Miért teszi ezt némelyik kiválasztott játékával a 3 és fél éves kislányom?

sok pszichológus pont azt tanácsolja, hogy adjunk plüsst a gyereknek és kérjük meg, hogy üsse-tapossa, csapja a falhoz, kiabáljon velük, tökéletes stressz levezetés, Ti pedig ebben próbáljátok gátolni. az apjára ütés is ennek tudható be, le akarta vezetni a benne felgyűlt stresszt, nagyon ügyesen és okosan, erre az apja rászólt?

nincs semmi baj a gyerekkel, inkább ti vagytok furcsák, hogy ezen így kiakadtok :)

na meg az elsőnek nagyon igaza van, kéne a közösség, nem?

szia, szerintem simán lehet, hogy a költözés miatt van. elszakadt a jól ismert, szeretett dolgoktól.

nálunk akkor volt ilyen, amikor megszületett a kistesója. akkor nagy kedvenc volt épp a kisvakond, mindig azt nézte elalvás előtt dvd-n, és volt kisvakond plüsse is. na amikor hazajöttünk a kicsivel a kórhézból,akkor a vakondfigura kapott hideget-meleget, dobálta, rálépett, kért engem, hogy toljam rá a babakocsit a vakondra stb. aztán szépen elült a dolog. én sose szidtam érte, csak viccesen mondtam, hogy tyű, ez biztos fájt annak a vakondnak. meg hú de mérges vagy a vakondra. lehet, hogy ti vagytok a plüssfigura, és mérges rátok, mert elköltöztetek. próbálj nála ekörül tapogatózni, mérd fel, hogy élte meg a költözést. ne faggasd, csak úgy finoman, és add tudtára, hogy nagyon sajnálod, ha emiatt szomorú.

Ebben az életkorban tökéletesen normális problémamegoldó módszer, amit kislányod tesz. Életkori sajátosság. Igen, a dackorszak vége felé járhat, de a probléma ecsetelése nem közvetlenül evvel függ össze, sőt, nem az a probléma ebben, amit annak hiszel, hiszen életkorának megfelelően remek megoldással él. A probléma az, ami kiváltja azt, hogy megoldani akarja (a plüssállatkák segítségével).

Alapvetően kompenzáció, amit a plüssállatokkal tesz. Valóban lehet a költözés is oka, ahogyan előttem írták, mivel a pici gyermekben az állandóság, a napi rutin rendszeressége, az állandó, megszokott környezet rendkívül fontos. (7 éves kortól műár szinte csak az autistákra, és a autisztikus tünetekkel rendelkezőkre jellemző ez.)

Javaslom, továbbra is engedd neki, hogy püfölje az állatkákat, és ne csodálkozzatok, ha titeket megüt, amennyiben esélyt adtok erre neki, pl. azáltal, hogy akármilyen kedvesen is ,de pl. épp egy érzelmi kitörése során teszitek; pláne, ha még rá is szól valamelyőtök, nem csoda, hogy akár meg is üti a felnőttet egy pici gyerek.

Ugyanakkor meg kell találni a kiváltó okokat, bár lehet , h pusztán a költözés az oka. Ezen felül ELJÁTSZANI vele, ami nyomasztja. Nekem pedagógusként sokkal könnyebb dolgom van, mert többnyire elég jól tudok olvasni a kisgyermek viselkedéséből, rajzaiból, reakcióiból, hogy ki tudjam nagy eséllyel deríteni, aktuálisan mi minden nyomasztja. Nektek azt javaslom, gyermekpszichológustól kérjetek segítséget, a Nevelési Tanácsadó ingyenes, bár nem tudom, jelenleg hány éves kortól foglalkoznak ott gyermekkel. A NevTanban játszanak a gyerekekkel, ezt megfigyelve diagnosztizálnak; ha esetleg már túl van a firka korszakon, rajzait is érdemes vinni, minél pontosabb dátummal, és a rajzolása körüli események leírásával.

Még valami: az ideális óvodakezdés a 4. életévtől van, ha a gyermekek átlagát vesszük alapul. Egyáltalán nem hátrány, ha nincs még közösségben egy 3 és fél éves gyermek, de 3 évesen az ellenkezője sem hátrány (meg lehet próbálni játszótérre, gyermekközösségbe vinni, de csak olyan feltételekkel, hogy ha még nem válik be, ismét mellőzhető legyen számára a gyermekközösség.)

A köztudatban tévesen szerepel a 3. életév kapcsán az előbb általam elmondottak. Valójában a 3. életévben LEHETŐSÉG van az óvodára, de SZAKMAILAG NEM INDOKOLT, KIVÉVE olyan gyermek esetén, aki kifejezetten élvezi.

Más kérdés, hogy a törvénykezés nem feltétlenül adekvát és nem feltétlenül rímel a szakmai tapasztalatra. (Utalok arra, hogy jövő januártól már kötelező az óvoda, 3 éves kortól, SAJNOS.)