Igaz e az, hogy ADHD-s gyereket lehetetlen kezelni?

Javaslok neked facebook-on működő csoportokat, olvasgass, kiváló tájékozódásra, milyen is. Nekem nem ADHD-s a gyerek, "csak" SNI-s, így effajta csoportokban vagyok benne, de tuti van ADHD-hoz kapcsolódó csoport.

SNI-s gyerekek, szakértők város, megye szerint

SNI = Sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik + szakemberek

Itt valóságos emberek, valóságos problémáikat osztják meg, testközelből látható, ki hogyan küzd a mindennapokban.

Lányom ADHD, 6 éves.

Velem bárhol, bármilyen közegben(gyerekcsoportban is)a világ legédesebb, legnyitottabb gyereke, mindenki imádja, gyerekek felnőttek is.. a legnagyobb problémám az, hogy elsőre nem mindig fogad szót, ha olyanja van, nyafog, de rácsapás nélkül kordában tudom tartani, nagyrészt gyerekjáték, amikor meg nem, akkor sem vészes, toporzékol és nyafog, hogy “utálok mindent”. Két napja a játszóban megint elkérte egy idegen anyuka az elérhetőségem, hogy mindenképp fussunk össze, mert a gyerekem remek példa az övének, még sosem látott ilyen jólnevelt gyereket. Ezzel szemben ma azt mesélte a gyerek, hogy verekedett, lenyomta a másikat a homokba, miközben orditozott, miközben mások azt kiabálták a csoportban, hogy haljon meg(a gyerekem) és az óvónők nem csináltak semmit.. Együtt szoktunk hazajárni egy ovis anyukával és a gyerekével, anyuka tudja, hogy van egy problémás gyerek a csoportban, de fel sem merül benne, hogy az enyém az, mert mindig mikor látja, egy cuki, udvarias, baràtságos, és kettesben imádja az ő gyerekét, képesek 40 percet beszélgetni/játszani.

Nélkülem viszont teljesen kezelhetetlen az óvónőknek, érdekes, hogy a bébiszitter a bölcsis gondozó és az angolcsoport meg bármilyen foglalkozáson simán kezelik, probléma sem merül fel. A pszichiátriai vizsgálaton a legnehezebb gyereknek titulálták a csoportban(úgy mentem oda, hogy megerősítik, hogy semmi gond, erre tessék).

Azt hiszem mázlim van, hogy rendkívül a gyerekre vagyok hangolva, mert ketten vagyunk(apa nincs képben), vagy csak szimplán jobb a ráérző képességem, vagy én is érintett vagyok, ezèrt jobban megértem, kitudja. Ez lehet a hátrány is, nincs hozzászokva a kevés figyelemhez..(bàr most egy órája játszik egyedül..)

A lényeg, hogy fene érzékeny, ha el is éred, hogy veled működjön, nem fog menni neki akkor, ha nem vagy ott, vagy új/rossz más inger éri, mint a megszokott. Tudom, hogy az óvónők(meg a legtöbb ember) nem csak ràfigyel, vagy nem figyel arra, mit és hogyan mond. Pl azt mondta az egyik óvónő, hogy az egyik csoporttárs undok, mert nem mutatta meg a rajzát. Most a gyerekem utálja az undok gyereket, legalábbis egész nap utálta, amíg azt nem mondtam, hogy nem undok, joga van ahhoz, hogy ne mutassa meg a rajzàt, ettől ő nem rossz, bblablablaa. De ott, abban a helyzetben nem segített semmit, csak másnap valamennyit. Vagy az érdeklődését nehéz fentartani, ha mellettem ül és egyszer elmondom, hogy csinálja, amit én, nem fogja csak 1 percig. Ezért nem is vesz részt az oviban foglalkozáson. Velem itthon meg kiscsoportos irànyított foglalkozáson folyamatosan dicsérni kell, bàtorítani, beszélni hozzà és motiválni, hogy folytassa, emlékeztetni a cél elérésére 10 másodpercenként, nem 5 percenként egy ügyes vagy, mint a többi gyereknek. plusz olyan impulzív.. Szrt sem érnek a dühkezelő gyakorlatok(próbàltunk pàrat), vérig van sértve a legapróbb dologért(pl hogy nem viselkedett kedvesen, mire ő kiakadt, hogy ő kedves. Az is, de épp akkor nem, rosszul mondták neki, és kiakadt)Vagy épp nem jut neki valami, amit kigondolt, letargiába esik, utàlja magàt és meg akar halni, vagy valaki csal a játékban és letagadja és elkezdi ütni a másikat.

Ennek előzménye, hogy sok dolog frusztrálja, amiket senkivel sem tud kibeszélni és senki sem magyaràz neki(mint én, vagy aki törődik vele, mint a bébiszitter és a bölcsis gondozó), és akkor könnyen, gyorsan robban(amit könnyű visszafogni is, nekem pl csak egy nézésbe vagy egy szóba kerül, másoknak nem megy)

ADDsekkel könnyű, meg se mozdul, mindent belül él meg, a tanàrok álma, csak nem figyel, lemarad, mint egy buta gyerek(volt adds kislány a csoportjában), kézmosás közben nyelni is elfelejtett, kifolyt a nyál a szájából, pedig okos gyerek volt, csak nem volt ott és lassú volt, elveszett a pillanatban)

Elkezdtem haverkodni érintett gyerekek szüleivel, hát sikerült belefutnom egy olyan kissrácba, aki az én idegeimet is kikészítette, pedig az anyja is vele volt, rámnézett, szót félbehagyott és szaladt is. Szóval lehet, hogy mindenkinek csak a sajàt gyerekével könnyű, vagy akik hajlandóak rááldozni a saját életük nagyrészét, mert a kissrácot nagyiék viszik, sok a tesó, 2 dolgozó szülő van, 7-5ig oviban van, nyaral egyedül rokonoknál..Ez ideális élet egy tipikus gyerekkel, de szerintem többet igényel egy nem tipikus.

Hiába szakadok bele mindenféle fejlesztésbe, napi 5-10 óra konkrét játékos programba, szabadidőmben képzem magam, olvasok, ötletelek, programot nézek, jàtszótársat keresek, helyeket derítek fel, intézményeket mérlegelek.. Kb ez az életem, de ha megfeszülök sem tudja azokat alkalmazni, vagy azokból következtetni, amiket velem tud, vagy épp visszafogni magát, oldani a frusztrációjàt..egyszerűen oviban máshogy viselkedik(vagy bármilyen kicsit is “hibás” embernél, mint pl a rokonaim)ha pedig nem lenne lehetőségem ilyen sokat vele lenni, vagy felületesebb mezei anya gyerek kapcsolatunk lenne, akkor szerintem én sem jönnék ki vele ilyen jól, azt tapasztalnám, mint mások, hogy engem is rug, harap, velem sem tud alkalmazkodni a környezethez.

És hiába van teljesen rendben akkor, ha övé a figyelem és bátorítás, szeretgetés, mikor igényli(akkor is mikor nem szól szüksége van rá), a világ nem ilyen, és nem fogja tudni kezelni csak nagyobbként, hogy alkalmazkodjon a világhoz. Próbáltam a távolságtartósabb ridegebb szabályozást is pár napig, akkor teljesen kivolt és nem

is akarom, hogy ehhez szokjon hozzá..

Biztosan jó szülő leszel. Én introvertált, szervezetlen és céltalan voltam, nem

szerettem a gyerekeket, a gyerek megoldotta minden “gondom”, csak a szorongás nőtt, mikor jöttek a viselkedési/fejlődési problémák, de ezzel elvagyok, amíg tudok valamit tenni és látok kiutat.

Hát akkor én a 3-ból csak kettő gyereket tudok nevelni, az egyiket meg csak nagyon nehezen, több kevesebb sikerrel. Az ilyenek miatt mint te, hittem magam rossz anyának. Mindenkitől azt hallgattam, hogy neveletlen rossz gyerekem van, és ez csakis az én hibám. Aztán amikor a második fiam egy minta qyerek volt, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy itt valami nem ok. A fiam diagnosztizált ADHD.s, és csak enyhe fokban. Kezelhető, de sok munka van vele, és iszonyatosan jó tanárokra van szüksége, akik elfogadják őt. Benne vagyok az ADHD facebook csoportban, sokszor ledöbbentek miket csinálnak a betegebb gyerekek. Olyankor imát mondok, h az enyém nem olyan vészes, és nagyon sajnálom azokat a szülőket akik átélik amikor a súlyos ADHD.s gyerekük padlóra vágja őket idegileg .

lelkileg. Ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Nekem két fiam van és csak az egyik ADHD-s. Kétlem, hogy az én nevelésem eredménye. 9 éves, és eddig még nem sikerült megtanítanom neki, hogy legyen másokra is tekintettel. Illetve olyan helyzetekben, amik gyakran előfordulnak, már néha sikerül, pl. azt már megtanulta, hogy ne keltsen fel mindenkit kora reggel a zajongásával. Együttérzés, empátia emberek felé max. nyomokban. Ő maga is mondta már, hogy őt nem érdekli, másoknak milyen problémája van. Nem tud szomorú lenni, sírni csak mérgében tud. Ha rossz a kedve, másokét is igyekszik elrontani... Az igazságérzete hatalmas, de azt pl. nem érti meg, hogy ami neki rosszul esik/esne, azt ő se csinálja másokkal. A szabályokat nehezére esik betartani, főleg, ha nem érti, miért vannak, vagy neki nem tetszenek. A tanítója mesélte nemrég, hogy még a fix matematikai szabályokra is rákérdez, hogy ezt miért kell úgy csinálni, miért van úgy, nem lehetne máshogy? :)

Elég valószínű, hogy ha lesz gyereketek, ő is ADHD-s lesz. A lányoknál általában ritkább és enyhébb, de köztük is vannak nehéz esetek. Jobb, ha erre felkészültök, annyiból szerencsés lehet a helyzetetek, hogy mivel ti is hasonló cipőben jártok, talán jobban meg fogjátok őt érteni, jobban megértitek a gondolkodásmódját, mint egy átlag szülő.

Nem hinném, hogy adhd-s vagy, mert akkor nem így állnál hozzá.

Az első, amit meg kéne tanulnotok, hogy nem ítélkezünk, és nem fikázunk másokat. Majd ha az ő helyzetében leszel, akkor adhatsz tanácsokat, és kritizálhatsz. Én hányszor hallottam, hogy én ezt tudom, mert felneveltem 3 gyereket. És? Minden gyerek egyforma?!

Mi a férjemmel mindketten értelmiségi családban nőttünk fel, diplomás munkánk van.

Mindkét gyerekem adhd-s. Amióta megszülettek folyamatosan hallgatom, hogy xar anya vagyok. Az tudja a legjobban, akinek gyereke sincs, természetesen.

Fiúk-lányok esetében eltérő, általában a fiúk keményebbek, náluk a magatartászavar, a lányoknál a figyelemzavar az erősebb.

A fiam: 1 éves koráig nem aludt nappal, éjszaka 4-5 órát, folyton sírt, későn tanult meg beszélni, dühkitörései vannak, a szabálykövetés nehezen megy, zajoktól, tömegtől sokáig kiakadt. Már 3 évesen elvittem kivizsgáltatni, már akkor mondták, hogy beszédértési zavara van, eszerint kéne kezelni. Oviban mondtam, nem foglalkoztak vele. A gyerek nem értette mi folyik körülötte, ezért hisztizett, illetve nem csinálta, amit kértek tőle, és folyton büntetve lett. Az oviban még meg is pofozták sokszor, amit én csak évekkel később tudtam meg. Nagyon jól fejlett magatartászavart alakított ki ebből, a mai napig sokszor az van, hogy kérek tőle valamit, erre elkezd artikulálatlan hangon ordítani. 5 évesen megkapta az adhd diagnózist is. Itthon, ha csak ő van aranyos. Tesóval már nehezebb. Ovi, iskola gáz. A tanárok nem veszik figyelembe a nehézségeit, hiába van bármi leírva, ő csak neveletlen, folyton ő a rosszfiú, leszidják mindenért, osztálykirándulásra nem mehet stb. A pszichológus leírta, hogy pozitív megerősítés kéne neki, de persze a pedagógusok nem tudják mi az. "Te nem jöhetsz velünk fagyizni, mert rossz voltál" nem annyira a pozitív megerősítés. Belekerült egy ilyen körbe, önbeteljesítő jóslatnak hívják. Rossznak tartják, hát az is lesz.

Bár sokáig mondták az oviban is, hogy autista, azt sem igazán értettem, ha autista, akkor azt ugye nem a rossz nevelés okozza?! Amúgy az adhd sem nevelési hiba, de ez sem jut el az emberek tudatáig.

Úgy beszél, mint a kocsis, olyan válogatott szavakat ismer, amit én még nem is hallottam, de nyilván ezt is tőlem tanulja.

A lányom édi, aranyos kislány volt az oviban. A suliban kezdődtek a gondok, lusta, figyelmetlen, nem akar tanulni. 2 év után már ott tartottunk, hogy a tanárnak is visszabeszélt, kizavarták óráról, teljesen kifordult magából. Azt hittem belehalok, amikor kiderült, hogy ő is adhd-s. Persze bőven ott volt akkor a pedagógusok hibája is, iskolát váltottunk, magatartás gondok azóta nincsenek. 4,5 tanuló már, és persze megint ott tartunk, hogy az összes tanára engem néz hülyének, hogy már hogy lenne adhd-s? Az nem ilyen. Csak nem akar tanulni. Simán lehetne kitűnő tanuló, ha segítenének neki, de nem értik, hogyha sni-s, akkor miért baj az, hogy 3? Örüljön, ha meg nem bukik. De lehetne sokkal jobb is, ha foglalkoznának vele. De ugye az macera, azt nem. Egyszerűbb azt mondani, hogy a gyerek lusta, az anyja meg bolond.

A lényeg az, hogy az összes pedagógus úgy áll hozzá, hogy ő aztán tudja, melyik gyerek az adhd-s, melyik az autista, és melyik az amelyik csupán csak neveletlen és lusta. Hiába viszel bármilyen papírt az orvosoktól, az mind h.ülyeség.

És sokszor tűnik úgy, hogy neveletlen, igen. De nálam már magasabban van az ingerküszöb, sok mindenért már nem is szólok, mert elegem van abból, hogy egész nap csak fikázom a gyereket. Őket másképp kell nevelni.

Ha te is az vagy, meg a férjed is, akkor gondold meg a gyereknevelést. Én egynél megállnék.

Amúgy ha szétszórt vagy, az még nem adhd.