Mit tennél, ha a gyerekedről csak a szalagavatón derülne ki, hogy az osztályban nincsenek barátai,4 éven keresztül kiközösítették?

Adnék egy jó nagy pofont!

(természetesen csak jelképesen, illetve verbálisan gondolom)

Nem a gyereknek -az osztályfőnökének!

Végtelenül szomorú lennék.

És azt hiszem magamra is haragudnék.

Én minden nap beszélgetek a kisifiammal. Igaz még elsős, de tudom, kivel barátkozik és kivel nem.

én elvinném pszichológushoz, mindenféle viccet félretéve.

az, hogy nem beszéltünk erről eddig és így végig csinált 4 évet nem jelent szerintem semmi jót - vagy a zárkózottsága nagyon nagy vagy a bizalma felénk vagy a passzivitása vagy az önbizalma túl kevés vagy ő maga antiszociális vagy mindez együtt :(

az ofővel azért én is elbeszélgetnék - mégis mi a jó büdös francért nem szólt nekünk erről egy fogadóóra vagy szülői értekezlet alkalmával?!

a gyereket nem terhelném hosszas beszélgetésekkel, inkább csak annyit mondanék neki, hogy előfordul, hogy az embernek sz.r osztálya van

a pszichológust viszont felkeresném, először csak egyedül, mint szülő és tanácsot kérnék hogyan tovább (4 év kiközösítés nagyon hosszú idő és nagyon ritkán fordul elő szerintem)

Hova járt el a gyereked?Hozzátok nem ment senki?Én 2 ilyenkorú gyerekemmel élek+a pici+egy németjuhász 53nm2-en.Mindig van itt valaki,aki nem családtag.

Őt ez megviseli?Más körökben vannak barátai?

Hát én magamat (is) hibáztatnám, hogy nem beszélte meg velem, hogy egyedül van, vagy nem fogadják be. De lehet más is a háttérben, mondjuk az osztálytársak egész más stílusúak és nincs jóban velük, de akkor más körökből vannak barátai.

Én is zárkózottabb voltam, voltak barátaim az osztályból, és máshonnan is, de pl a buliba járós, ivós, cigizős bandát hanyagoltam. Ettől függetlenül jártam szórakozni.