Kinek hogy viseli a gyerek a beszoktatást?

9-es vagyok. 10-es! Komolyan az agyam bele zsibbadt, mire a végére jutottam az írásidnak! Én sem jókedvemből bíztam anyósra a lányomat (egyszerűen nem volt választásom!), de egy életre megbántam! Persze nálunk is voltak jelek: a kicsim hasfájós volt 4 hónapos koráig, szóval elég sírós volt, ráadásul nagyon rossz alvó! Csak a kezemben volt hajlandó aludni, ha csak megmozdultam elkezdett sírni. Anyós átjött (minden nap!, persze nem segíteni, mert egy gyufaszálat nem tett arrébb!), és 24 óra alatt van 20 percem, amikor éppen olyan szinten beájult, hogy betudtam tenni a kiságyba! Mi történik? Abban a pillanatban becsörtet anyós, mondom alszik a kiscicám! Erre a reakciója? Keresztül gázol rajtam, feltépi az ajtót és elüvölti magát: persze ez a gyerek mindig alszik, amikor én jövök? Persze a gyerek megijed, majd kiugrik a pelenkájából és elkezd sírni! Anyós reakciója: beáll közém (hozzáteszem nem kis darab) és a síró gyerekem közé a kiságy mellett! Amikor rászóltam, hogy mosson kezet, mielőtt hozzányúl a 2 hónapos gyerekemhez (mert, kb. 6 kilincset fogott meg míg átjött hozzánk), akkor én voltam a szemétláda, mert, hogy merek éne neki ilyet mondani, ő 2 gyereket felnevelt! Bár itt megjegyezném: az, hogy ő felnevelt 2 gyereket maga a csoda! Az is, hogy megérték a felnőtt kort! Példa: büszkén veri a mellét, hogy neki, milyen szuper gyerekei vannak, mert, amikor ő úgy gondolta, hogy elég volt otthon lenni, akkor elkezdett egy gépíró sulit, a nagyobbik fia 3 éves volt, a kisebbik (a férjem) 1,5. Ezzel sem lenne gond, ha nem hagyta volna otthon a 1,5 éves gyereket a 3 évesre! De milyen ügyes a bátyó (3 éves!) vacsorát csinált öcsinek és lefektette! A gyerekek egyébként délután 2-től voltak egyedül este 9-is! Azt hittem, amikor rábíztam, hogy már mindent tud a gyerekem, és nem tudja rákényszeríteni az akaratát! Egyébként így is volt: nem fogadta el a rágót, a nyalókát az értéktelen sz*rokat, amiket rá akart tukmálni (a gyereknek 3 évesen több esze volt), viszont sikerült rászoktatnia, olyan dolgokra, amikre nem voltam felkészülve. Eszembe sem jutott, hiszen elméletileg felnőtt ember ilyeneket nem csinál! Például: ha maszatos volt a keze, szólt, hogy menjünk kezet mosni, azóta beletörli a ruhájába. Most ledobálja a földre a dolgokat és nevet rajta, 3 évesen elpakolta a játékait! És még sorolhatnám! Nem bízol bennük, okod van rá! Ne bízd rájuk! Most már 3 éves kortól kötelező az ovi! Igen szemetek a gyerekek, ez tuti, de az óvónők nem tűrhetik el az agressziót és kötelességük lépni! A legkisebb gyanús jelre reagálhatsz! Viszont az oviban nem etetnek vele szemetet és nem tanítják h*lyeségekre! Beíratásnál beszélj az óvónőkkel is! Jogod van hozzá, csak sokan nem tudják! Megnézheted a mosdót, átnézheted a napirendet és beszélhetsz a dadusokkal is!

Te jó ég, utolsó...Ne is mondd. Anyós is sokszor eldicsekedett már vele, hogy a 2 éves kislánya hogyan esett be majdnem a nem tudom hanyadik szomszéd házának a pinceablakán és úgy kellett szólnia, ugyan csináltassa meg a szomszéd a pinceablakot. Mióta gyerekem van, más füllel hallgatom a sztorit: mit keresett az a pici lány x házzal arrébb felügyelet nélkül??? Még akkor is, ha feleannyi autó se járt arra akkoriban...És még sorolhatnám...Remélem sosem kényszerülök arra, hogy felelőtlen emberekre bízzam a gyereket.