Anyukák! Szabad ilyet igérni a gyereknek?

"mi is minden nap ordítva mentünk"

szép lehetett anya is ordít

Tudom, hogy rosszul érintett a kérdés, hogy miért adtad oviba a gyerkőcöt, ha otthon vagy, pedig én is ezt szeretném kérdezni.

Ismerőseim között is sok olyan van, hogy otthon van 2-3 gyerekkel, de ahogy az egyik óvodás korú lesz - 3 éves - zutty, már megy is az oviba. Aztán meg panaszkodik, hogy milyen strapás elvinni, elhozni, közben a másikat ellátni, főleg ha a legnagyobb már iskolás és őt egy harmadik helyre kell elvinni.

Én két gyerekkel voltam otthon, mikor a nagyobbik középsős lett volna, gondoltam, beadom fél naposra az oviba, de nem vették fel helyhiány miatt. Csak a kötelező nagycsoportot járta, de nagyon utálta. Óvónénik nem akarták iskolába engedni, hogy még nem iskolaérett. Arra gondoltam, hogy ha ez a gyerek még egy évet oviban kell, hogy töltsön, meg fog őrülni, főleg, ha a csoporttársai már iskolába mennek. Elvittem pszichológushoz, aki azt mondta, hogy a gyerekem túl érett és túl okos az óvodához, amit az óvónénik nem tudtak jól kezelni, ezért utálta az óvódát. Határozottan tanácsolta, hogy a "szakmai" (óvónői) vélemény ellenére, saját felelősségre írassam be az iskolába.

Így is tettem, osztályelsőként járta az első 12 évet, és egyszerre szerzett két diplomát. Most már felnőtt, családos ember, de mai napig örülök, hogy volt bátorságom "saját felelősségre" elvinni az oviból az iskolába. (Igaz, sokat segített a pszichológus véleménye!)

Kisebbik gyerekem is elmúlt 4 és fél éves, mire elkezdte az óvodát, addig velem volt otthon. Értelmes, okos, szorgalmas gyermek, végzős pedagógus hallgató.

Nem hinném, hogy én vagyok a szülők legtökéletesebbje, de nálunk az otthoni mese-beszélgetés-olvasás-játék hatékonyabb volt, mint az óvoda.

Ja, és mielőtt a többi gyerek társaságát emlegetné valaki, én olyan anyuka voltam, hogy szívesen láttam a szomszéd és közelben lakó gyerekeket játékra, kertes házban lakunk, ezért nyáron az udvaron, rossz időben odabent, és ők szívesen jöttek hozzánk. Sütöttem nekik kekszet és ha igényelték, velük játszottam társasjátékot, sőt, színházi előadást tartottunk a szülőknek. (A résztvevő gyerekek közül a legidősebb 6 éves volt, a legkisebb 2.)És nem volt otthon segítségem, egyedül voltam velük egész nap. És én is élveztem, meg ők is.

Ezért nem értem, miért olyan sürgős 3 évesen oviba dugni a gyerkőcöt, aztán meg görcsölni, hogy sír. Otthon valószínűleg nem sírna. Természetesen ha nincs más megoldás, akkor kell az ovi. (Mikor elmentem dolgozni, nálunk is indult a kicsi oviba, de még maradtunk volna egy évet együtt otthon szívesen.)