Más is érezte már rajtam kívül, hogy a problémás gyerek miatt annyi mindenről kell lemondani-pihenés, kikapcsolódás, alvás, nyugalom, nőnek lenni, szeretkezni, stb, hogy depressziós lett ez miatt?

szia, mit értesz problémás alatt? van valami betegsége, vagy csak nagyon eleven, aktív?

az enyém 22 hónapos, rosszul aludt sokáig (kb 1 hónapja alussza át az éjjelt), és nappal is sokat kell vele foglalkozni. ráadásul nincs semmi segítségem ,rokonok 400 km-re, ha jön a mama mégis, vagy mi megyünk, mivel nem ismeri,. nincs el vele. sok pihenés hiányzik az biztos, nyugalom is, a férjemmel sem olyan, mint rég, sok a feszültség 8mostanában kezd jobb lenni). nagy áldozat és lemondás, az biztos. én abban bízom, majd egyre jobb lesz, próbálom távol tartani a depit. de nálunk nincs betegségm, azt hangsúlyozom, csak nagyon eleven, aktív és érzékeny, anyás gyerek.

mennyire vagy vele következetes, ha hisztizik? ha rugdos, nem hagyja az öltöztetést, nem kell vele harcolni. szépen ott kell hagyni, és azt mondani, jó, nem ötölzünk fel, de akkor nem megyünk sehova, se a boltba, se a játszóra (vagy ahova szoktatok menni és szereti). ugyanez pelenkázásnál. ugyanez ha nem hagyja a más családtag segítségét (gondolom ezek megszokott csládtagok). nem kell erőőltetni, lefogni, kiabélni, csak szép nyugodtan felvázolni, hogy mi az ábra. ő már megérti, hidd el, az enyé is már megérti egy ideje, pedig fiatalabb kicsit. (első vagyok továbbra is).

az, hogy keveset aklszik, mit jelent? éjjel menynit? felébred még? nappal eléggé kifárad? ha örökmozgó, akkor kell neki a kintlét (az enyém is az). és ő alszik délben 2 órát (voltak harcok, amikor nem akakrt lfekeküdni, de nem engedtem, és igényli is), éjjel pedig 9-10 órát, reggel 6 körül kel, és akkor nekem is kell, nincs mese. én ezt viselem majdhogynem a legrosszabbul (én aludnék déli 12-ig is...). elaludni nehezen alszik el este. ő is követ engem midnenhova a lakásban, és ha baja van, cska én vagyok neki jó. amúgy nálunk még rokonok sincsenek, mert 400 km-re lakunk mindenkitől...non-stop én vagyok vele. az első 20 hónap iszonyú volt, nagyon zombi voltam, rosszul viseltem, de erőt vettem magamon valahogy . most már alszik éjjel, ált. egyhuzamban reggelig, úgyhogy könnyebb, de nagyon sok türelem, magyarázás, fáradozás van mögötte. most már általában kezelhető a kisasszony, de még most sem sétagalopp. de én úgy látom, hogy azért egyre jobban alakul, egyre önállóbb...csak nagyon-nagyon nehéz, ez biztos. nálunk is sokáig gond volt az apjával való kapcsolatommal, de hlistennek rendeződött.

Én kisebbik lányom is tartósan beteg. Engem nagyon megviselt. Most még rosszabb, mert napközben dolgozom is.

Minden elismerésem a 2. válaszolónak, mert én nem bírnám egyedül épp ésszel.

Kitartás!