Ez mitől lehet?
Ma reggel panaszkodott az óvónéni, hogy a 6 éves kislányom sokat sír, haza akar jönni. A történethez tartozik, hogy a múlt hét csütörtökön haza kellett hozni illetve orvoshoz vinni, mert sokat pisil. Csütörtök, péntekre kiírta az orvos, de ő sem látott semmi baját.
Itthon ugyanolyan mint máskor, sokszor nincs kedve oviba menni.
Arra gondoltam, hogy lehet azért akar mindig velünk lenni, mert a nagymamája (akivel nem lakunk együtt) rákos, nagyon legyengült az utóbbi néhány hétben.
válasza: válasza:Ahogy írta az előttem szóló is. Valószínűleg érzi ezt a változást és így jut nála érvényre.
Nálunk a kisfiamnál akkor volt egy törés amikor a dédi meghalt. Már egy ideje a nagyiéknál lakott (párom szülei). Amikor meghalt (nem mondtuk neki aznap), attól a naptól kezdve nem beszélt, kérdezett róla kb 2-3 hétig egyáltalán. Ha mégis rákérdeztünk tudatta, hogy ott van mamáéknál a szobában. De ezzel le is zárta a dolgot. Oviban viszont ez úgy jött ki, hogy pl csak úgy ellökött valakit, vagy ha elszaladt valaki mellett hátba ütötte. Mivel az óvónők is tudták mi a helyzet, nem volt "gond". Sajnos mondták meg kell várni míg elkezdi feldolgozni, sietettetni nem lehet (szerencsére a csoportban az egyik kislány anyukája gyerekpszichológus így nem kellett magyarázkodni). És 2-3 hét múlva megtört a jég, elkezdett róla kérdezni, beszélni, és ezzel egyik pillanatról a másikra elmúltak ezek a gondok az oviban, aztán szép lassan itthon is helyreállt a rend.
Lehet, hogy érzi itthon a feszültséget, de lehet, hogy csak unja már az óvodát. Az óvónővel nem tudtam ma beszélni.
Én nem értek hozzá, és nem vagyok ott az óvodában, de ahogy itthon látom a gyerekemet szerintem nincs semmi baja.
Az óvónő pszichológushoz akarja küldeni. Most nagyon ki vagyok akadva az óvónőre, hogy csak azért mert most éppen anyás a lányom, pszichológus kell neki.
válasza:Mondjuk így visszagondolva, már láthattam volna a hozzáállásukat a gyerekekhez. Van egy fiam ő már 8 éves, visszatartották, mert nagyon zárkózott volt, vele ez volt a baj.
Pár hónapja meg a lányommal az volt a baj, hogy hangulatember, ha rossz napja van, nem játszik a többiekkel.
Miért nem lehet elfogadni, hogy az egyik gyerek ilyen, a másik meg olyan. Amúgy egyikkel sincs/volt baj, nem beszéltek csúnyán, rendesen viselkedtek.
Na jól eltértem a kérdésemtől, csak most nagyon bosszant, hogy egyforma gyerekeket akarnak nevelni, hogy egy gyereknek nem lehet egyénisége.
válasza:Szerintem nem egyforma gyerekeket akarnak nevelni, DE másképp viselkednek a gyerekek az oviban és otthon is. Erre pl az enyém is. Hétfőn is megdicsérték, hogy milyen angyal volt, milyen jól dolgozott stb, na itthon meg mint az ördög, nem lát, nem hall :). Volt idő amikor meg pont a fordítottja volt, itthon a jól nevelt kisfiú, oviban meg a kisördög.
És valszeg az óvónő nem heccből akarja pszichológushoz küldeni, meg csak úgy nem is lehet. Inkább kérdezd meg, hogy mi a gond az oviban, ami miatt el akarja küldeni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!