maradhatok ki a barátommal, bizonygatva, hogy már olyan felelősségteljes vagyok, miközben mindketten gyerekek vagyunk.

Szóval ez, a lényeg, hogy taszít a gondolata, hogy ,,tini kapcsolatba’’ kezdjek, de közben persze hiányzik magam mellé valaki, de aztán belegondolok, és rájövök, hogy most nem lenne jó, hogy nőként akarok megélni egy kapcsolatot egy férfival, mondjuk minimum olyan 20-25 éves korom körül.

Erre mindenki azt mondja, hogy ez nagyon rossz, meg fura, mert, hogy tinikorban kell kísérletezni, tapasztalatot szerezni, fiatalosan szerelmesnek lenni, felelőtlenül, bulizósan stb stb, és hogy nem lesz az jó 20-25 évesen szűzen ott állni nulla tapasztalattal, meg, hogy most vagyok milyen szép, használjam ki, hát nem megy.

Egyébként tudom, hogy egy 20 éves még nem kifejezetten nő / férfi, de most mégis oda tettem az alsó határt, mert nem egy korosodó dámát értek a ,,nő alatt’’, csak azt próbáltam kifejezni, hogy 20+ vagyis nem egy sulitól, szülők nevelésétől függő tini-gyerek.

Szerintetek ez normális? Vagy próbálkoznom kéne és hagynom ezt a gondolatomat? Vajon miért van ez? Tényleg lehetetlen lesz így majd párt találni, mert olyan hátránnyal indulok?

Hosszú lett, bocsánat, köszönöm, ha végigolvastátok és segítetek!