Az egyi ovis társa molesztálta a 4 éves kislányomat, mit tegyek ebben a helyzetben?

Idézem a 20-ast, ő nagyon nincs képben az óvodáskorúak lélektanáról:

"Há képzeld, van gyerekem. Arra tanítom, hogy senkinek se engedje, hogy akarata ellenére hozzányúljon. A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy a saját testükkel senki más nem rendelkezhet, sem óvodás, sem felnőtt. Tudom jól, hogy életkori sajátosság, de attól még nem kell hagyni! Meg kell tanítani arra is a gyerekeket, hogy mások testét tiszteljük! De ti nyugodtan neveljetek csak tipikus rámenős férfiakat és nőket. Majd később látjátpk meg az összefüggést. Vagy olvashatnátok egy kis gyermekpszichológiát, rátok férne."

Én eddig itt még nem szóltam hozzá.

Különös, hogy te (a 20-asnak szól) okítsz másokat a gyermeklélektanról, miközben láthatólag nem ismered a vonatkozóakat.

Abban ugyan igazad van, hogy egy óvodás nemi szervéhez

ne mérhet hozzá egy iskolás, se egy felnőtt, és le se húzhatja a bugyiját, kivéve felnőtt, gondozási célból a hozzátartozója, gyámja, valamint az orvos, indokolt esetben és módon.

VALAMINT KIVÉVE A VELE EGYKORÚ!

Azaz a többi vonatkozásban tévedsz. Valójában a vele egykorúak kiélhetik egymáson a nemi kíváncsiságot, bizonyos kertek között, sőt FONTOS megélniük ebben az életkorban.

Tudod mi a nem normális?

Az érintett kislányt HA NEM érdeklik a kisfiú pajtásai nemi szerve.

Ez pl nem normális, ebben az életkorban. Emögött korábbi trauma, vagy szorongás, vagy egyebek állhatnak, tehát valami gondra utal az óvodás gyermek esetén.

És az se normális, ha BÁRMELIYK ovisról ugyanez elmondható, tehát hogy ha érdektelen a nemi eltérésekről, és nincs vonatkozó kíváncsiság benne. (Más kérdés a bátorság hozzá, és más kérdés, ha túlzásba esik.)

Ugyanis az azt jelentené, hogy az életkori sajátosságaiból hiányzik egy egész életére kiható lényeges elem, tehát sérül a pszichoszexuális fejlődése, ha a kíváncsiságát -persze bizonyos keretek között-

ha nem élheti ki az óvodás.

Mi az, ami már túlzás, túlkapás? Melyek a bizonyos keretek, amelyekre utaltam? A következők:

Ha egy óvodás gyermek hevesen tiltakozik a pajtása BÁRMELY olyan tette ellen, amely az ő testének bárhol történő érintésével kapcsolatos - ez például az egyik határ,

ez már baj.

DE EZ NEM SZEXUALITÁS SPECIFIKUS PROBLÉMA.

Hanem egész egyszerűen olyan szitu, amikor egy gyerek uralni akarja a vele egykorút (vagy adott esetben más gyermeket). Ez már baj. Akárhol is érinti meg.

HA A MÁSIK AKARATA ELLEN való.

A kérdésben szerepel, hogy mosolyogva mesélte a kislány. Ennyiből tehát nem tudhatjuk, hogy zavarta-e a kislány. Óvodás korban egyfelől még

nem minden téren, formában és nem mindig képesek megfelelően kifejezni önmagukat a gyerekek,

másfelől olykor -nem rosszindulatból általában, de - olykor füllentenek, játékból.

Ilyenkor is elsősorban a TESTBESZÉD dönt, és kevésbé a szavaik. A kérdező jelezte: mosolyogva mesélte otthon a kislány ,tehát nem kizárt, hogy élvezte a dolgot, csak éppen csintalan módon adta elő, hogy "hihihi, igen zavart engem, hihi".

Vagy tényleg zavarta.

Ergo két esélyes, mert távból nem tudhatjuk.

Azért két esélyes, mert ha a kérdező szavaiból indulunk ki, akkor mosolyogva mesélte ezt a kislány otthon, és a testbeszéd általában döntőbb ilyen életkorban, mint a szavak.

Pl épp az előbb írt ki itt valaki egy kérdést, amit egy "muja" óvónő félreértett, a története szerint: "sok pénzem van" mondogatta az ovis, közben a felnőttvilágban ez mást jelent, azt hitte az óvónő, hogy a családjuk gazdagságával kérkedik a gyerek, holott csak arról volt szól, hogy tetszenek a gyereknek az érmék, és NEKI van "sok" pénze, azaz 60 forintja... Az ovis ezt történetesen így fogalmazta meg,

és nem azt értette alatta, mint a felnőttek.

Életkori sajátosság ez is: még tanulja az anyanyelvét.

Valamint a csintalan füllentés olykor szintén.

Nem tudja még, minek milyen súlya van,

pl mikor nem baj a játékos füllentés, és mikor múlik sok rajta.

De ettől még van olyan, hogy tényleg kérkedik egy ovis a szülei gazdagságával és ugyanígy fogalmaz: "sok pénzem van".

És attól még az se zárható ki, hogy tényleg túlzásba esett a kisfiú a tapizásban, és hogy tényleg zavarta kislány, és zavarában mosolygott,

nem pedig csintanalanságból, amikor mesélte.

A lényeg: aki személyesen jelen van, figyelje meg a testbeszédét a kisgyermeknek, és jó, ha ismeri a gyereket valamilyen szinten és ő vonjon le következtetést, de még így is előfordulhat, hogy téved.

A határok pedig tehát: ha az ovis pajtása már ellenkezik, hogy "ne csináld ezt veled, elég!", és ennek ellenére folytatja, akkor az valóban ártalmas annak a gyermeknek. Persze a pajtása is mivel ovis, esélyesen öntudatlanul esett túlzásba, nem direkt.

Hacsak nem minimum 6 éves.

Ellenben ha mindét gyereknek jó, akkor óvodás korban pont hogy kifejezetten hasznos a pszichoszexuális érésükhöz a testi szexuális kíváncsiság, akár ENYHE fogdosással együtt olykor, amennyiben a két ,vagy több érintett óvodás gyermek egyikének sincs ez ellenére.

Hogyan tudhatja a felnőtt, hogy ellenére volt ez? Ez összetett kérdés, és ott kel lenni helyben ahhoz, hogy esély legyen reálisan megállapítani, de írtam most néhány szempontot, amelyek alapján esélyesebben lehet kideríteni.

Mint soraim elején jeleztem, természetesen azt érdemes elmagyarázni már egy 3 évesnek is, hogy ki, milyen esetben nyúlhat az ő testéhez,

valamint kik pedig

soha nem érhetnek ruhán át se a popsijához, nemi szervéhez.

(Tehát szülő ha gondozza őt, akkor ott, ahol, orvos is,

ha szükséges, más pajtás is, ha őt a gyereket

nem zavarja, és ha nem okoz fájdalmat neki.)

Az orvosos játékok ovis korban főként erről szólnak öntudatlanul: a tesi nemi kíváncsiságról. Persze meg van a helye, ideje ennek is. Óvodában egy gyermekcsoportba ez nem való, csak imitálva, ellenben a pedagógus hangsúlyozhatja, hogy az udvaron diszkréten megnézhetik, mi van egymás bugyija alatt, és óvatosan odatehetik a kezüket, ha akarják mindketten.

Nyilván az ovisok nyelvezetén előadva.

Hasonló a helyzet a nemi önkielégítéssel, amit mindenki tesz csecsemő kora óta, de évekig öntudatlanul. Ami szintén egészséges és természetes dolog.

(Ha túlzásba viszi -napi 6-8 alkalom, és/vagy túl hangosan teszi-, az se baj, annak inkább AZ OKA , ami bajra utal: valamiért szorong, érdemes kideríteni ilyenkor , miért szorong, hogy túlzott onániával kompenzál a kisgyermek.)

Ellenben ha másokat zavar egy gyermek az onániájával, pl túl hangosan teszi, akkor TAPINTATOSAN, ÓVATOSAN az értésére kell adni, kiemelve számára, hogy máskülönben SZABAD oda nyúlnia. Ha már 5 éves, akkor azt is hozzá kell tenni: mások szeme láttára semmilyen okból nem illik oda nyúlnia, akkor se, ha pisilnie kell és ezért tenné. De ha más nem látja, akkor nagyon is szabad, ezt is hozzá kell tenni, máskülönben komoly és káros gátlás épülhet kis a gyermekben sajnos!

Ara is van példa és az is természetes, ha csendes pihenő alatt egymás mellett fekvő gyerekek az oviban lehúzzák diszkréten egymás pizsama nadrágját és nézegetik ott egymást, akár meg is fogják egymásét.

A pedagógusnak csak annyi a dolga ilyenkor -és tilos szidalmaznia a gyerekeket ez esetben-, hogy ha zajosak, vagy nagyon feltűnően teszi, zavarva más gyereket evvel, akkor óvatosan értésükre adják, hogy mi módon, visszafogottabban SZABAD ezt folytatniuk, ha mindketten szeretnék.

Óvodában például szinte az egyetlen lehetséges helyzet a maszturbálásra a gyermekek számára a csendes pihenő. Aki pedagógus ezt megakadályozza durván, azt el is bocsájthatják állásából, mivel a szexualitás különösen gyermekkorban érzékeny terület, ki kell élnie azt, amit életkora szerint szabad, pl az onániát, és egymás lába közének nézegetését.

Mint jeleztem, vannak értelmes időbeli és helyzetbeli keretek, határok, a pedagógus dolga, hogy adott esetben, valamint preventíve értésére adja a gyerekeknek.

De a határok sokkal tágabbak, mint a 20-as válaszoló hiszi. Részletezem most, hol vannak e határok és miért.

Szólnék az óvónőnek. Igen az, hogy érdeklődnek a nemiszervük iránt és a másikéra is az normális. DE! Azt meg kell tanítani nekik, hogy nem mindenhol, nem mindig és nem mindenki nemiszervét piszkáljuk. Én a 4 és a 6 éves gyerekemnek tanítom a "bugyiszabájt". Beszélgetünk arról ez nem mindenki nyúlhat oda és ha valami nem tetszik akkor szóljon nekem vagy az óvónőknek tanítónéninek. Ahogy nőnek úgy szűkűl a kör ki az aki odanyúlhat. Meg kell tanítani nekik mit szabad és mit nem.

Pedagógusnak mindenképp jelezném, hívja fel a gyerekek figyelmét a szokásokra.

A te képzelt határaid nem biztos, hogy egyeznek a gyereked határaival, vagy az én gyerekem határaival. Jó hogy nem még a kislány a hibás, meg a "beteg" hogy nem engedi magát fogdosni másoknak, mert szegény fogdosni vágyó gyerekek nem élhetik ki magukat. Megáll az ész az ilyen felfogástól. A kislány okoz a másiknak pszichoszexuális traumát, mert nem engedi magát, a fogdosó kisfiú meg az egészséges áldozat? Idáig süllyedt a világ?

Elmondta a kislány, hogy ZAVARTA, de te a "mindengyerekhazudik" elveddel jössz, csak mert a kislány mosolygott. Persze, hogy mosolygott, kukikról meg puncikról beszélgetünk, attól még zavarta. Ezek után ha anyuka nem tesz semmit, akkor ássa el magát. Milyen anya hagyja az ilyet?..