Van olyan anyuka aki őszintén elgondolkodott azon, hogy az ő iskolás gyereke buta?

Nem hiszem, mert annak a gyereknek már az édesanyja se okos, azon meg senki nem szeret gondolkodni😄

Ez csak félig igaz persze, de a gyereknek nyilván lehet olyan reszkepesseg-zavara mondjuk, ami a szülőnek nincs vagy lehet anyuka matekzseni, a gyerek meg mondjuk apukara utott, akinek köze sincs a matekhoz, mert másban jó.Pedagogus vagyok, ilyennel gyakran találkozom, hogy a szülő nem tudja elfogadni, hogy a gyerekenek nem megy jól valami, ami neki igen. De mit értesz butaságon? Az intelligencia hányados mindig a szuloket közelíti (kivéve persze, ha a gyerek sérült vagy egyéb problémája van), így én meg csak olyan szülőt láttam, aki butanak tartotta a gyereket, aki maga is rettenetesen buta volt.(Nem bántaskent, de nekem tényleg ez a tapasztalatom. Ott a szülő nagyon aluliskolazott volt és valószínűleg a gyerek is az lesz,de az anyuka emlékei az évek során már megszepultek).A többi korrepetálásra szoruló gyereknél azt láttam, hogy a szülő nem tartja butanak a gyereket es nem is volt az, de a szülő se.

Bocs, nem tudok telefonrol írni. Javítva: Egy olyan szülőt láttam, aki butanak tartotta a gyereket.

#3

Én pontosan tudom a gyermekeim hátrányait.

De nem arra kell koncentrálni, hanem az erősségekre. Nagyon sok buta embert láttam, aki leérettségizett, dolgozik, sőt még vezető pozícióba is került. Nem elsősorban az észen múlik, hanem azon, hogy ki mennyire tudja benyalni magát, de most komolyan. A kedvesség, az empátia, az alkalmazkodó képesség sokkal többet számít, hidd el.

Pedagógus vagyok, igen, sajnos van ilyen szülő. Jól tönkre is teszi vele a gyerek önbecsülését.

Most nem arra értem, hogy egy gyereknek valami nem megy. Tényleg találkoztam egy ilyen fiúval, aki a szülei szerint buta meg fogyatékos (ronda értelemben mondta rá az anyukája). És egyébként intelligens a gyerek, csak figyelemzavaros. IQja magasabb fajta átlagos.

Lehet fennakadni rajta de igen elgondolkodtam rajta hogy valóban buta-e a gyerekem és arra jutottam hogy fájdalom de igen az. Igen sajnos elég sok buta ember van a világban akik valószínűleg gyerekkorukban sem a kitűnő bizonyítványukról voltak híresek. Fiam koraszülött volt és bár elvileg az idegrendszere nem károsodott az orvos szerint tanulási zavarai könnyen lehetnek. Így is történt. Most másodikos és az osztály egyik legrosszabb tanulója. Lassú, csúnyán ír, a matek sem az erőssége,zenei érzéke a nullával egyenlő. Egyedül a tornában jeleskedik.

Én vele kapcsolatban arra jutottam hogy elfogadtam őt ilyennek. Tudom hogy gyenge képességű és nem fogom azt mondani hogy hű de okos vagy amikor az övé a legrosszabb dolgozat. Azt vallom hogy felnőtt korára inkább fogadja el hogy buta minthogy hőzöngjön azzal mennyire okos (mert anyuci ezzel tömte a fejét) miközben valóban buta.

Bennem néha felmerül, következő szeptembertől lenne elsős, de most nagyon egyértelmű dolgokban is van, hogy felmerül bennem, hogy buta.. aztán jön valami fény, amiből kitűnik, hogy ejjha, elképesztő mit tud és rájövök, hogy nem a logikája rossz, hanem valami más a beszéd-helyzetérzékelésnél csúszik félre, de az is ritkán.

Én úgy hallottam, hogy az anya iqja irányadóbb az apáénál, de mivel mindkettőnké 125 felett van, csupa jót reméltem, egy könnyen kezelhető minifelnőttet. Talán túl nagyok az elvárásaim..

Olyan tapasztalatok, mint a miért kérdésre van, hogy nem ok-okozati összefüggést ad, abszolút nem a kérdésre válaszol, nem ért meg helyzeteket(mutatják a plüsst, hogy milyen szép, mondja is a kissrác, a gyerekem meg visít, hogy bántani akarják).

Máskor meg ilyen területen brillíroz, mondjuk a 3 nyuszinak hány füle van? kérdést simán értelmezte elsőre és helyesen megválaszolta egy pillanat alatt 5. szülinapján.

Most az az új, ami miatt épp butának gondolom(logopédus szólt, hogy gyakoroljuk) hogy mondok neki 5 szót, és nem tud 3at se visszamondani, helyette mond 10et, amit nem is mondtam, nem igaz, hogy nem érzi, hogy ez rossz..