Iskolakezdés előtt pár nappal lehet még valamit tenni, hogy mégis inkább oviban maradjon a gyerek?

Na szépen megkaptam a magamét!

Összefoglalva, Nem csak én látom így,hanem mindenki más is,aki ismeri! Nagyon jó kapcsolatunk volt a menyemmel,és miután hazaköltözött, a szüleihez,akkor is engem kért meg a gyerekek felügyeletére,nem a saját anyját!!!Egyetlen egyszer mondtam nemet,mert arra az estére fontos dolgom volt,és azóta van ez az ellenségeskedés,amit szerintem az anyja generál! Tuti rossz lehet itt nekik,ha zokognak,kapaszkodnak belénk, amikor haza kell menniük! Nem kívánom senkinek azt az érzést! Közel 2 évig velem együtt éltek,és a kislány (nagyobbik) nem engedett semmit az anyjának,még fürdetni,mesélni sem,és minden éjjel átcsoszogott hozzám a kis csucsujával.. Nagyon zavart,hogy ott vannak a szülei a másik szobában,itt a gyerekeknek is külön van, és hozzám jön.Szóvátettem,a gyereket is az anyja felé irányítottam,de ő lerendezte annyival,hogy "ma is megnyerted" Nem akartam ezt,és szerintem ennek is isszuk most a levét! Bevallom,hogy a kicsire,aki miatt most aggódok,annyira nem figyeltem,mert iszonyú hisztis volt,amit nehezen viseltem,és minden játékot rombolt,nem lehetett bevonni

Inkább, csúnya szóval mondva, lepasszoltam a szülőknek,hogy csináljanak vele valamit. Megint kaphatok majd a fejemre,megérdemlem,hogy akkor a nagyobb volt a kedvenc... Vele 8 hónapos korától nagyon összeszoktunk,met onnan minden péntektől vasárnapig nálam volt míg külön laktunk,és végül össze nem költöztünk,vagyis 2 éven át!Azt gondoltam,hogy amíg én a lányzóval vagyok,otthon a kicsivel is ugyanúgy foglalkoznak,de nem így volt,ez lejött összeköltözés után.(Fiam vezette a háztartást,vásárlás,főzés,konyha,anyukának csak a gyerekek,mosás,takarítás lett volna a feladata)Nem tudtam onnantól 2 felé szakadni,sőt 4,mert van még 2 unokám,akiket szintén imádok,és ők is jönnek szinte mindig,mikor itt vannak az uncsitesók!A 2 nagy egyidős,és ugye 2.osztályba mennek.A pici csak 1 éves,vele nem is marad a lányom csak 1 napot,és a nagyot hagyja itt,míg a többiek is vannak,vagy szünetben hosszabb időre. Nem volt kérdés az érettségük.Kértem anyukát,hogy néha külön engedje el őket,akár a kicsit,hogy ne osztott figyelmet kapjon,ami a nagyoknál megvolt kisebb korukban,és úgy rá tudok kincentrálni,de nem engedte. Szünetekben mostmár hosszabb időt is itt tölthetnek,de nem csak az unokák,hanem hívják a barátaikat,itt is alszik néha 1-2.. így hogy üljek le a kicsivel? Állandóan belerondít ma is a nagyobbak játékába,sokat kell fegyelmezni,ami bánt,mert tudom,hogy csak a figyelem hiányzik neki..

1 szónak is 100 a vége! Nem érett,és tudom hogy menni fog a suliba.

Nem megkerülni akartam az anyukát,csak ötletet,hogy mivel állhatnék elé,egy utolsó próbával!

A kislányt,mikor vittem haza és már tudott olvasni,kiderült,hogy nem látja a kisebb betüket,amiket én simán elolvastam.Szóltam anyukának,igérte,hogy megnézeti.2 héttel késöbb a másik sulis unokám is velünk volt,és akkor lett biztos, a lányzó szeme nem jó! Csak ezután vitte el anyuka szemészetre,és szemüveget kapott,ami mellesleg iszonyú jól áll neki!

Szerintem lehet hinni nekem,ha valami miatt "aggodalmaskodok"!

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, igaz ötletet nem kaptam, de többektől hasznos tanácsokat igen!

Nem görcsölök már miatta, mert nincs értelme, és imádkozom, hogy ne legyen igazam se nekem, se senkinek, aki szintén így látja a gyerek iskolakezdését! (Apuka is, csak ő még mindig hisz a Család egyesítésben, így sajna bólogat, nem áll ki amellett, amit tapasztal)

Majd félév végén megírom, hogy mi van a gyermekkel!