Mennyire határozza meg a gyerek viselkedését, későbbiekben sikeres felnőtté válását a nevelés?

Önbecsülés hatàrozza meg szerintem legjobban. Szerintem ez a gyökere. Vagy a gyereknek az önhite hogy hisz e magàban, az àlmaiban, tudatos célorientàlt e, illetve èleve az énkép. Mindezt a csalàdi hàttér/minta nagy sullyal befolyàsolja.

Ismerek olyat aki gyermekként lyukas cipöben jàrt es az àldozatszerep helyett(ami gyakori az ilyen gyerekeknél)pont az ellenkezöje, azaz a "nekem is jàr" elv alakult ki benne. Ez a semmivel sem vagyok kevesebb azoknàl akiknek viszont Nike cipöje van(föleg iskolàba kerülve élezödik ez ki a gyerekekben azaz hogy ök maguk kik milyen stàuszt töltenek be a többiek között)ismerösöm ma ezzel a gyerekkori elve mentèn haladva ma vezetö beosztàsban rengeteget keres és 50 ezres cipöket vesz magànak kompenzàlva a gyerekkoràt.

De joval jellemzöbb hogy ilyen helyeken a szülök az àldozati magatartàst/szegènységi gondolkodast nevelilk a gyerekbe (sporolni kell, nekünk nem adatik meg, ha tönkremegy vmi -o jaj, soha többé nem lesz olyanunk, minel többet dolgozol annàl több penzed lesz-tèvedès elve-es igy fognak 12 orazni gyàrban.)ez lesz a vilàgrol alkotott majd eszrevétlenül is az énképük.

Nagyon fontos ilyen hatterben a gyermeket sikerorientaltan es optimistan nevelni es tilos elvenni az àlmait, igen neki is jàr ha felnö a legszuperebb kocsi, es igen ha kitartoan küzd jutalmazàst alkalmazni stb amit a rossz sorsu szülök forditva alkalmaznak. Ha gàlyàzol sincs kenyer az asztalon mintàval.(mert mondjuk elissza az apa akit alig làtnak annyit dolgozik)

Mig ellenben olyan csalàd ahol viszont a gyerek alà tesznek mindent, hajlamosak azok a gyerekek nem latni annak értékét.olyan ismerösöm is van aki lakàst kapott a szüleitöl amit szépen elvert mert nem ment el dolgozni. Kezdetben kiadta alberlöknek de aztan eladta. Ö olyan elv szerint él, hogy ma kell a pénz, ma akarom megvenni azonnal. Felnöve szinte csövesnek nez ki de ma sem vàllal havonta fizetö alkalmazotti àllàsokat hanem vàllalkozok mellé csapodik elvallalnak x munkalatokat es nagyösszegeket kaszàlnak egyben. Szoval nem az aprànként lassan elöre haladni a gondolkodàsa ma sem.

Ez is elenyészö réteg.mert alapbol a jol szituàlt csalàdok azert beprotezsàljàk jo munkahelyekre a gyereket es tanittatjàk is vagy mà koràn beveszik a csaladi cègbe dolgozni es alapvetöen megtanuljàk hogyan kell pènzt teremteni.

Akiket hanyagolnak azaz menjél fiam a haverokkal itt a sluszkulcs azok hajlamosabbak elcsuszni.

*màr

A szegénységi gondolkodàsra visszatérve a sporolàshoz kapcsolodoan annyit megjegyeznék, míg a szegény azon gondolkodik hogyan csökkentsen kiadàst amikor rosszul megy, addig a gazdag ugy gondolkodik hogyan növeljen bevételt ha nem jön ki az x-böl.

Ogy tartozik a sporolàs a szegénysègi gondolkodashoz. Hogy ök költsègoldalon gondolkodnak, a gzdagok pedig bevételi pénzteremtö oldalon.

Többek között ezt a gondolkodàst is a szüleitöl tanulja a gyerek.

Volt valamilyen tudományos felmérés, mennyire befolyásolja a nevelés a "hozott anyagot" és valami 20% körülire jött ki, pont annyira, mint a környezeti hatás.

Már babáknál látszik, hogy ugyanaz a bánásmód nem mindegyikre hat ugyanúgy, a gyerekek született jelleme(méhen belüli tapasztalatai, idegrendszeri sajátossága) a döntő.

Tegnap olvastam valamit, hogy van az a sakkozó magyar nő, akinek az apja pedagógus, és valami spéci terv szerint nevelte a gyerekeit, és mind sikeres. De hogy boldogok-e? Mondjuk ehhez kellett az értelmes, karrierében sikeres apai génállomány is. Pilóták is(akiknek durva pszichológiai elvárásoknak kell megfelelniük) gyakran ugyanabból a családból kerülnek ki.

Szerintem kis mértékben befolyásolja csak, másik részben a környezet, de ha rendes sulit találsz neki, kiegyensúlyozott családban nevelkedik, normálisak a barátai, és te is odateszed magad, a nehezen kezelhetőnek született babából is egy szélsőségektől mentes felnőtt lesz.

Legfontosabb a példakép és a bátoritás meg az elszántság nővelése.

Nekem nem volt példaképem és egyfolytában mindenert lehülyéztek, bármit akartam csak beszóltak, hogy nem fog menni csak ámitom magam. Ezért tartok ott ahol mert nem vették észre mennyire elveszi a kedvem bármitől is ha ennyire nem hisznek bennem.

26N

Jókat írtak előttem. Százalékot nem tudnék írni, de jelentős hatása van a környezetnek, nevelésnek, csakúgy, mint a velünk született képességeknek, a személyiségnek. Persze kérdés az is, milyen egy „sikeres felnőtt”? Ezt is minták határozzák meg, nem? Lehet, hogy számodra az a sikeres, aki sok-sok pénzt halmoz fel, akármilyen áron, másnak pedig az, ha valakinek családja, jó barátai vannak, és olyasmivel foglalkozik, amit szeret.

A pszichológiában rezilienciának hívják a rugalmas alkalmazkodás képességét, és senki sem tudja pontosan, miért adatik meg ez egyesek, másoknak pedig nem (pl. a nehéz gyerekkor miért töri össze az egyik gyereket, a másikat pedig miért nem).

De egyetértek a 2. hozzászólóval abban, hogy az egészséges önbecsülés nagyon fontos bármilyen sikerhez, és ennek kialakításában a család tud elsődlegesen segíteni.

Az egyik legdöntőbb tényező az EQ, tehát az érzelmi intelligencia. Alapvetően a szülőhöz kapcsolódik érzelmileg a gyermek leginkább, sajnos még akkor is, ha bántják a szülei, mivel velük él együtt, és nincs kire támaszkodnia (a pedagógus csak bizonyos időközönként van jelen az életében). Így a szülei élethez való hozzáállása is hathat, és/vagy hogy mennyire engedik kibontakozni a gyermeket.

Összetett a kérdés, mert az is számít, hogy az adott társadalomnak mi a mércéje és mi számít abban sikernek. Tehát a siker viszonylagos is. Van, aki úgy véli, jó úton halad, neme értékrendszer birtokában van és tegyük fel, ez tizenévesen egyre tudatosodik benne, de az adott társadalom mégse az ő értékeit preferálja a beválás tekintetében.

Ismerős pszichológus mondta, ezt tanulták, itt láttam valamelyik válaszoló is ráerősített tavaly.

Estére keresek valami hozzá kapcsolódó irodalmat