Mit csináljak ha nem hallgat rám a 4 éves gyerekem?

Ja igen, a hangerő. Halkan beszélni képtelen, és nem dacból meg dafkéból, egyszerűen elfeledkezik magáról. Elkezdi a mondatot tök normális hangerőn, és a mondat végére (!) már kiabál 😅 Ami azért kellemetlen, mert van egy 5 hónapos húga, és nyilván nem várom el, hogy suttogjon amikor alszik, de azt igen, hogy ne ÜVÖLTSÖN, legalább olyankor. Hát... 5 hónapja a "halkabban", a "csssss" és a "ne kiabálj" a szavajárásom. De emiatt nem is piszkálom meg szidom le, mert látom, hogy nem azért csinálja, hogy bosszantson, amúgy sem olyan. De néha idegőrlő már, hogy minden második mondatommal csitítgatnom kell, amikor alszik a pici. 🤷‍♀️

#20 voltam.

Most olvasok egy könyvet: Melegszívű fegyelmezés a címe. Az írója egy világhírű gyerekpszichológus.

A problémáid közül kettőre is (nemkészülődés és belebeszélés) egyszerű és jónak tűnő ötletet ad.

Egyszer valaki azt mondta, hogy a dackorszak az utolsó kísérlete a gyereknek arra, hogy önmaga lehessen.

Meg pl még elmondott egy ilyen sztorit is, hogy pl indiában beszélgetett valakivel egy helybélivel a gyereknevelésről, és akkor mondta neki az illető, hogy "Mi a gyerekeinket nem neveljük, hanem szeretjük. A macskát neveljük, hogy ne sz_rjon be a házba." Ja és tehát még azt mondta, hogy náluk tehát nincs dackorszak; meg hogy pl talán valami 4(?), vagy nemtom, hány éves koráig kábé lesik minden kívánságát , úgy kezelik , mint egy istent; és akkor amikor az egyik család egyszercsak azt mondja neki, hogy "Nem", onnantól már a többi családtag is azt mondja; onnantól már nem szolgálják ki. Asszem, valahogy így mondta az illető, nem biztos, hogy mindent pontosan írtam le, akkor elnézést kérek.

Viszont, ez neked ugyebár nem megoldás a helyzetedre, Kérdező, mindjárt megpróbálok kiötölni valamit. Nem tudom amúgy, hogy mennyire van beszabályozva a gyerek, hogy meg van neki mondva, hogy "Ez lesz , és kész!"; tehát vannak-e pl valami választási lehetőségei, vagy csak pl kész tények elé van mindig állítva; pl hogy akkoris azt a ruhát veszi föl, ha nem szereti, meg pl nem tud választani, hogy pl milyen kaját kér, és mennyit; vagy nemtom, okés , mondjuk a kaja-meg ruhakérdés ezek pont pénzügyiek is, hogy mit engedhet meg a szülő; pl hiába tetszene a gyereknek egy 15000 Ft-os cipő jobban pl kinézetre, vagy egy ruha, ha az apuka csak a 6000-st tudja megvenni; vagy hiába akar ő ötcsillagos kaját, ha pl csak vajaskenyérre telik. :S Tehát ezek most csak példák voltak. Hát, nemtom, pl lapozgatsz-e a gyerekkel mesekönyvet, lehet, hogy pl praktikus , ha felajánlasz neki két könyvet,hogy "ezt, vagy ezt" olvasd; és akkor nemtom, pl lehet, hogy javul a kapcsolatotok; pl ha látja, hogy figyelembe veszed őt is, akkor nőhet a tekintélyed. Vagy pl nemtom, amikor le kell feküdni aludni, ha ez egy fix időpont, akkor még lehet, hogy miután betakargattad, még 10-15 percet beszélgess vele. Amúgy pl valaki mondta, hogy az ő gyereke órákat tud mesélni az egész napjáról, lehet szal amúgy, hogy van neki mondanivalója; hallgasd meg. Amúgy lehet,hogy pl őt is zavarja, hogy látja, hogy az emberek maszkot hordanak, és akkor nem érzi magát annyira komfortosan ebben az élethelyzetben; mégha ovisoknak nem is kell; de látja maga körül, hogy mindenki eltakarja az arcát. Szal lehet, hogy van benne egy rakás feszkó. Szerintem lehet, hogy arra is pl lehet jó, hogyha nemtom pl érezheti, hogy megbízhat benned , tényleg odafigyelsz rá, és akkor kibeszélheti magából akár a maga kis szókincsével; de ezt nem kell erőltetni, csak ha úgy mondja, vagy pl megkérdezzük, hogy mesél-e a napjáról, hogy mi történt ma; és akkor ha van kedve, akkor igen, ha nem , akkor nem. De pl nemtom, hogy mennyit játszotok vele, meg mennyit mondotok neki mesét, vagy rajzoltok-e vele, vagy báboztok-e neki otthon, vagy ilyesmi. Remélem, jókat írtam.