Van valaki hasonló helyzetben? Mit tanácsoltok, hogyan mutassam ki még jobban, hogy mennyire szeretem és, hogy bizhat bennem?

Èn úgy gondolom a tinikor kezdete önmagában is trauma. Szembesül a testi változásokkal, amik neki ciki is lehet. Pl ha szőrösebb mint az osztálytársai, ha nagyobb/kisebb a cicije ha vékonyabb/dundibb minz az átlag. A gyerekek gonoszak is tudnak lenni lehet hogy valamelyik népszerű lány rászállt vagy azért cikizik mert barátja van.

Szerintem nagyon hiányzik neki az anyukája.

Az meg hogy jár valakivel szerintem nem akkora gond. ebben a korban nem hiszem hogy szexre gondolnak még a szerelmet se tudják mi az. van valaki a korosztályából aki megérti, akivel jókat dumál és lehet hogy kézen fogva sétálnak vagy puszit adnak egymásnak. gondolom kb ilyesmi lehet.

Szerintem néha öleld meg. Én 15 éves vagyok, de ez lenne az amire nagyon vágynék. :(

Elviheted vásárolni, nézhettek közösen filmet, vagy nem tudom.

Az egy dolog, hogy te lettél a gyámja, és jó nektek mert egy család vagytok, de ez még nem jelenti, hogy kész vagy anyaságra, és azt sem, hogy elfogad téged anyának.

A nem készséged abból is levonható (lehet nem jogos, hirtelen írtál), hogy azt mondod lehet barátja, amíg nem tesznek olyat ami neked nem tetszik. Nem olyat kell tegyenek ami neked nem tetszik, hanem olyat nem, ami nem helyes. Ez nem biztos, hogy ugyanaz. A másik, hogy mikor nincsenek a szemed előtt nem tudod mit tesznek.

Azt mondod boldog vagy. Hogy lehetnél ? Itt szomorkodsz, mert a kislány nincs rendben.

Meglep, hogy a szakember nem tud semmit tenni. Hogyhogy ? Mégis mit mondtak ?

Én biztos megkérdeznék másikat is. Ráadásul nem csak a gyereknek, hanem helyedben magadnak is, hogy segítsenek megtanulni szülőnek lenni, hiszen te ezt nem tervezted, és nem 1O évessel szoktuk kezdeni, szóval elkelhet a segítség, hogy tudd mi a helyes ebben a szituációban.

Mit és miért akar feladni a kislány ? Beszélgess vele, hallgasd meg, és ne feltétlen olyat mondj neki vigasztalásul amit hallani akar, hanem a valóságot. Legyél határozott, ne csak a jóakaró. Ne úgy, hogy mindent megengedsz (nem tudom így van e), de ez a korai barátosdi igenis arra tesz bizonyosságot, hogy szeretet hiánya van szerintem. Ez nem a te hibád, hanem, hogy elvesztette a szüleit. Azzal, hogy sokmindent megengedsz neki, nem érzi a szülősködést, nem érzi a nevelést, a határozottságot, amit egy szülőnek meg kell adnia a szeretete kimutatása mellett.

Kérj segítséget ! Hivatalos szervektől, ne akárkiktől, mint mi. Erre kell legyen szakképzett ember, aki tudna segíteni ! Nem szégyen, hanem épp az ellenkezője, hiszen magatokért mindkettőtök boldogságáért tennéd.