Elegem van magambol sokat kiabalok a gyerekeimmel van ebbol kiút?

Egyszerűen ne csináld meg a dolgokat. Ne pakolj el. Azt majd észreveszik.

Én nem takarítom a gyerek szobáját. 13 éves. Ha kupi van, az ő dolga. Ő él benne. Nem megyek be szennyesért sem. Csak azt mosom ki ami a szennyestartóban van.

Kicsit engedd el a dolgokat, vegyék magukat észre. Amúgy sem kell folyton pak9lni. A kicsi naponta 10x borítja ki az építőkockát. Már nem pakolom azt sem el csak ha útban van.

Vedd lazábbra. Én simán megcsinálom, hogy nem mosogatok ha felhúznak, ha nincs tiszta tányér majd elmossák.

Ha a gyerek otthagyja a csokispapírt a konyhaasztalon dobd be a szobájába.

A férjed is nagyot nézne ha egyszer csak nem lenne tiszta ruhája.

Kicsit leckéztesd meg őket, de ne szedj semmit, ne kiabálj, engedj a dolgokból.

Valószínűleg a túlterheltséged okán már tényleg felesleges dolgokon rugózol. Én is hasonlóan oldom meg a problémákat mint amit az egyik Válaszoló írt. Csak a szennyesben lévő ruhát mosom, nem kutatok. Nem lett lekapcsolva a villany? Akkor oda hívom a férjem és lekapcsoltatom. A gyereket csak azért nem említem mert ő még csak 1 éves. De pakolja velem a játékait esténként, illetve segít megágyazni este. Irtó cuki, persze attól hogy most utánoz, még nem biztos hogy 10 évesen nem fogok vele én is küzdeni.

Nem, a család amúgy nem egyenrangú. A házas félek azok, jogilag. De a gyerek kicsit sem egyenrangú velem. Én/mi vagyunk a felelősek azért hogy ne egy lusta trehány disznó legyen belőle. Szóval jár a büntetés ha szükséges, ez nem azt jelenti hogy naphosszat sarokba fog állni, de ismerem magam és tudom hogy szemrebbenés nélkül fogom kidobni a játékot amivel mondjuk 5 napja nem játszik és mégis mindig rálépek. Meglesz a figyelmeztetés, elmondom a következményeket, és be is tartom. Ha kellően okos az első kukában landolt játék után elpakol maga után ha kérem. Nincs a büntivel semmi baj. Az élet ez! Mindennek van következménye. Ha lógsz a suliból, ha késel a munkahelyedről, ha nem tanulsz egy vizsgára, ha túl sok csokit eszel, ha gyorshajtasz stb stb nyugodtan megtanulhatja a gyerek hogy nincsenek következmény nélküli tettek. Ezt hívják nevelésnek, nem a majom szeretet, ahol egy törpe zsarnok a gyerek mert nincs semminek következménye.

A férjem is megkapja a maga büntiét ha kell. Pl anno mikor összeköltöztünk akkor rendszeresen a konyhapulton hagyta a kávés csészét. Hiába kértem hogy tegye be a mosogatóba és egy kis vizet engedjen bele. Mikor sokadik alkalommal vakartam délután a beleszáradt reggeli kávé maradékot, akkor szóltam, hogy legközelebb nem mosogatom el. Ez így is volt. Mikor pár nap után elfogyott a kávés csésze akkor szépen csöndben elmosogatta maga után és azóta nincs ezzel gondom. Azóta odafigyel erre.

Nem vagy cseléd kérdező! Nekem ez egy ilyen vezérfonala az életemnek. Ennek mentén nevelgetem a családom.

Az előttem szóló tökéletesen leírta. Szükséges a büntetés hiszen a gyereknek meg kell tanulnia, hogy mindennek van következménye.

Szerintem a mai

Bocsi elküldtem....

Szóval manapság divat, hogy a gyereket nem neveljük mert úr isten mi lesz, és ennek hála mennyi randalírozó, arrogáns, verekedő gyerek van. Szabályok a való életben is vannak, nem árt ha otthonra is vezetünk be párat.

Ráadásul, ha annyira a család egyerangú fellek közössége, akkor szegény anyát milyért használják cselédnek???

Csak ismételni tudom a többieket.

Szedjél magnéziumot, és lazíts egy kicsit a renden.

É

A 10 éves sem olyan kicsi már, lehetnek otthon fix feladatai-szemét kivitele, porszívózás, falevelek söprése stb.

És ahogy valaki írta, ne csináld meg helyettük, majd ha nem lesz tiszta ruha, tiszta tányér, feltűnik nekik hogy gond van.