Kislányom nagyon szétszórt és rendetlen, mit tehetek?

Saját magamból kiindulva majd ha nem találja amit keres, akkor elkezd zavarni és megcsinálja.

Nekem is mindig hatalmas kupi volt a szobámba. Konkrétan volt hogy az ajtót nem lehetett kinyitni a játékoktól. A tankönyveim csak bevoltak hányva a szekrénybe, a földön ülve tanultam, mert az asztalomon olyan kupi volt hogy nem tudtam odaülni.

Anya nekem is néha kiakadt, kiabált egy sort, aztán valami jutalomért cserébe megcsinálták vagy ő megcsinálták helyettem.

A lényeg hogy egy idő után elegem lett abból, hogy ahhoz hogy be tudjak pakolni a táskámban ki kellett szednem az összes könyvet, mert mindig pont azt nem találtam ami kellett. A tankönyve szekrények rendbe raktam, onnantól abban rend volt.

Aztán a következő lépés akkor jött amikor egyetemista lettem, ott kevés hely volt sok cuccnak, rendet kellett tartani hogy elférjenek.

Amióta saját lakásomban lakok azóta nagyon rendet tartok. Még a bugyijaim is hajtogatta, szín szerint válogatva vannak a fiókban.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy attól hogy gyerekként rendetlen valaki nem biztos hogy felnőttként is az lesz. A belső késztetésnek kell valahogy kialakulnia... Az igénynek arra hogy rend legyen.

Persze ez lehet most nem túl hasznos információ, hogy majd egyetemistaként rndszeretővé válik :D

És ha megfordítod, ne bünti legyen, hanem jutalom ha megcsinálja?

Vagy ha veled együtt pakol el a szobájába?

A fiam azt mondta nekem, hogy nem tudja hogy hogy fogjon hozzá, mit hová tegyen, nem látja a fától az erdőt ha pakolni kell( persze ha egy dolgot kell megtalálni azt pontosan tudja, hogy mi alatt fölött lelhető fel)

Megbeszéltük, hogy segítek és együtt megcsináltuk.

Amolyan zseni típus aki a káoszt látja át és ha valamit alkot épp akkor rumlit hagy, semmit nem rak vissza, felforgat mindent, csak a cél lebeg a szeme előtt

Szeret bütykölni szerelni, csomo kacat van a szobájában.

Mostanában ha mondom h most álljunk neki és irányítom h mit hova kéne akkor halad vele. Egymaga neki se kezd.

Nálunk is ez van sajnos. Engem is kiakaszt, hogy hogy lehet így élni. A fiammal azt szoktam, hogy néha együtt elpakolunk, de másnapra kb. ugyanúgy néz ki a szobája. A lányom 14 éves, nála az van, hogy anya, ne gyere be a szobámba. Aztán kész.

Amúgy gyereknek én is rendetlen voltam. Az egyetemen sem mondom, hogy huh, de nagy rend volt a szobában, de voltam egy-két fiúszobában, és hát szavak nem voltak rá. Ahhoz képest én még pedáns voltam.

Én is abban bízom, hogy felnőtt korukra talán megváltoznak a dolgok. De őket is zavarja a dolog, hogy soha semmit nem találnak, azt tudom. De hogy tegyen is ellene? Hát ahhoz lusták. Azt is elmondom minden nap, hogyha egyszer szépen rendet rakott, akkor vigyázni könnyebb a rendre, mint a hatalmas kuplerájból rendet rakni.

Amúgy a lányom segít is a házimunkába. A nappalit pl. szívesen kitakarítja, kitereget, elmosogat. Persze, mert ott azért kezelhető a helyzet. De mindig mondom neki is, hogy nem kéne idáig eljutni, mert ami nála van, az valami borzalom. Pl eszik egy csokit, és ahol van, kiesik a kezéből a csokipapír. Miért nem talál el vele a szemetesig? Rejtély. A ház többi részén nem dobáljuk szanaszét a szemetet. Nem tudom ezt honnan látja. De valahogy minden hiába. Kisebb korában én is csináltam, hogy bementem, és belapátoltam mindent egy zsákba, ami a padlón volt, és ment a kukába. Aztán csak annyit mondott, hogy tudom, hogy úgysem dobod ki. Valóban nem, de volt, hogy hónapokig állt a pincében a zsák, és nem is hiányzott neki. A ruhákkal meg nyilván magamat szivatnám, mert akkor nem lenne mit felvennie, és vehetnék újakat.

Amúgy nekem adhd-s mind a kettő, azért erre némileg rá lehet fogni, de teljesen nyilván nem. Én is tehetetlen vagyok.

Szerintem lehet, hogy ti túl rendesek vagytok, úgy érzi sok a szabály, és a saját területén ő akar szabályt hozni, ami ellentétes a tiétekkel..

Én egy darabig koszban hagynám, és amikor már szenved, mert belelép a dolgokba és nem találja, és nyafog a rendetlenség miatt, akkor ajánld fel a segítséged(ha kéri), és alkothassa ő meg a saját rendszerét. Pl a fehérneműsfiókba ő választhassa meg, hogy legyenek a bugyik, meg a zoknik, meg a harisnyák. A ruhásszekrényben mondja meg, mit hova pakoljatok.

Én csak a saját rendemet szeretem betartani, anyámét mindig utáltam, a mai napig.. mondjuk gyerekként a sajátomat sem ment, mert sok meló volt mindig visszatenni mindent a helyére, folyton sietésben voltunk kötelező foglalkozások vagy játszások miatt.. Tehát ha el is pakoltam, másnap ugyanolyan lett minden, csupa káosz.

Lehet az érdeklődése kell hozzá, vegyél színes postitet, címkézőt, meg ilyesmit.. Nálunk tegnap elpakolt magától, mikor kóbor cica jött hozzánk egy estére.

Nem tudom milyen típus, 1000 oka lehet, az biztos, hogy a gyerek nem tükör, nem téged másol, hanem REAGÁL a világra. Hol egyformán, hol ellentétesen, és néha saját gondolatai is vannak, amik a környezettől függetlenek:)

Nekem ezzel nem lenne bajom, ha mindig tudja mi hol van, és nincs bent rohadó kaja.

Nálam is mindig "kupi" volt a szobámban, piszkáltak is miatta, sosem értettem miért. Én nem éreztem rendetlennek, azonnal tudtam mit hová tettem, pár négyes kivételével színötös jegyeim voltak, szinte rámragadt azonnal amiről egyszer olvastam, hallottam, a ruhák, játékok, is összevissza voltak, sokszor nem is rendeltetésüknek megfelelően játszottam velük. Így tudtam elmélyülni a saját gondolataimban akkor. Hagyd, ha ő átlát a káoszon.