Milyen következményekkel járna, ha a gyerekem ovistársát felképelném?

Majd elfelejtettem.

Még valami lehetőséged van a harapásokról látleletet vetetni és feljelenteni a gyereket. Tudom, hogy hülyén hangzik, de létezik ilyen.

Vidd el a gyerekedet dokihoz, védőnőhöz és minden egyes alkalommal mutasd meg neki a harapásnyomokat, sebeket.

Nem értem, miért nem tesznek semmit a vezetők. Övék a felelősség, ha komolyabb baj történik. Nevelési tanácsadóhoz sem küldték a gyereket?

Ha pedig legközelebb rád vagy a gyerekedre "támad", lépj közbe és nagyon határozottan és komolyan mondd meg neki, hogy ilyet még egyszer nem akarsz látni. Ne várd meg, amíg az óvónők leszedik rólad.

Egyébként mennyi ideig lesz ovis ez a gyerek? Mert én keresnék a sajátomnak másik intézményt, ha végképp nem történik előrelépés és még 1-2 évig el kellene tűrni.

Menj el valamelyik TV csatornához. Ha nagy dobra verik, talán történik valami.

Nem hiszem, hogy normális, hogy 23 gyerek van egy csoportban, és nem tudnak fegyelmet tartani, és nem lehet tenni semmit.

Szerintem először is beszéljetek össze a többi szülővel. Legyen legalább 10-12 szülő, akik benne lesznek, akiknek bántja a gyerekét.

Fotózza le mindenki a gyerekén a karmolás-harapás nyomokat, mondjuk 2 hétig.

Nyomtassátok ki a képeket, dátummal, monogrammal, hogy kin volt a dérülés.

Utána kérjetek közösen a vezető óvónővel és a két óvónővel fogadóódát, menjetek be mindannyian, és mondjátok meg, hogy eddig tűrtétek, de mostantól lépjenek az ügyben, itt vannak a bizonyítékok (képek), és ha ők nem testnek semmit, a fenntartóhoz fordultok.

Ezt az agresszív, magatartás problémás gyereket látta már szakértői bizottság?

Jár hozzá pszichológus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus?

Van papírja, hogy gyermekközösségbe integrálható?

Félve bevallom, hogy én már megfenyegettem a kisfiam idióta, 70-es iq-vql rendelkező, verekedős cigány ovistársát, hogy egyszer lekenek neki egy hatalmas pofont. Ezt rajtam kívül még beígérte neki jó pár anyuka és apuka is. Egyikük beszélt a gyerekhez hasonló képességű apukával is, eredménytelenül. Ők tudják, hogy a fiacskájuk milyen, de nem tudnak tenni ellene.

Most azt csinálom, hogy szinte minden reggel együtt érkezünk a kisfiúval, akit csak belöknek az ovikapunk, így tudok vele beszélgetni. Szépen, kedvesen kérdezgetem, beszélgetünk. És azóta, hogy jó szót hall tőlem, nem bántja a fiamat. A gyerekemnek azóta is azt mondom, hogy nagy ívben kerülje, de szerencsére már nem fél tőle.