Mit lehet tenni ilyenkor?

Az anyád nem szitokszó, egyszerűen a nőnemű szülő megnevezése.

Amúgy kicsit butuska vagy, ha szerinted nem olyan komoly a heylzet, hiszen senki nem került kórházba. Olyan 5 éves korban még elfogadható ez a gondolkodás, afelett már nem

Sajnos mindenhol ez lesz. Ha átmegy másik óvodába, akkor ott is, aztán az iskolában is. Hibásak, hogy nem kezdeményeztek veletek előbb kommunikációt, de gondolom betelt náluk is a pohár.

Nálunk a családban a fordítottját éltük meg. Unokaöcsémnek volt egy ovis társa, aki viselkedési zavarral küzdött. Ő is erőszakosan reagált ha úgy érezte bántják (és ez bármi lehetett).

Az óvónők mindig kérték a szülőket, hogy legyenek türelemmel, a gyerekeket kérték, hogy ne üssenek vissza. De egy idő után elegük lett a szülőknek abból, hogy a gyerekeik kék-zöld foltokkal mennek haza. Aztán eljött a nap, hogy csúnyán megharapott egy kislányt... az arcán. A gyereknek mennie kellett, mert a szülőknél kiborult a bili.

Szerintem nálatok is attól félnek, hogy ez csak rosszabb lesz. Ha úgy érzitek, hogy meg tudjátok őket nyugtatni, hogy képesek vagytok az óvónőkkel jobban uralni a helyzetet, hogy a fejlesztőben biztatnak, hogy jobb lesz, akkor próbáljatok beszélni velük egy szülőin, ahogy előttem is ajánlották.