Mi baja van a lányomnak?

Négy éves múlt, és már baba kora óta azzal szórakozik, hogy fájdalmat okoz nekem. Eleinte csak a cicimet harapta meg szopizás közben, és ezt még megmagyarázták azzal, hogy "hát van ilyen, majd elmúlik". De nem múlt el. Mikor napközben már nem szopizott, akkor is odajött hozzám, és belémharapott. A végén a férjem azt mondta, hogy nem jön velem sehová, mert azt fogják hinni, hogy ő vert meg. Tiszta véraláfutás voltam mindenhol. Ezt kb két éves koráig játszotta, majd a harapást tényleg abbahagyta, de lett más, és egyre jobban kétségbe vagyok esve.Mostanra már ott tartok, hogy nem szívesen veszem ölbe ha felkéreckedik, mert tudom, hogy kb két perc múlva vagy a hajamat tépi meg "véletlenül" ( mert mindíg van rá magyarázata, beleakadt a keze pl ), vagy a fülbevalómat rángatja, vagy a szemembe nyúl bele véletlenül, vagy belekönyököl a mellembe, vagy tök jó ötlete támad, hogy pl egy ollót milyen vicces lenne a lábamba bökni, és még sorolhatnám. Ezeket teljesen sunyi módon csinálja a legváratlanabb pilanatokban. A huga most három hónaposm és egy pillanatra sem merem vele egyedül hagyni, mert annak meg véletlenül megrángatta a lábát, vagy véletlenül megcsípte. Teljesen tanácstalan vagyok. Már ötmilliószor elmagyaráztam neki, hogy ilyet nem csinálunk, mert fáj, nem szép dolog stb, de egyszerűen mintha a falnak beszélnék. Kapott érte már bűntetést, és egyszer rácsaptam a seggére is de semmi. Ez betegség lenne? Vagy van erre valami megoldás? Mikor mondom neki, hogy ne csinálja, mert az nekem fáj, röhög, mert szerinte meg vicces. Amúgy okos értelmes kislány, előbbre tart a koránál főleg matek érdekli nagyon, és ezen kívül nincs vele semmi probléma, sem a magatartásával, sem semmivel.