Tapasztalatokat várnék figyelemzavaros, túlmozgásos gyermek javulásával kapcsolatban?
4 éves gyermekem nevelési tanácsadóba jár. Először felmerült a gyanú, hogy hiperaktív, de végülis úgy néz ki, hogy nem.Ha nagyon muszáj meg tud ülni fegyelmezetten egy kis ideig, persze ennek utólagos ára lesz, hisz addig majd szétrobban a feszültségtől.
Állandóan mozgásban van, mindig keresi az egyre nagyobb ingereket. mintha adrenalinfüggő lenne. Mozgása a kapkodás miatt néha szertelen, sokat esik, bukik. Nem figyel, rohan állandóan. Ha megkérem valamire előtte 5-szor körberohanja, ugrálja a házat és a végén elfelejti, hogy hova is indult.
Nem tud megülni 5 percig egy dologgal játszani, kb 4 fele figyel egyszerre, és így soha semmi nincs számára befejezve. Képtelen egy dologra koncentrálni.
A fejlesztő pedagógus azt mondta ez az egész azért van, mert baba korában kimaradtak a bizonyos mozgásfejlősédi szakaszok. Vagyis megvolt minden sorban , csak nagyon rövid ideig. Példának okáért 2 napig mászott, csak amíg elérte az ágyat és már fel is állt. Onnanstól kezdve nem is mászott. Nagyon gyors ment is egyedül. Mindent gyorsan csinált, és az idegrendszerének nem volt ideje úgy fejlődni ahogy kell. Emiatt alakult ki a figyelemzavar és a monotonitás hiánya. Most kap tornagyakorlatokat, ami eredményt hozhat. Másnál ez hogy volt? Valami tapasztalat ez ügyben? vigyem neurológushoz esetleg, hogy megnézze?
válasza:A kisfiam ugyanennyi idős,bő fél év a nevelési tanácsadóban telt el hasonló tapasztalatokkal,hol azt mondták valószínű,aztán ,hogy korai rámondani,majd végül figyelemzavart írtak a papírra és azt,hogy még korai rámondani,hogy hiperaktív,mert nincs még 5 éves.
Gyakorlatilag mintha róla írtál volna,pont olyan ő is,mint a te gyermeked.
Például képes hosszasan puzzle-t kirakni,számítógépes játékot játszani,mese dvd-t nézni,DE ami számára nem érdekes nagyon hamar elunja,nem köti le semmi sokáig,ide-oda csapong,ingerkereső magatartást produkál.
Az ember elviszi persze ilyenolyan fejlesztésekre ,de a nevelési tanácsadó pszichológusa szerint egy lutri a gyerek,nem lehet jósolni,hogy mit leszek vele képes elérni,sokat aggódom emiatt,néha úgy érzem van előrelépés,aztán ismét látom,hogy továbbra is fenállnak a magatartás-zavarok,a türelmetlenség,nyugtalanság,az indulatosság.
Az oviba az óvónénik a következetességre esküsznek,de sokszor olyan szinten megvadul a gyerek attól,hogy rugalmatlan szigorral próbálják megülésre,nyugton maradásra bírni,hogy a problémás óvodás nap után estére őrjöng itthon,az utólag derül ki,hogy az oviban lett megalapozva,hogy estére kezelhetetlen,az óvónénik megmondták,ők nem tudnak vele mit kezdeni sarokba állítják,lefogják,én itthon nyugtatással ,szeretettel érek el nála sikereket,ha indulatos vagyok nagyon rossz hatást érek el vele.
válasza:Az én fiam is ilyen csak még egy fokkal rosszabb a felsoroltaknál. Nála düh kitörések is vannak ami kegyetlen, ahol éri ott puffan, és ilyenkor nem hat rá semmi, képes fél óráig is üvölteni valamiért pl: játszótéren egy játékért, vagy ma pl a boltba nem kapott csokit és alig bírtam vele haza jönni mert üvöltött, de úgy mintha ölném. A szomszédok fel akarnak jelenteni azt hiszik verem, totál ki vagyok idegileg és ez már egyre rosszabb. Szeptembertől megy oviba már attól is rettegek ott mi lesz:(
A nevelési tanácsadóba se mondtak számomra hasznosat most kezdtünk járni hátha segít. De nálunk ez az üvöltés a fő probléma, ha nem kap meg valamit egyből, nagyon félelmetes már én félek sokszor tőle.
nekem más anyukák akik ebben a cipőben járnak ill. jártak azt mondták ezen csak az idő segít meg persze légy következetes.
válasza:"A nevelési tanácsadóba se mondtak számomra hasznosat most kezdtünk járni hátha segít."
A nevelési tanácsadóval kapcsolatban a véleményem,hogy amennyiben nem nevel az ott dolgozó pszichológus maga is hiperaktív gyereket akkor nem feltétlenül tud hatékonyan segíteni.
Nálunk például azzal indított,hogy milyen dolog,hogy 4 évesen hagyjuk a gyereket ,hogy még velünk aludjon,kapásból külön szobába kellett tenni,ráadásul ekkor volt két hetes a kistesó,tehát a "legoptimálisabb " idő a nagyobb gyerek külön szobába tételére.Persze próbáltuk külön tenni,de nem ment.
Külön tettük,egyébként is alvajáró volt,de onnantól kezdve mikor alvajárt már pavorozott is,riadtan nézett maga elé,hatalmas félelem volt az arcán.
Gyakran találtuk ordítva,magán kívűl alvajárva az ágya tetején állva,vagy már el is indult a szobájában.
Ha velünk alszik és elkezdi az ágyban az alvajárást,felül és elkezd beszélni ,próbál elérni a kezével nem létező dolgokat szép nyugodt hangon azonnal visszafektetem és így nincs gond.A férjemmel meg megoldjuk a házaséletet a másik szobában,ha már elaludt.ÁM ha pár perce már a szobájában elkezdődött a dolog,akkor olyan szinten rettegés láttszik rajta,hogy én ijedek meg a gyerektől ,ha próbálom ilyenkor felébreszteni annál rosszabb.
MIkor külön tettük úgy zajlott az este,hogy elaludt a szobájában,mi pedig a férjemmel füleltünk,hogy mikor kezdődik a pavorozás,alvajárás,mikor hallottam,hogy artikulálatlanúl ordít rohantam,nem is tudtam elaludni ,mert tudtam,hogy előbb-utóbb kezdődik és nekem rohanni kell,nehogy megüsse magát,nagyon félelmetes volt nekem ,hogy milyen állapotban találtam midig a gyerekre és ez minden este így ment,teljesen belefáradtunk a férjemmel az aggódásba,úgy döntöttünk ,inkább aludjon csak velünk,mondjon mindenki amit akar.
A legvégén azt hozta ki a pszichológus,hogy inkább tegyük vissza a mi szobánkba ,mert az elkészített teszt szerint a gyerek rendkívüli módon szorong ,fél a külön szobában,szeparációs félelme van.
Azt is javasolta eleinte,hogy jó mérgesen szóljak csak a gyerekre,mert biztosan túl kedves vagyok és azért nem hallgat rám a gyerek,azt mondta jól emeljem csak fel a hangomat.
Ennek a következménye nagyon,nagyon rossz lett,a gyerek elkezdett mégjobban kezelhettelen lenni,provokálni a viselkedésével.
MOndtam a pszichológusnak,hogy nem vált be amit mondott,mert a gyerek teljesen bevadult ettől és én sem bírom idegekkel,hogy egész nap egrecírozzam,kiabáljak vele,sokkal inkább bevált a nyugodt,kedves ,de mégis határozott nevelés,akkor azt mondta a pszichológus,hogy jó akkor csináljam úgy.
Tehát magamtól kell rájönnöm,hogy hogyan tudunk a gyerekkel minél könnyebben boldogulni egymással.
A dührohamok száma nagyon lecsökkent mióta türelmesen,de kitartok a kéréseim mellett,nem kiabálok,nem vagyok indulatos,persze a dührohamok legjobb provokálója az,ha fáradt,vagy nem kapott elég ingert,fontos ,hogy segíteni kell neki elfoglalni magát.
ÉN azt mondom,hogy egy hiperaktív gyereknél muszály bizony a szülőnek is alkalmazkodni a gyerekhez,mivel csak így tudja a gyereket segíteni,nem válik be és nem várható el az amit egy "egészséges" gyereknél működőképes.
Köszönőm a válaszokat,nagyon egy cipőben járunk, így megértjük egymás helyzetét.
Kedves második. Mi 3 éves korban kezdtük el a nevelési tanácsadóba járást. A fő problémánk a dührohamok voltak, amiket leírtál. Az én fiam is magán kívül volt akár egy nem szótól, ha nekik nem tetszett. Tépte marta ,agát, megszűnt a külvilág, és úgy ordított mint akit kínoznak. Borzalmas volt és félelmetes. Napjába minimum 3-szor. Már attól féltünk sérülni fog az idegrendszere. ezért elvittem a nevelésibe egy pszichológushoz. Sok hónapon át foglalkozott vele, és mi ezzel eredmény értünk el. Kiderült rengeteg benne az agresszió amit nem tud kiadni, és így jön ki. A belső feszültsége agresszióban nyilvánul meg. De mivel úgymond normálisan van nevelve, tudja hogy másokat nem bántunk, halmozódik benne és ezáltal az üvöltésben, saját maga ellen fordulásban jön ki rajta. Meg időnként a kistesó bántásában, de az nem ilyen durva.
A lényeg, hogy minden alkalommal megpróbálta valahogy kihozni belőle a feszültséget, és mi ezzel egy év alatt sikert értünk el. Nem nyugodt le teljesen, de mér nincsenek napi szinten ezek a borzalmas és félelmetes dühkitörések. Persze még benne van a feszültség,. sokszor torzul a kis arca, de visszafogja magát látom rajta, borzalmas ez tudom, mert nem tudja kiadni. Nem tudom mi lesz később, bízok ebben a tornában is.
Az igaz, hogy a nyugodt és határozott nevelés a legcélravezetőbb. Bár néha elég nehéz nyugodtnak maradni, de rájöttem ha kiabálok ő is kiabál..ennyi.
válasza: válasza:Mi először heti 3x jártunk (2 óra) majd za utolós évben, amikor már elsős volt heti 2x.
Kőkemény mozgásterápia volt, azt otthon neigen lehett volna, ehhez kellet egy nagyon nagyon jó és lelkiismeretes , szigoró mozgásterapeuta, aki értett gyrere b nyelvén és fegyelmezte is őket.
válasza:Sziasztok!
Tettem már föl kérdést hisztivel kapcsolatban, de most találtam rá a válaszaitokra, és arra gondoltam inkább itt kérdeznék, mivel úgy gondolom az én kisfiammal is hasonló gondok vannak. Kérdés az, hogy szerintetek is?
Hihetetlen a kudarcélmény, hogy mióta megszületett mindennaposan sokat sír. Most két és fél éves. Dackorszak is kezdődik, úgyhogy kész vagyok teljesen...
Pl. nem bírta a pelenkázást, két éves koráig ütött-, vágott. Éves koráig nem aludtunk este, folyton üvöltött. Tv előtt tudott enni sokáig, ha nem jött inger nem tudott még enni sem. Tudom, hogy ez rossz szokatás volt, de csak így evett. Nincs fájdalomérzete. Csak a nagyon komoly eséseknél sít, rengeteget esik. Ha valamit nem kap meg, üvölt, földhöz csapja magát. Bárhol, bármikor. Kékülős hisztis volt korábban, valamilyen apnoénak mondta az orvos, ez lassan elmúlt. A gond az, hogy az egyik nagymama mindent szónélkül megad, eltűr, csak ne üvöltsön. Így is nagy a feszültség köztünk, nem akarok még jobban összeveszni vele. Ő így csinálta a gyerekeivel.
Én általában következetes tudtam lenni, igyekeztem. Csak lassan kezdek fáradni. Amikor nem akart hazajönni, beülni a biciklibe és ketten ölre menő küzdelemmel tudtuk beletuszkolni, akkor elszakadt a cérna. Megráztam, megmostam az arcát. Azóta ezzel fenyegetem, de kezdem magam agresszív vadállatnak érezni. Na ez tuti nem jó neki sem.
Nagyon megköszönném, ha segítenétek!
Hát nehéz kérdés. Ezt valahol megérzi az ember, hogy csak hisztis a gyerek vagy esetleg a nevelésében rontottunk el valamit, vagy tényleg gond van.
Nálunk én vért izzadtam a neveléssel, bár nem volt mama aki beleszóljon..igen rossz lehet ha te nem engedsz valamit és van egy személy aki közel van és enged mindent, a gyerek meg összekutyulódik..szóval nálunk egyértelmű volt a dolog+ az ilyen dührohamok, remegés nem tudható be a dacnak.
De ezt mint anyuka érzed, hogy baj lehet e vagy sem. És ha úgy gondolod, hogy most ne haragudj rövid leszek és csúnyán írom, szóval hogy nem hisztis és neveletlen, hanem mélyről jövő belső kiegyensúlyozatlanság vagy tágabb és most nem orvosi értelemben vett hiperaktivitás az oka, akkor vidd el szakemberhez, mondd el neki a problémádat és már ő 1 beszélgetés alkalmával is fog tudni segíteni, ha kell.
Én nem haboztam vinni, hisz a gyerekemről van szó, és inkább most vigyem, mint később problémái legyenek. Mint kiderült nagyon jól tettem.
De mindamellett nagyon jó nevelési tanácsokat is kaptam tőle, hogy miként tudom átvészelni ezt a nehéz időszakot.
A dackorszak kőkeménnyé teszi a már eleve aktívabb kisgyereket, még a nyugodtat is, de ha úgy látod hogy előtte se volt az az átlag hát vidd el. Veszíteni semmit nem veszítesz.
Ha segítség: az én fiam kicsi korában rengeteget sírt, csak úgy aludt el ha mozdulatlanra fogjuk.
Kajába nem volt különös dolog. Nem szeret enni, mondjuk én később tudatára adtam ha nem eszik az asztalnál akkor éhen marad. 24 órát bírt étel nélkül. Azóta ha feláll csak elveszem az ételt, hogy ez a kukába landol. Szóval én elég kemény vagyok, de megtanulta. Azért vannak határok, még ha tudom hogy nem tehet a problémáról, de kezelnem kell. ez az én dolgom. Ajánlom neked is, mert egyre nehezebb lesz. 1 nap kaja nélkül nem a világvége :D
válasza:Köszönöm a segítséget!
Legőszintébben úgy érzem, hogy van baj, de csak akkora, hogy el lehet viselni. A nagyapja a mai napig hisztériás, de arra csak azt mondják, hogy kiállhatatlan. A párom is tud érdekes lenni, nagyon érzékeny, piszkosul kiakad a stressztől, nem tud egyszerre több dologra figyelni. Valahol örökség ez. Azt remélem, hogy nagy-nagy türelemmel, iszonyú következetességgel és rengeteg szeretettel menni fog. A párommal az anyósom tök következetlen volt, mindent lehetett, csak ne ordítson, + csináljon a gyerek amit akar, ha ordít, ordít, a lényeg, hogy a háztartás rendben legyen. Ezt most is mindig mondaj nekem, csak én nem reagálok. "Milyen jó, hogy úgy nézi a mesét a gyerek a tv-ben, addig mindent el tudsz végezni!" Igaz, hogy a gyerek agresszív lesz tőle, lefárad, de a lényeg, hogy ne legyen mosatlan.
Amit az alvásról írtál, azon viszont elgondolkodtam. Mi nem használtunk pólyát. Kakálós baba volt, ahányszor szopizott öltözhettünk át teljesen. Volt, hogy mi is, az ágy is olyan lett, átlag 4-7 kaka naponta. Sokáig éjszaka is, amíg este is szoptattam. Így nem volt kedvem állandóan pólyát is mosni. Úgy a harmadik hónaptól kezdve viszont nem tudott aludni, ha járhatott keze, lába. Mivel pólyába már nem fért bele, így röhejesebb megoldást találtunk. Biztos ciki, valahol szégyeltük is, de annyira kimerültek voltunk a párommal, hogy csak az számított, valahogy aludjunk. Rátettük egy plédre, a kezét szorosan maga mellé, és feltekertük, mint egy palacsintát. Egy idő után élvezte is. Jó szorosra kellett, mert mindenből kiszabadult. Innentől kezdve csak attól rettegtem, hogy megfullad...
11 hónaposan eljárt, azóta tudja lefárasztani magát.
A mozgásfejlődésnél nálunk kimaradt a forgolódás, azt nem nagyon akart. Mindig fogni kellett, aztán ült. Mászni sem szeretett, ahhoz több kitartás kellett volna, inkább ordított. Kivettük, rugdalózott a kezünkben.
Lehet, hogy ez a baj?
Sokszor nagyon türelmes. Egyedül gyurmázik akár egy, másfél órát. Szerepjátékot már kétévesen is játszott. Fél éve van bölcsiben, muszáj volt, de szereti is. Nagyon jót tesz neki a közösség, bár kicsit rugalmatlan, de én úgy gondolom csak több idő kell neki.
Nem akarom túllelkizni a dolgot, de köszönöm szépen a segítséget. Én eddig nem használtam ezt az oldalt igazán, és most ámulok, hogy idegenek milyen odafigyelést, segítséget adnak másoknak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!