Ti milyen óvónőkkel találkoztatok eddig? Mindegyikre szívesen bíznátok a gyerekeiteket?

11: én az ellenkezőjét látom.

A mi óvónénijeink kedvesek, fiam szeretett járni.

Ellenben a szülőkkel, akik pökhendi lekezelő viselkedéssel kezelték az óvónőket. Mint valami rabszolgákat. Leszúrta az óvónőt az egyik szülő, mert sáros lett a gyerek cipője pl...

és hasonló oltári problémák.

Szóval én pont ellenkezőleg tapasztalom.

És próbáltál már 30 kisgyereket koordinálni?

2 gyerekemnek volt összesen 10 óvónője. Ebből 3 volt "butácska", 6 átlagos, 1 nagyon okos. Utóbbi okoska volt a 10-ből a legrosszabb óvónő. Ez az arány egyébként a szülőkre is igaz. Most már iskolások, voltam már pár szülőin, a 30 fős osztályból 10 biztos, hogy kritikán aluli valamiért.

Nagyon nem megbecsült szakma sajnos, pedig sok minden ott dől el, nagy befolyással van a gyerel életére. Rengeteget tanulnak, sajnos nem azt amit kellene, véleményem szerint. Sokkal többet kellene tanulni kommunikációt, konfliktuskezelést. Nekem mondjuk nem sok gondom volt az óvónőinkkel, tanítóinkkal, de a közös dolog volt, hogy olyan dolgokról beszélnek a gyerekek előtt, amiről nagyon nem kellene. Nem szexre vagy ilyesmire gondolok, hogy a gyerekem előtt tárgyalják ki Pistike milyen rossz és tuti javítóban végzi, meg hogy kinek az anyja hogy viselkedik a gyerekével stb, csupa olyan dolog, ami nem tartozik a gyerekre.

A hugom óvónő. A szakmájában kimagaslóan jó, imádják a szülők és a gyerekek is. A mindennapi életben, hát, hogy is mondjam, butuska....

A gyerekem óvodás évei alatt 4 óvónőhöz volt szerencsénk, mindegyikük a szakmájához jol értő pedagogus volt. Egyiküknek volt egy nyelvtanári diplomája is, a másik gyógypedagógus- gyógytornász is volt. Egyikük a hugomhoz hasonloan szinten nehezen igazodott el a való életben.

Amúgy azt vettem eszre, hogy ha valaki ugy tanul tovább, hogy mellette nem dolgozik, a szülei eltartják, otthon se sokat kell hozzá tennie a létezéshez, akkor a szakmájában jó, de a való életben elég elveszett emberke lesz.

Szerintem van pár tény, amit az óvónőkről és a munkájukról tudniillik.

1. Az óvónőknek nem kell feltétlenül okosnak lenniük,bsokkal fontosabb a gyermekszeretet, türelem, toletancia, gondoskodó pedagógia.

2. Az óvónőképző nem egy atomfizika, de attól még a munkájuk nehéz.

3. A gyerekekkel való foglalkozáshoz alapvető alkalmasság szükséges.

4. Valóban vannak nem a pályára valók akiket jó volna szűrni,de sajnos úgy néz ki, hogy Magyarországon ez is hiányszakma (és nem azért, mert kevesen végeznek a főiskolán)

A szülőnek és az óvodavezetőnek a felelőssége észrevenni, ha "gond" van az óvodapedagógussal, vagy a gyerekre rossz hatással van. Ugyanakkor az is a szülő feladata, hogy a gyereke tudjon szocializáltan viselkedni, megnyilvánulni, ugyanis a türelem és az idő a "nem nevelt" gyerekekre megy el, a többiek rovására. Ez kihat a többi gyerekre és óvónőre egyaránt.

Én óvónőnek szeretnék tanulni.

Elszomorít, hogy sokak szerint buták az óvónők és ez alapján általánosítják őket.

Én például nagyon szorgalmas vagyok, világ életemben kitűnő voltam. Kémiából (emelten), matekból is ötösre érettségiztem.

Szerintem egyszerűen csak nagyon alacsony a ponthatár. Ha 280-300 helyett mondjuk 360 lenne akkor már is több lenne a tanultabb óvónő.

Egyébként én is eddig csak kedves, okos, türelmes óvónőkkel találkoztam.

Óvódával lakom szemben és látom mindig, hogy viselkednek a gyerekekkel.

Viszont látom azt is, hogy sok szülő mikor megérkezik ordibál a gyerekével torkaszakadtából.