Más kiscsoportos gyereke is sír reggelente? (Még mindig. ) Mit tehetnék, hogy segítsek neki?

én kb ahogy segítettem a gyermekem:

- az intézményről jókat meséltem neki, hogy az az ő játszóbirodalma, ott tud hintalovazni, stb is, használja ki, itthon úgy sincs, és hú de jó lesz

- a gondozókkal(bölcsiben gondozó van) kapcsolatot alakítottam ki, bemutattam a gyereknek és mondtam neki, ő vigyáz rád, míg nem vagyok, csak dolgozni megyek

- óvodás kis füzetes mesekönyveket nézegettünk, ahol látja, hogy először mindenki vetkőzik, fogadják őket a nevelők, együtt játszanak, esznek, énekelnek, tornáznak, minden pillanatról sokat mséltem (ahogy orvosos képek is vannak)

- reggelente kimondottan ügyele arra, hogy jókedvűen, nyugisan induljon a nap, odaúton is próbálok türelmes lenni, megállunk megnézni egy-egy építkezést és nem azon vagyok, hogy "hajtom", hogy gyere már

- elhozva emlékeztetem, hogy ugye milyen kedves ez az a kispajtása, ugye milyen jó volt játszani

sőt, akárhova viszem, ahol először megijed(idegen, vagy új hely, pl magántorna), arra is rávilágítok neki, hogy vitt már téged anya rossz helyre?, anya az örömöd akarja :)nézd azt a nagy labdát és terelek

Gyermekem reggeli sírásának tudom a konkrét okát. a két gondozó közül az egyiket nem szívleli és megesik, hogy reggelente ő fogadja és nem a másik, akit szeret nagyon. Olyankor mindig mondom, hogy x néni is jönni fog, csak kicsit később, reggelizel, játszol kicsit és itt is van, még várni kell kicsit, de jön :) szipog ugyan tovább, de látom rajta, hogy érti, megérti.

ha van kedved olvasni, vannak cikkek, főleg pl a bepisilés is óvodai szorongás jele (sokszor egyéb jelekből vehető észre ha baj van, nem mindig tudja a gyermek magát kifejezni)

[link]

*és ha az anya sajnálja és nem örömmel viszi, abból is az tudatosulhat a gyermeknek, hogy az ovi rossz hely, így a reakciókra is ügyelni kell. Fontos azt közvetíteni, hogy te jót akarsz neki, jó helyre viszed.

eleinte a gyermekem annyira nem volt az édeshez szokva, hogy amikor kindercsokival kínáltam, elutasította, menekült előle :D kb ilyesmi az ovi is, amíg nem ismeri, hogy az jó és kibontakozhat, addig fél az idegentől, nem oldódik

Okos tanácsot nem tudok mondani, csak azt, hogy nálunk mi a helyzet.

Kisfiam (egyetlen gyerek) október eleje óta jár oviba. Azóta legalább 3 hetet volt már itthon betegségek miatt. Ilyenkor kivirult, örült, hogy nem kellet menni.

De ha kellett menni oviba, akkor sokszor már ébredés után azzal kezdte, hogy ő nem akar oviba menni, ami hamar átcsapott sírásba és hisztibe. A feleségem ettől persze azonnal ideges lett, kiabált a gyerekkel, szóval pokoli hangulatban folyt a készülődés. Mostanra eljutottunk oda, hogy a gyerek reggel otthon nem, vagy alig sír, odaúton nem sír, de (amikor én viszem) az óvodai átöltöztetésnél még mindig sír. Nekem is rossz ezt azzal összevetnem, hogy más gyerek meg fülig érő szájjal puszit ad az anyukájának és megy be vidáman a csoportjába.

Pedig próbálja tartani magát, mert sokszor mondja (este is), hogy az óvodában jól fogja érezni magát, mert ott sok játék van, meg vidám lesz és hasonlók.

Feleségem olyat mondott neki, hogy ha ő sír, akkor Thomas, a gőzmozdony is sírni fog, meg a tenyerébe rejtett boldogságpillangóknak is elázik a szárnyuk. Ezért előfordul, hogy még hüppögve azt kérdezi, hogy Thomas most nevet-e, én meg elmondom, hogy még nem nevet, de kezd felderülni az arca. Ilyenkor (még könnyes szemmel) mondja, hogy ő vidám, hogy ő nevet, és aggódva újra kérdezi, hogy Thomas hogyan érzi magát. Az óvodában is sokszor azzal hagyja abba a sírást, hogy "nehogy a boldogságpillangók szárnya elázzon".

Aztán később ott jól elvan, sokszor délután vidáman játszik, mikor megyünk érte.

Azt nem értem, mit jelent a nyitókérdésedben, hogy az óvónénik szinte soha nem mondanak róla jót. Nem rosszalkodik, nem veri a többieket, ugye? Szépen, csöndben elvan magában. Hát ez is jó! Zárkózottnak lenni egyébként sem rossz tulajdonság, hanem személyiség kérdése!

Enni mondjuk a mienk sem mindig eszik, de ez szerintem az ő különc ízlésével függ össze. Ismeretlen ételt nagyon nehezen kóstol meg, így sok egészséges étel egyszerűen azért nincs az étrendjében, mert nem hajlandó megkóstolni. Amit meg ismer és szeret, abból meg egészen nagy mennyiséget képes megenni.

Azt örömmel halljuk, hogy már jó ideje alszik az óvodában ebéd után. Egyébként amikor nem aludt, akkor is nyugodtan fekve maradt.

Neki nagy sikerélmény, hogy sok mondókát, dalt, verset ismer (ez feleségem érdeme). Ha ott éneket tanulnak, ő vagy már ismeri, vagy hamar megtanulja és bátran énekli az óvónénivel. Így ezek miatt rendszeresen dicsérik, ill. ha mással nem is nagyon, de egymagában jól eljátszik.

Az, hogy visszahúzódó és kerüli a hangos embereket nem ugyanaz. A visszahúzódás, zárkózottság egy kisgyereknél nem a legjobb vonás. A többiek nem keresik a társaságát, ő ezt megszokja és barát nélkül marad.

Nem várhatod, hogy dicsérik, ha nem csinál semmi olyat, amit a többiek. Az, hogy elvan magában alapvetően nem dicsérendő dolog. Ha eljátszik a többiekkel, részt vesz a foglalkozásban, az már inkább. Az enyém is nehezen szokott be annak idején, a kiscsoportot végig sírta, már ha járt, mert hetente, kéthetente beteg volt, de ha járt akkor nem magában üldögélt.

Nem baj ha sír, azt mondják az óvó nénik is, hogy az a baj ha egy gyerek nem sír rövidebb-hosszabb ideig, mert ha ilyen könnyű az elválás, akkor milyen a kapcsolata a szülővel, de ne erősítsd semmi ilyenben. Reggel rövid elköszönés, semmi célzás, hogy már csak ennyi vagy annyi nap a hétvégéig esetleg, ne érezze, hogy várni kell, amikor nem lesz ovi. Egyébként a legtöbb esetben anyának szól a hiszti, kb addig amíg az kilép a kapun, onnan semmi gond. Ezt aztán kitartástól függően napokig vagy hónapokig tudják csinálni, amíg ki nem derül, hogy az ovi nem rossz, anya pedig nem gondolja meg magát. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy ovisat játszik, ezek szerint nem olyan rossz neki ott.

És igen, a tiéd nem tökéletes, mert zárkózott. Ez van. Más gyereknek más hibája van. Talán ahogy nő és kinyílik a világ felé változik majd. Neki is jobb lenne, mert szerintem gyerekként jobb lehet sokat játszani, barátkozni, mint a többieket figyelni csak.