Feladtam, nem bírom tovább. Már ott tartok, hogy megőrülök a kislányomtól, ha alvásra kerül a sor. Borzalmas anya vagyok?

Két teljes hétig ott voltam mellette és nyugtattam, simogattam, de semmi eredmény... Ordított akkor is, és csak álomba sírta magát, mindegy volt, hogy mit csinálok, ha nem ringatom ordít. Ha ki be járkálok, szerintem csak még jobban összezavarom, bár ezt lehet csak én gondolom így... Ezt is megpróbálom. Védőnő szerint nem szabadna egyedül hagyni, mert érzi, hogy leveszett. Ezért nem is hagytam eddig. Az elsőnek válaszként...

Anyukám mondja mindig, hogy régen nem voltak ilyen furcsa gyerekek mint most, pedig őket hagyták sírni rendesen, és nem voltak csalódottak a szüleikbe. Mondjuk ebbe nagyon igaza van, sajnos. A mai nagy liberális nevelés és a nagy imádat a gyerek iránt, inkább szerintem árt, mint használ. A nagyobbik lányomat hagytam kicsit mindig kicsit sírni, de nem sokáig sírt, max 3 percet, de az is hosszú idő volt nekem, ott álltam az ajtóban és toporogtam. De 9 hósan már egyedül aludt el, és most is egyedül alszik el, ha felkel éjjel,csak kinyitom az ajtót rá, és ennyi. Soha egy percig nem érzem, hogy csalódott lenne velem kapcsolatban, mert ha elesett vagy bármi baja volt mindig ott voltam, csak éjjel nem mentem minden nyekre. De a második lányomat hiába hagytam kicsit sírni, nem sír hanem ordít.

Amikor kisebb volt, azért nem hagytam sírni, mert tényleg fájt neki a hasa, mert jött a gáz, amikor tartottam éreztem is. Doki is mondta, hogy tartsam kézben, mert úgy jobban kijön..

Ahh tanácstalan vagyok. Kipróbálom amit írtatok, hátha. De biztos, hogy nem bírok már tovább bent maradni és hallgatni az ordítást, elég volt két hétig.