A húgom nem nagyon tanul, rossz jegyeket hoz, mit tehetnénk ez ügyben?

Ha leülnek vele tanulni türelmesen, ami nem könnyű, de képzeljétek kishugod maga is így érez. De ha látja, hogy más is rászánja az időt az ő nehézségére, így megérti őt, úgy könyebb neki.

Van akinek tovább kell a segítség tanulásban, de az ne legyen lehetőleg idegbetegségben.

Sajnos ilyen a hugod, a szülőnek pedig feladata, hogy felismerje, és segítse, és egyre jobb lesz és könyebb.

Magam nem voltam jó tanuló, és mára már látom, hogy úgy ötödikben előszedtek már néha matekozni, mikor már rég levoltam maradva. Idegbetegsében segítettek, de az olyan is volt. Most mivel magam sem szerettem a sulit, igen nehéz odaülnöm a kicsi mellé néha, de megteszem, az érdkében, és összeszedem magam, hogy ne lássam rajtam azt amit maga is érez a tanulás iránt. Eleinte volt tiltakozás, de egyre jobban megy, a szülő a felnőtt neki kell segíteni, irányítgatni. Vagy te ülj mellé, ha szivesen segítessz, ha nem, akkor inkább ne.

Ha a szülő se ér rá segíteni neki, akkor korrepetálásra kell járnia magántanárhoz, mert ezek szerint csak ő tudna neki segíteni...ha már a szülőnek meg tesónak nincs ideje...

26/N

13 éves, az már nem kisgyerek. Próbálj meg vele beszélni, hogy ha még nem is érzékeli, mert nem gondolkodik ekkora távlatokban, az egész életét, a jövőjét döntheti el az, hogy tanul most.

Kamaszfejjel, amikor az emberben tombolnak a hormonok, nagyon nehéz céltudatosan nekiveselkedni a tanulásnak, miközben az embert ezerféle dolog érdekli, aminek a tankönyvekhez semmi köze.

Próbáljátok meg közösen kideríteni, hogy mivel lehetne megkönnyíteni, vagy eredményesebbé tenni a tanulását. Felajánlhatod, hogy kikérdezed ha akarja, vagy segítesz, ha elakad valamivel. De helyette nem fogsz tudni tanulni, és a szüleid helyett sem gyereket nevelni...