Anyák napja az óvodában? Nálatok hogy zajlott?

Két óvodában is volt "szerencsém" megélni az anyák napját.

Mindkettő magánovi és sajnos egyet kell értenem veletek, sok helyen megy ez a futószalagos 10 perces módszer (általában a vegyes csoportos helyeken)- és ez egyáltalán nem attól függ, hogy milyen fenntartású, milyen anyagi helyzetű a hely. Inkább szerintem attól, hogy a vezető/dolgozók mennyire mennek az új trendek, új nevelési/oktatási előírások vagy inkább elvárások után.

A "régi" klasszikus értékrendet képviselő ovikban tartanak ünnepséget, a pedagógusok időt, energiát fordítanak nemcsak magára az ünnepségre, hanem a készülődésre is.

Tavaly nálunk is 10 perces futószalagon ment minden, egyáltalán nem tudtam meghatódni, a kisfiam is, én is ott toporogtunk az ajtóban, hogy mikor kerül ránk a sor, nem volt ünneplő, nem volt alkalom, nem volt az ünnepet megelőző - jó értelemben vett- várakozás, készülődés.

Ovit váltottunk- sok ilyen negatív élmény miatt.

Itt az új helyen bizony megadták a módját.

A gyerekekkel a logopédus és az óvónők is biztosan rengeteget foglalkoztak, de nem élte meg senki sem stressznek, sem kötelezőnek.

Minden gyerek külön-külön (!) több versszakos verset tanult meg (nagycsoportosok)- bizony még a beszédhibás kisfiú is olyan szépen adta elő, olyan ügyesen hangsúlyozott, hogy most is könnybe lábad a szemem- pedig nem is az én fiamról beszélek.

A gyerekek nagyon készültek- kaptunk képkeretben kreatív alkotást, kidíszítették az öltözőben a faliújságot is, a csoportszobában is rend volt, szalagok stb.

Már jó előre a gyerekekről fotók készültek ajándékként nekünk.

Tanultak dalokat is, hogy ne csak versek legyenek.

Minden gyereken látszott, hogy örömmel, odafigyelve, ügyesen szerepel és igenis megtiszteltetésnek érzi, egy lehetőségnek, nem pedig kényszernek.

A kislányok szép kis ruhácskában, kopogós cipőben, a kisfiúk fehér ingben és sötét nadrágban voltak, mindenki alkalomhoz illően felöltözve és az enyém is nagyon csinos akart lenni, várta az alkalmat.

Örömmel mutogatta reggel a társainak az ünneplő fekete cipőjét és érdekes, nem voltak Hello Kitty-s csillámos-habos-babos bozalmak meg verdás nyakkendők- egyszerűek, elegánsak, mégis gyerekek maradtak.

A teremben felszedék a szőnyegeket, az anyukáknak/nagymamáknak ék alakban raktak ülőhelyet, középre padlóvázában hosszúszálú rózsákat.

A gyerekek bevonulás előtt már ott volunk, várakoztunk- nem volt sikítozás, hiszti- egy csoda volt tényleg.

Aztán a gyerekek félkörbe álltak, közösen énekeltek, majd egyesével odalétek a vázához középre, kivettek egy szál virágot, elmondták a verset és odamentek egy ölelésre-puszira az anyukájukhoz, majd visszaálltak és mindenkin végigment a sor. Néha-néha egy-egy közös ének megszakította a verseket.

Végül az az 5 kicsi, akinek a nagymamája is ott vol, beállt középre és nekik is mondtak egy hosszabb verset részletekben.

Volt fotós (észre sem vettük, olyan ügyesen mozgott a teremben) és nálam pl. egy olyan megható pillanatot kapott el, amiért hálás vagyok.

Persze megkönnyeztem- szinte minden anyuka és az óvónőnik is.

Össze sem lehet hasonlítani a tavalyi futószalagossal.

Az egész megszervezése, szellemisége igenis az ovivezető és a pedagógusok felelőssége.

Itt a csendesebb kislányok is bátrak és büszkék voltak, a nagyobb hangúak sem nyomták el még éneklésben sem a társaikat. Emözött igenis van pedagógiai munka, több és minőségibb, mint a futószalagosban.

Nálunk a közös ünnepély volt. Nekem nagyon tetszett, megható volt és szép.

A gyerekek együtt rakták rendbe a csoportszobát, együtt készítették el a díszeket, segítettek az óvónéniknek felcsinosítani a szobát. Előző nap elvitték őket sétálva a virágoshoz, úgy vették meg a virágokat.

Látszott, hogy régóta készülnek, gyakorolnak, érezhető volt a sok munka mögötte.

Mondtak versek a kicsik külön, együtt, énekeltek külön is, együtt is a nagyokkal, mondtak aranyos verset a kisfiúk, édeset a kislányok.

Nálunk még külön arra is odafigyeltek, ha testvérek vannak, és a tesó másik csoportban, ne ütközzenek az időpontok, minden anyuka minden ünneplésen ott tudjon lenni. A kicsik is végig részt vettek, még a nem rég beszokott, új kislány is ott ült, senki sem állt ki, nem volt pityergés. (Csak anyuka és nagymami részről! :D)

Azt hiszem, nem a csoportos vagy a kettesben megünnepelt anyák napján van a hangsúly, hanem azon, hogyan készültek erre az óvónénik és hogyan készítették fel a gyerekeket. Ha időt, energiát szántak rá, garantált a szép élmény. Ha pedig nem... hát, ott bizony jogos az elégedetlenség.

Először közös játék, kézműveskedés, aztán valami kis rövid műsor, ajándék átadása.

A tiétek döbbenet.

Ahova tavaly járt a fiam, ott ez az "új módi" volt, nekem nem volt vele bajom, elmondta a verset, utána kicsit beszélgettünk, sütiztünk a csoportszobában. Az új oviban hagyományos ünnepség volt, aranyos volt az is, meg az én fiam imád is szerepelni, de volt olyan kisfiú, aki az első percben elsírta magát, neki úgy tűnik, nem jött ez be. Itt viszont nem volt utána semmi, lement a 20 perces műsor, odaadták a virágot, aztán hajtottak is mindenkit haza, számomra inkább ennek volt egy kis futószalag jellege.

Valószínűleg mindkét típusú anyák napját meg lehet csinálni hangulatosra, és mindkettőt el is lehet szúrni, hozzáállás kérdése.

nálunk vegyes :) azért írom ezt, mert a készülődésnek nagyon megadják a módját, nagyon tartalmasan, sokrétűen szövik bele a kéthetes tervükbe ezt az ünnepet. A gyerekek igazán fellelkesülve, érzelmileg felspanolva állnak a szülő elé. Viszont nincs közös ünnep, amikor aznap megy az anyuka, óvónéni odakíséri a gyereket hozzá, az öltözőben szaval a gyerek és adja át a csuda kis ajándékát. Gyönyörű volt a vers is, hosszú és jó választás, az ajándékok sem 5 perces eztisletudtuk-jellegű dolgok. Én valószínűsítem, hogy felsőbb vezetőségi ráhatás miatt nincs közös ünnep, a város 8 ovijából egyben sem, azért a ped program elég nagy módszertani szabadságot biztosít, ahol akarnának ott tarthatnának.

én a magam részéről nem hiányoltam, majd az évzárón előadják magukat. A köszöntés szívbéli volt és jó hangulatú, kivétel nélkül minden anyuka így gondolta a csoportunkból akikkel beszéltem - köszönet érte a pedagógusoknak!