Beszoktatáskor már az óvónő nevel?

Szerintem meg nem.

Ugyan nekünk csak bölcsiben volt klasszikus beszoktatás, óvodában már nem, de a bölcsiben éppenséggel pont arra voltak kíváncsiak, hogy hogy "nevelem", hogyan lehet "kezelni" a gyereket. Amikor lehet háttérbe kellett vonulnom, de ha bármi probléma lett volna és a nevelő nem lett volna ott karnyújtásnyira, akkor a lehető legtermészetesebb módon beavatkoztam volna.

Természetesen, ha a nevelő reagált volna gyorsabban, akkor szó nélkül hagytam volna, mint megfigyelő.

Egyébként meg nem volt semmi. Közel oviskorúan kezdte a bölcsit. Azon túl, hogy bátorítanom kellett, hogy menjen csak játszani, semmi konfliktus nem volt.

Nálunk az ovónő csinálta a napi rutint a gyerekekkel, a beszokósokat meg mindig külön kérte név szerint hogy most Katika gyere te is, tízórai van, ilyenkor leülünk, gyümölcsöt fogsz kapni, stb. A lányommal sokat foglalkozott, bevonta mindenbe, magyarázott neki hogy mit szabad, mit nem ha olyat csinált amit nem lehetett volna. De a már régebb óta odajátó gyerekek is rászóltak simán a lányomra hogy nem szabad pl. kivinnni a babakonyhaból az edényeket, megpóbalták szintén "betanítani". Én csak megfigyelő voltam, de akár haza is mehettem volna, le se tojta a gyerekem hogy ott vagyok, itta az óvónő szavait. Ott is hagytam már másnap reggeltől ebéd utánig, nagyon bejött neki. Volt aki viszont szó szerint el sem mozdult az anyja mellől, csak vele játszott, ha egy pillanatra is megpróbalt kimenni anyuka akkor a gyerek visított. Őt is ugyanúgy kérte név szerint az ovónő mindenre, próbalt vele játszani, de várta hogy anyuka is megerősítse, meg elmondja hogy mit kell csinálni, együtt menjenek. Látni fogod hová helyezkedj, attól függ milyen természetű a gyereked.

Szóval szerintem az ovónő szól, az az ő terepe, a szülő meg ráerősít ha kell. Én magamtól nem tudtam volna hogy pl. a kockákkal csak a szőnyegen lehet játszani, vagy hogy hová kell rakni a gyereknek a kajamaradékot, stb.