Iskolakezdés előtt pár nappal lehet még valamit tenni, hogy mégis inkább oviban maradjon a gyerek?

Már ehhez késő van, hisz az anyja nem is akarja.

Elhiszem, hogy őszintém aggódsz az unokád miatt, de értsd meg, hogy a szülő véleményét felülbírálni nagyszülőként nem jó ötlet, hosszú távon több hátránya lehez, mint előnye.

A nagyszulok sokszor gondoljak azt hogy ok jobban ismerik a gyereket, jobban tudjak mi a jo nekik, jobban szeret naluk lenni a gyerek. (talan ezert nem vagytok mar joban......mert te is ebbe a nagyszulo-csoportba tartozol aki szerint o sokkal jobb mint a gyerek anyja).

Konkretan felulbiralod a szakembert es az edesanyat. Azt a 2 szemelyt, aki legjobb itesz egy ilyen dontesben....szerintem vegyel vissza ha nem szeretned, hogy anyuka egyszer megunja a mindent-jobban-tudok kotnyelesseget es neked legyen belole hatranyod!

Hidd el, az anyja sem akar neki rosszabbat mint Te. Barmennyire is bebeszeled magadnak. A gyerekek ebben a korban nagyon valtozo kepesseguek, en fiam mar olvas, kis baratja pedig full hibasan beszel. Megis mindketten suliba mennek. Ezert nem tartanak vissza gyereket, mert felcserel betuket....azert van iskolai logopedus! En fiam viszont szinten kudarctol felo, felenk gyerek. Majd megerositi a suli, a tanarok ezt is kezelni fogjak, ne felj attol hogy csak Te tudod ezt javitani. A szakember is tudja! Ha meg ilyen szemelyiseg, akkor 20 evesen is ilyen lesz. Szallj le a biraskodasrol es ne vagd magad alatt a fat ha nem akarod a menyed egyszer megtudja es megunja ezt a "en jobbat akarok a gyereknek jobban ismerem jobban szeret" tipusu szarkavarast!

Nagyon szar anyának akarod beállítani a menyed, kíváncsi lennék az ő álláspontjára is.

Gondolom a pártatlan óvónők jobban meg tudják ítélni, hogy iskolaérett-e a gyerek, ha szerintük és anyuka szerint is mehet, akkor nem kéne belekavarni. Nem hinném, hogy rosszat akar a saját gyerekének. Az iskolában is van logopédus, majd korrigálják a beszédhibát.

Azt meg nagyon sok nagyszülő érzi úgy, hogy a gyerek jobban elvan nála, mint otthon, de azért ez nem mindig igaz is!

Azert hihetlen, hogy ilyen gonosz anya, dilettáns óvónők, logopédus stb. van, hogy iskolába zavarják az iskolaéretlen gyereket.

Biztos, hogy te látod reálisan a dolgokat, és a többiek meg nem?

Csak kérdezem

Bár vannak jó pedagógusok, és kevésbé kompetensek is, de a szülő dönt a gyermeke sorsáról, és ha jól értelek, a gyermek pedagógusa azt javasolta, hogy menjen iskolába a gyermek. Lehet, hogy tévedett, lehet, hogy nem, látatlanban nehéz kiszűrni, és van, amiben mi pedagógusok is vitázunk egymással, ha például dilemmás kérdésről van szó. De ezen már nem tudsz változtatni, nagyszülőként.

A kérdezőt idézem:

"mi tudjuk,hogy meg tudod csinálni,ki tudod mondani,de,ha nem sikerül az sem baj,majd huszadikra menni fog..."

Én pedagógusként ezt nem javaslom ebben a formában, mivel ez megfelelési kényszert válthat ki. A dicséret rendben való, de a menetrendszerű noszogatásnak az említett , negatív hatása van elsősorban.

Gyakran szembesülök avval, hogy sok szülő összetéveszti egymással a játékosságot, valamint az indirekt fejlesztés (az indirekt fejlesztés való elsősorban, óvodás és bölcsődés korban).

A játékos hozzáállás külön kategória. Ezt lehetséges kivitelezni mind direkt fejlesztés formájában (óvodában ez csak a nagytestnevelés formájában indokolt, és némelyik ének-zenei tevékenység eseményei alatt legfeljebb, de inkább kisiskolás korra való), és a játékosságot lehet kombinálni indirekt fejlesztéssel is.

Tehát önmagában az, hogy játékosság, lehet ártalmas és lehet hasznos is, életkortól és módszertől függően.

Vannak jó válaszok, de engedjétek meg, hogy korrigáljam a hajmeresztő tévinfókat:

"Így már nagyrészt semmi, viszont a gyereknek az iskola sokkal jobb lesz. A gyerekek általában visszafejlődnek valamennyit amikor összekerülnek a kissebbekkel."

Fordítva van a valóságban, persze életkortól függ. Nem véletlen tud hatékonyan, jól működni a vegyes csoport (vegyes életkorú), amennyiben pedagógusok vannak hozzá, hiszen a kisebbek jelenléte szociálisan fejleszti a nagyobbat, jó esetben gondoskodási igényt vált ki a nagyobból. (És a kisebbre is általában jó hatással van a nagyobb gyereket mint "példát" látnia, megtapasztalnia, figyelnie, mit és hogyan tesz.)

"Az óvónő annyit tehetett volna, hogy mèg amikor a gyermek utolsó èves volt az oviban, hogy a szülövel közösen megbeszèlve pszichológushoz fordulnak, hogy iskolaèrett e a gyermek."

Ehhez nem kell pszichológus. Elég a pedagógus.