Kedves Anyukák! Nektek mit csinál a gyermeketek miután büntetésképpen jól "helyrerakjátok"?

Először megsértődik, aztán megígéri, hogy mostantól szófogadó lesz (persze ígéretekkel tele a padlás:D)

Ha ezerszer mondok el valamit szépen, és úgy csinál, mint aki süket, akkor felemelem a hangom - na olyankor rámszól, hogy anya ne kiabálj...

És ha elmondom, hogy ha meghallottad volna, amikor szépen mondtam nem kéne kiabálnom.

Ilyenkor is meg van sértve:D

A keresztfiam mindig közli a szüleivel hatalmas krokodil könycseppek között, hogy ő mostmár jó lesz. Be állitják a sarokba ha nagyon rossz. A fal meg tiszta maszatos a könnyeitöl. Olyan aranyosan tudja magát sajnáltatni.

36 hetes kismami.

mit értesz az alatt hogy helyrerakjátok? verést? mert azt még nem kapott (2,5 éves)

ha felemelem a hangom, akkor sír, néha megsértődik, aztán bocsánatot kér

de jó gyerek, nincs bünti meg ilyenek, mert még nem volt rá szükség

en sokszor meselek neki a jo gyerekekrol, es elmondom milyuk nincs a rossz gyerekeknek. benne van, hogy o jo, es jo akar lenni.

amikor rosszat csinal, akkor sem mondom, hogy rossz,hanem hogy ez butasag volt, vagy rosszalkodott. ha folyamatos, akkor elmondom, hogy akik rosszalkodnak, azokat osszetevesztik a rossz gyerekekkel, es ezt nem kapnak, azt nem kapnak.. es o rogton mondja, hogy butasagnak vege, o jo.. es akkor szepen megbeszeljuk

bar most tombol nalunk a dackorszak, kitalalta, hogy pucer csigit jatszik (meztelenkedik), egy ideig hagytam, de utana se akart feloltozni.

igy a macikaja felkoltozott a szekreny tetejere

az sem hatott.

mondtam neki, hogy az egerke is kovetni fogja.. erre beszaladt feloltozni.. es tok aranyos volt, mondta, hogy "anya mostmar boldog?" mondtam en mindig boldog vagyok, mert velem van, csak neha amikor rossz fat tesz a tuzre, akkor picit nem, de nagyon boldog vagyok, hogy o ilyen jo fiu.. akkor megbeszeltuk, hogy hozom a macikat, kerdi elkiserhetlek? mondom persze, egyutt elmentunk a macikaert, kapott sok puszit, megdajkaltam, es nagyon ugyesen engedte a tobbi ruhat is felvenni (kinti nadrag, sal, sapka, stb)

nem vagyok sajnos nagyon szigoru, de szerencsere a gyerkocom se rossz

Pszichológus és szülő:

Nem kéne verni, se legyinteni, se semmi. Az alábbiak természetesen csak azoknak szólnak, akik magukra ismernek. :)

A nevelés során egy önképet alakítasz ki a gyerekben, egy meghatározást önmagáról. A cél az, hogy a "jó ember vagyok, szívesen vállalok felelősséget magamért és az életemért"-önkép alakuljon ki. A verés, szidalmazás, fenyegetőzés azonban azt az önképet alakítja ki benne, hogy "rossz ember vagyok, nincs értelme felelősséget vállalnom magamért", pontosabban efelé tereli egy nagyon hosszú úton, de közben ahogy gyűrűzik a folyamat, még pokollá teszi a családja és a saját életét.

Teljesen mindegy, hogy mennyire találod indokoltnak a verést vagy a szidalmazást; minden ilyen indok téves, minden már kiprovokált. Azért provokálja ki, mert egyszer azt üzented neki, hogy nem szereted (mégha ezt nem is vetted észre), márpedig ő hiszi hogy szereted, illetve azt üzented hogy ő nem szeretetreméltó, pedig ő hiszi, hinni akarja hogy az.

Azért van tele a padlás ígéretekkel (amellett, hogy mert megtanulta, hogy azzal lezárhatja a szituációt, és persze ezzel megtanítod be nem tartható ígéreteket tenni), mert azért hogy színvallásra, cáfolatra, beismerésre bírjon, újra és újra elkövet valamit. Ezekkel valójában azt kérdezi tőled, nem tudván hogy soha nem fogod meghallani: "Biztosan nem szeretsz? Biztosan nem vagyok szerethető?" És Te mindig azt feleled hogy biztosan. De ő hisz benned még, és újra megkérdezi. Persze egy idő után már belefásul és belemerevedik a "rossz ember"-mivoltba, így jönnek létre a szüleiktől elforduló gyerekek/felnőttek, majd rossz esetben a bűnözők.

Valójában úgy kell elgondolnod, hogy ő nem egy probléma, nem valaki, aki ellent akar mondani neked. Nem, ő a barátságodat keresi és minden rosszasággal sikolt: SZERESS! MONDD HOGY NEM IGAZ!

Úgy kell ránézned, hogy valójában bajtársak vagytok, és közösen álltok szemben az adott problémával, pl. hogy ő rosszaságot csinált. Ne úgy kezeld a rosszaságot, hogy azt ő csinálta, hanem úgy, mintha csak megtörtént volna vele.

Ha mostantól változtatsz ezen, számíts rá, hogy tovább fogja folytatni az ígérgetést és a rosszaságokat, mert ezentúl azt fogja ezzel kérdezni: "Biztosan szeretsz? Tényleg úgy gondoltad?" ("Úgy": hogy "szeretetreméltó vagyok".)

Általában annyiszor, plusz kb. 10% tesztel le újra, ahányszor korábban elbuktál egy teszten.

Nagyon fontos tudnod: mindig a szülő hibázik, a gyerek csak reagál a szülő hibáira. Ez azt is jelenti, hogy a szülő nagy türelemmel mindig helyre is állíthatja az elrontott kapcsolatot.

Persze ez csak egy nagyon rövid és hiányos leírás, nyilván ez itt nem egy tanulmány helye, sem ideje. De ezen talán el tudsz indulni.

Bajtársak vagytok. Mindig Te formálod, a gyerek csak kényszerpályán van (ahogy tudás és szeretet nélkül a szülő is).

Első vagyok, köszi a lepontozást, jó, hogy ilyen tökéletes emberek vannak:S

KÉrdező, én a helyrerakást nem úgy értem, hogy megverem, nem szoktam. De szokott menni büntibe, ez nálunk a "helyrerakás" és igen, ilyenkor vérig van sértve.

Amúgy nemsoká 3 éves.