Mit tegyek? Fontos mert teljesen kikészülök oda a 3,5 éves nevelésem?

Nekem olyan furcsa, hogy felnött emberek ilyeneket kerdeznek...

Ahelyett, hogy öt hibaztatod, kiabalsz vele, atgondolhatnad es atelhetned a helyzetet, megerthetned.

Neveles = a gyermek utanozassal tanul, ezert nem nevelni kell hanem jo peldat mutatni. A kiabalas mar csak emiatt sem jo, ha valoban nevelesi celzattal teszed - bar ez inkabb a merged kitöltese egy artatlan gyermeken, megha nem is ennek nevezted.

Neki nehezebb lehet ezt megelni lelkileg, mint neked, ugyanis ö eddigi teljes 3 es fel eve fenekestül felborult. Gondolom, neked mar volt par valtozas, költözes az eletedben, szüleidtöl elvaltal...stb. Neki mindez uj, es nem erti miert törtenik, raadasul semmi beleszolasa, befolyasa a törtentekre.

Raadasul mindez a dackorszak közepen, amikor inkabb tamogatasra lenne szüksege.

Megertem, hogy Neked is. Csak tudod, itt Te vagy a felnött, aki a gyermekvallalassal egyidejüleg felelösseget vallaltal erte, ö meg a gyermek, aki nem kerte az eletet...

Diohejban. Azt mondanam, amit szeretnek. Gyermek"neveles"-ben Gordon könyvek. (P.E.T. cimü) Csak nyugodtan beszelnek hozza. (Megha nem is valtozik semmi honapokig vagy akar evekig! - irom ezt, mert egyszer ezzel jöttek: "hetekig ezt csinaltam es nem müködött":)) Törekednek megerteni, szintjenek megfelelöen beszelni vele a valasrol, apa-anya kapcsolatrol, es arrol, hogy vele minden rendben van (mert ugy eli meg, ö tehet a szülök valasarol).

Nem fogom ujrairni a könyveket, olvassal, gondolkozzal, szamolj a következmenyekkel, lehetöleg mar elötte, mielött tennel valamit...

Kérdező!

Kicsit keményen fogalmazott az 1, hsz, még az ember a szívére is vehetné, h "kiokítják anyaságból"...de annyira jól leírt mindent, ne haragudj hogy ezt írom, de igaza van! Őneki (a gyermekednek)felfordult a kis élete, és nem ért dolgokat , erre még "kap" is , ahelyett , h türelmet, nyugalmat , biztonságot érezne. Nem vagy rossz anya, Neked is nehéz...de ő tényleg kicsi, védtelen, most kezd pár dolgot felfognia világ gonoszságából...szóval ezt is vedd figyelembe, és azt h kiabálással nemigazán lehet célt érni.

Ne kiabálj vele,inkább öleld meg.

Egyszer a nővérem összeveszett a férjével,ami kb egy hétig tartott,addig anyáméknál laktak.Én is még.A kisfiú is kb ennyi idős volt.A gyerek teljesen kifordult magából.Az utcán elkezdett sírni ok nélkül,nem volt hajlandó tovább menni egy lépést sem,tesóm felkapta akkor hisztizni kezdett,éjszakánként bepisilt.Verekedett.

Szerencsére kibékültek,visszaköltözött.

A kicsidnek most nagyon nehéz,hiszen szétmentek a szülei.Fel sem tudja fogni mi történik vele,csakhogy már nincs ott Apa,és Ő csak azt szeretné hogy újra együtt legyen Anya és Apa.Csak még nem tudja ezt így elmondani neked.Legyél vele türelmes,játszál vele sokat,ülj le vele beszélgetni,szeretgesd.

Már nincs esély rá hogy ujra együtt legyetek a pároddal?

Hat... kerdes, mennyire jol irtam le... a legfontosabbat kihagytam ugyanis: minden nap (inkabb többször, de egyszer legalabb) idöt szakitani egy szora. "Szeretlek." Fontos szoval is kimondani, es hogy ne üres szolam legyen, hanem mindig öszinten.

A felnöttek hajlamosak azt gondolni, ugyis tudjak, de sajnos nem igy van: kis korukban meg nem is tudjak kifejezni a szeretethianyukat, majd amikor ki tudjak, mar nem fejezik ki, ha nem ilyen mintat latnak, ha ebben nöttek fel addig (ha senki sem beszel rola, hogy szeretlek vagy nem szeretlek).

(Ez minden gyereknek fontos, ott is, ahol minden rendben van!)

1.

Most mentél szét a pároddal. Gondolom, ő a kicsi apja.

Ha pedig így van, akkor egyértelmű a válasz a kisfiad "kezelhetetlenségére, nem? Ezt a helyzetet nagyon nehéz feldolgozni egy gyereknek, mindenféle magatartásbeli változás előfordulhat, és indokolt. Légy vele nagyon türelmes, és szeresd, nagy szüksége van most rád!