Autista kisfiamat édesanyám mindig bolondnak, hibásnak nevezi. Nekem ez nagyon rosszul esik, sokszor már magam is csalódottságot érzek a fiam miatt. Hogyan értessem meg vele, hogy a gyerek ettől még nagyonis szerethető és nem kellene lenéznie?

Nálunk is csak addig terjed a “józan paraszti ész” egyeseknél, hogy valamiben eltér, akkor annak minden része selejt, még a kiemelkedő is. Ha bárki mérne náluk iqt, lehetne rendesen eqt, vagy egyéb képességeket, csúnyán buknának.. Pl nálunk a valószínűleg 3 diszes, de szimplán butának nevezett 10 osztállyal rendelkező rokon a legkirekesztőbb a gyerek felé, gondolom saját hibája miatti frusztráltságát tölti ki rajta.

Szerintem minél kevesebbet legyen a gyerek a közelében, akkor is ha együtt laktok, legyetek keveset egy helyen, és mindig állj ki a gyerekért, de főleg akkor, mikor a gyerek hallja. Érdemes iq tesztet töltetni ezekkel az emberekkel, vagy megmutatni mit tud a gyerek, csinálják utána(nálunk bejött anno kirakóval).

Csalódott mindenki az elején, de el kell gyászolni az átlag gyereket, hogy a különleges gyereket tudd szeretni.

Nézd meg pl az ifjú sheldon sorozatot, nekem sokat segít, a csodabogár gyereket az anyuka szemszogebol egesz mas latni

8!

Más a gyerek. Nem olyan, mint az átlag. Épeszű, ép lelkű ember ilyeneket nem mond senkire, pláne nem egy gyerekre. Különösképpen nem az unokájára. A kérdező is tisztában van vele, hogy a gyerek messze nem tökéletes, de egészen biztosan nem bolond és nem is hibás