Barátnőmék most szembesültek vele, hogy gyerekük autista (nagyon valószínűleg, mert ugye bizonyos kor alatt nem mondják biztosra), nagyon kész vannak, miben tudnék nekik segíteni?

Mi nem olyan régen mentünk át ezen. Tényleg nem tudsz mit csinálni csak hogy nem "kopsz le mellőlük" mert ez az egyik gond hogy az emberek az autizmust úgy kezelik mint valami leprát (bocsánat és tisztelet a kivételnek) holott nagyon különböző fokai vannak, nem tudom mennyi idős a barátnőd gyermeke de van akinél 4 éves korig inkább csak furcsaságok mutatkoznak meg persze gondok de annyira nem súlyos a helyzet. Én fiamnál is 4 évesen mondták már egyértelműbben hogy ez bizony enyhe autizmus.

Ilyenkor mit érez az ember...(és más anyukákkal beszélve is ezt tudom mondani) hogy tagadást (lehet hogy félrenéztek vmit) megdöbbenést, szomorúságot mintegy "elgyászolja" az ember a teljesen ép egészséges gyermeket tulajdonképp, hiszen az autizmus nem gyógyítható.

Aztán kutakodni kezd az ember a megoldások iránt, megkeresi a különböző segítségeket, fejlesztéseket, majd ezekre elkezdenek járni ami sokat segíthet és olyankor nagyon boldog az ember mikor fejlődik a gyermek, vagy olyasmit csinál amiről azt hittük nem képes rá.

És vannak rosszabb napok amikor minden összeesküszik az ember ellen és a gyereknek is rosszabb napja van amikor magához képest is mélyen alulteljesít. Olyankor az ember elcsügged vagy elkeseredik, de aztán jönnek megint jó részek. Illetve van olyan is aki teljességében el tudja fogadni ezt a helyzetet és egyáltalán nem csügged el soha sőt másokat is lelkesít, ez biztosan ember függő.

Ha igényli és szeretne róla beszélni az is elég ha meghallgatod akár többször is mert tényleg ez olyasmi mint egy gyászfolyamat vagy egy probléma hogy van aki szereti kibeszélni magából hogyan is jutottak idáig vagy most épp mit érez.

Próbálkozz azért hátha akar beszélni róla, de az is lehet hogy épp hogy magában szereti feldolgozni, de ez csak úgy derül ki ha kedvesen érdeklődsz.

Van egy csodás könyv: Kálmán Zsófia : Bánatkő

Gyógypedagógus vagyok, ez kötelező olvasnány volt a főiskolán. S aki elolvasta el volt tőle ájulva. Pont a kérdéseidre fog választ adni. S talán a barátnődnek is segít feldolgozni ezt a rettenetes traumát.

A ha a szülő megtudja, hogy gyermeke sérült, olyan lelki folyamatokon megy keresztül, mint ha gyászolna. Ennek lépései vannak. Általában, ha ezeken a lépéseken kereszül megy elméletileg megbékél.

Ezek a következők:

Egyfajta gyászreakció.

1, Sokk – tagadás, hitetlenség, a gyermek elutasítása

2, Harag – a szülés ill. születés körülményeire, a szülész orvosra, a szülőnek önmagára nézve, az Istenre, stb. Ezek lehetnek racionális, irracionálisak is. „Miért pont velem történt meg?”- élménye.

3, Alkudozás vagy kiútkeresés – visszamenni időben oda, ahol még nem volt meg a terhesség. Ha meggyógyul a gyermekem, ezt és ezt fogom csinálni, erről és erről mondok le.

4, Depresszió, visszahúzódás

5, Fokozatos megbékélés

A teljes megbékélés szakaszáig nem mindig jut el a szülő –pl.: „nagyon szeretem őt, de bár ne lenne fogyatékos”. Ez egy ambivalencia érzés, annak a gyermeknek a gyászolása, akit a szülő várt, de sosem született meg. Van úgy, hogy ez a gyász egész életen át megmarad

A könyvben arra is vannak tanácsok, hogy hogyan közelíts a barátnődhöz. Nagyon nehéz Neked is és Neki is. Ilyenkor nagyon gyűlölik a környezetüket, s mindenkit. Légy türelmes. Közelíts a gyermekhez, de lassan, s ne tapadósan. S Ne sajnáld! Szeretsd úgy amilyen.

Sok sikert. :)

Sajnos nem igazán tudsz neki segíteni csak az együtt érzéseddel, illetve azzal ha pl. 5 év múlva is bartánők lesztek. Sajnos a barátok lemorzsolódnak az évek folyamán. Túl kell esnie a gyász folyamatán. Esteleg ha ajánlod neki az AOSZ mentor szülői ingyenes szolgáltatását (országosan), ahol érintett szülők segítenek neki túlesni ezen a nagyon nehéz időszakon.

[link]