Akinek aspergeres szindrómája gyermeke van leírná miből derült ki?
A lányom viselkédése nagyon eltér a kortársaiétól. Első gyerek, most került oviba. Most látom hogy nagyon más mint a többiek. Két hét mulvára van időpontunk szakemberhez.
Szóval nagyon okos kislaány, 3 éves és már tud számolni, több tucat mondókák tud kívülről. Viszont a viselkedése eltér az ovistársakétól. Nem játszik a többiekkel csak nézi őket vagy elveszi tőlük a játékot. Gyakran megüti a másikat. Az oviban keveset kommnkkál. Irányíthatatlan, hiszti rohamot kap ha valami nem úgy van ahogy ő akarja. Harap és karmol ha valami nem tetszik neki. Nem teremt semmi kapcsolatot idegenekkel. Nem fél, csak nem érdekli más. A mozgása is ügyetlenebb a többiekénél, olyan darabos. A lég szembetűnőbb hogy nem tud a többi gyerekkel játszani, nem tud velük mit kezdeni. A legjobban a hiszti rohamok aggasztónak, olyankor kifordult önmagából.
válasza:Meg mindent számol. Házakat, autókat, járólapokat, amiket vásároltunk , jeleket, ablakokat, mindent!
apránként jutnak eszembe, amik ugye már nekem teljesen természetesek :)
válasza:Kérdeztétek a számolást. Nos számol. Nem mondóka szinten hanem számol, megszámolják hogy pl hány pohár van a képen, pálcikákal össze ad és kivon! Pl van 4 pálcika itt, 5 pálcika ott akkor összesen az 9 pálcika.
Nem úgy értettem hogy leülnek a gyerekek és együtt játszanak hanem mint egy normál ovis csoportban játszanak. A lányom viszont nem megy közéjük. Csak nézi őket. Sokat járunk el itthonról, játszótérre, sétàlni, bevásárolni. Közösségbe, társaságba annyit jártunk mint bárki más. Nem csak minket ismer.
Nem mondanám hogy elkapattuk, következetesen neveljük. Nem kap meg mindent azonnal, vannak dolgok amiket elvárunk tőle, tehát nem a gyerek az úr!
Viszont heti szinten 4-5 düh rohama van. Változó hogy mi váltja ki. De olyankor, ordít, vergődik, karmol és harap. Szinte magán kívül van, kizökkenthetetlen.
A többi gyerekkel durva, sokszor látom hogy készül megütni a másikat minden ok nélkül. Nem érdekli igazán hogy mit csinál a másik.
Feltűnt már nekünk is hogy nehéz vele de eddig nem láttuk milyen másokkal együtt.
Az óvónő jelezte hogy valamiben eltér, nem igazán tud a közösséggel mit kezdeni. Ő gyanakszik valamilyen viselkedési abnormalitásra.
Igyekszünk kideríteni az okát és a lehető legjobb lehetőségeket biztosítani. Csak olyan nehéz elindulni ezen az úton!
válasza:A dührohamok nálunk is megvoltak, sokszor azt sem tudtuk, mi váltotta ki, és nagyon nehezen nyugodott meg. Az óvodában nem volt vele sok gond, szerencsére nagyon jó óvónőket fogtunk ki, jól tudták kezelni, lefoglalni. De ők is látták, hogy más, mint a többiek, ezért középsős korában javasolták, hogy vizsgáltassuk ki. Addigra már elkezdtük a fejlesztést magánúton.
12-es
válasza:Azért az óvónőkkel vigyázz. Úgy mutatják, hogy a segítő szándék vezeti őket, aztán közben meg csak saját magukon akarnak segíteni. Értsd, eltávolítani a problémás gyereket a csoportból.
Jó, ha elviszed, hogy tudd, mi van a gyerekkel, de nem vagy köteles az óvónőknek megmutatni a diagnózist. Jobb lett volna, ha azt sem mondod meg, hogy mentek.
A mi ovinkból nem “távolítják el” a problémás, egyedi igényű gyerekeket!
És ma már ha az óvónő jelez valami, nevelési tanácsadó a irányít vagy további helyekre akkor a szülő köteles elvinni a gyereket, nem írhatja fellül az óvónő észtevételét.
Egyénlént meg szerintem hülyeség lenne egy ilyen dolgot eltitkolni! A továbbiakban is kiderül ha gond van. Felesleges dugdosni a diagnózist.
válasza:Nem kell dugdosni a diagnózist, de nem baj, ha nem tudja mindenki, vagyis nem kerül be a gyerek kartonjába. Ezért jobb még a jelzés előtt elvinni, még mielőtt köteleznének rá.
Nálunk teljesen más a hozzáállás hozzám és a gyerekemhez, mint néhány más SNI-s gyerekhez. Sokaknál balhék, huzavona előzte meg a szakvéleményt, szétrombolt a gyerek egy osztályközösséget, kikészítette a nevelőket, és most kb csak "megtűrt" a papírjával, amíg nem találnak neki másik befogadó iskolát.
Amikor nekem először jelezték a problémát, azonnal léptem, pszichiáterhez mentünk, kapott a fiam diagnózist, erről szóban (!) tájékoztattam a tanárait és ennyi. Ennek megfelelően kezelik, és tudják, hogy bmi gond van, partner vagyok a megoldáskeresésben.
Szóval nem dugdosni kell, de nem is megvárni, hogy "kötelezzenek" a papír bemutatására, mert számomra az már azt jelenti, hogy a szülőt nem érdekelte, nem vette észre vagy nem akarta észrevenni korábban, hogy gond van.
válasza: válasza: válasza:"És ma már ha az óvónő jelez valami, nevelési tanácsadó a irányít vagy további helyekre akkor a szülő köteles elvinni a gyereket, nem írhatja fellül az óvónő észtevételét.
Egyénlént meg szerintem hülyeség lenne egy ilyen dolgot eltitkolni! A továbbiakban is kiderül ha gond van. Felesleges dugdosni a diagnózist."
Valóban köteles vagy elvinni a gyereket, ha az óvoda/iskola elküldi. Nem is állítottam mást. Csak annyit mondtam, hogy ne bízz a pedagógusokban, mert nem a segítő szándék vezeti őket. Nekünk is azt mondták, vigyem el kivizsgálásra, és ha lesz papír, tudnak igényelni utazó gyógypedagógust. Aztán amikor másnap visszamentünk, az volt az első kérdés:
-Na, mit mondtak, integrálható?
Már miért ne lenne az? Aztán amikor vittem a papírt, hogy a gyereknek továbbra is ez a kijelölt intézmény, viszont nekik gyógypedagógust kéne biztosítani, akkor félreállt a szájuk.
Hogy mennyire kell dugdosni a diagnózist, majd rájössz, ha a városban az egyik iskola sem fogja felvenni, és viheted a fogyatékos iskolába normál IQ-val, vagy taníthatod te otthon.
Nem állt szándékomban támadni, ellenben te azonnal ugrassz, nem értelek, a segítő szándék vezetett. De akkor tedd, amit jónak látsz. Pár év múlva majd beszéljünk újra, hogy mire mentél a diagnózisoddal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!