4.5 éves gyermekem ha leszidást kap, vagy a fenekére kap, akkor magát karmolja, üti. Mit tehetek?

Szia, szerintem is vidd el pszichológushoz, de nincs nagy baj, ne ijedj meg.

Én is voltam a fiammal ovis korában nevelési tanácsadóban, nagyon jót tett neki, hogy a pszichológus beszélgetett vele. Ő a fejét ütötte a falba, meg ököllel ütötte a homlokát, ha megszidtam valamiért. A pszichológus mondta, hogy ez egy elfojtott düh-reakció, alacsony a frusztráció- tűrő képessége, és a felgyülemlett feszültséget magán vezeti le. Képes volt akkor is így tenni, ha pl. nem sikerült az építőkockákból megépíteni amit akart, eldobálta a kockákat, és ütötte a fejét...

Hát a pszichológus valami csodát tett vele. De velem is, hiszen megnyugtatott, hogy normális a gyermekem, és én sem követtem el hibát a nevelésében. A fiam ma már 10 éves, okos, jó tanuló, és nyoma sincs a régi viselkedésének.

Persze sokat tettünk érte, sportolni írattuk be, mindenért dícsértük stb.

Kívánok nektek is hasonlót!

Szerintem sem üss még a fenekére sem. Az éles határokat annélkül is megtudod tartani, ütni már elkeseredésedben teszed, ezt ne tedd.

Az, hogy magát üti, ez azért alakulhatott ki, mert nem engedted a dühét másképp levezetni, valószínü elözöleg ha mérges volt és pl dobált mindig rászoltál. A düh levezetés megtanítása egy gyermeknek nagyon fontos dolog. Vagy magától találta ki vagy már más nem jutott neki, csak az ha dühös magát üsse.

Ha megint eljönne ez a pillanat akkor szolj rá hogy ne üsse magát, megérted, hogy dühös, és adj valamit amin levezetheti dühét. Pl kiboríthatja a játékos dobozt, toporzékolhat, oda vághatja a mackót, vegyél boxzsákot.... Amikor az általad elfogadott dühlevezetöt használja akkor mond neki, hogy érted hogy dühös és jól teszi, hogy levezeti.

Ez agressziv is lehet, azzal sincsen baj, de olyan dolog legyen, ami neked nem baj. Vagy is a dühét ne rajtad vagy magán vezesse le, ne a tányért törje stb...

Ha nem engeded a düh levezetését, akkor egyszer csak robban és egyben jön ki. Ez lehet tiniként (tipikus példa az ámokfutok, akikröl minden szomszéd azt mondja, hogy milyen jó gyerek volt).

ìrod, hogy teret adsz neki, akkor adj a dühének is teret, a megfelelö körülmények között.

A fenekre csapás semmire sem vezet, söt ezzel csak azt tanulja meg ha dühös anya akkor csap, és ha ö dühös nyugodtan üthet ö is. Ìgy nem lenne csoda, ha a dühét legközelebb mások ütésével vezetné le. A határokat betudod tartatni másképp is.

ìrod, hogy kevés az ünbizalma hamar feladja a dolgokat. Ez leginkább azért van, mert sokat segítettél neki a világ felfedezéséen. nem csak mellette álltál, hanem segítettél is neki. ès kevés dicséretet kapott. A dicséret az amivel erösítjük az önbizalmát. A szidás pedig amivel elvesszük az önbizalmát.

Èn ezt azzal tartom egyensúlyba, hogy ha rosszat csinál, akkor leszidom, de megmutatom mit is kellene csinálni, és mikor sikerül akkor nagyon megdicsérem. Pl rugdosott a lábaival csak úgy, és majdnem lerúgott egy vázát. Ekkor leszidtam, de megmutattam neki, hogy tud legközelebb rugdosni, hogy a váza ne sérüljön, egyböl arra csinálta, és meg is dicsértem. Másnap ugyan ott játszott, de már úgy ahogy én megmutattam, akkor megint megdicsértem.

Amit a 6-os válaszoló írt, mind nagyon-nagyon jók teljesen egyetértek vele, így ezeket már nem ismételném.

A fiamnál is elmondta a pszichológus, hogy kicsi a frusztrációtűrése, nehezen viseli a kudarcokat, ezért az önbizalmát kell növelni és sikerélményhez juttatni. Egy 4 évest sokminden érdekelheti, keress számára olyan játékokat, ami leköti, és ügyes is lesz benne. Az én fiam nagyon szeretett kirakózni, rajzolni, gyurmázni, és hamar kiderült, hogy elég kreatív és jó a kézügyessége, ezért most művészeti képzésű iskolába jár, rajzversenyt is nyert már. A matek a gyengéje, ezért arra jobban odafigyelek, hogy többet segítsek és dícsérjem.

A másik, amit az előző válaszoló is leírt, hogy meg kell tanítani az agresszió helyes levezetésére, ez volt a terápia fő célja nálunk is. Érdekes volt látni, hogy a pszichológus olyan szituációkat teremtett, amelyben konfliktushelyzetbe hozta a fiamat, és megfigyelte a reakcióját.

Pl. játszottak az építőkockákkal. Aztán szándékosan lerombolta, amit a fiam épített. A fiam dühösen szétrugdosta a kockákat és tombolt. A pszichológus kérdezgette, miért dühös, magyarázza el kire haragszik stb.Majd elmondta neki, hogy jogos a haragja, de nem a kockák tehetnek róla, meg kell beszélni, aki a gondot okozza neki. A fiam megtanulta, hogy beszéljen a problémájáról.

Mi is otthon megpróbáltuk ezt követni, hogy hangsúlyozottan mondjuk el, ha valami bánt minket, ha problémánk van. És ő igyekezett ezeket a példákat követni.

Ez egy hosszú folyamat, nem megy egyik napról a másikra.

A gyerekek nem egyformák, van akiben több agresszió gyűlik össze, van akiben kevesebb. Ennek levezetéséhez pedig tényleg jók az önvédelmi sportok, vagy bármilyen sport, mi vettünk neki otthonra is boxzsákot, meg egy kis benti trambulint. És lényeges, hogy az agressziót megtanulja ezek által levezetni, és ne önmaga vagy a környezete felé irányuljon.

És még egy sztori: akkor lepődtem meg nagyon, mikor először voltak ugrálóvárban a gyerekeim. Az én fiam úgy pörgött, mint a motolla, csúszott-mászott, ütött-vágott, félelmetes volt, azt hittem haragszik valakire. amikor kijött az idő elteltével, leizzadva, piros fejjel boldog mosollyal mondta: ez jó volt!

Hát remélem, tudtam még segíteni valamit!

Én sokat kaptam, mert rosszalkodtam ( átmásztunk a kapun, nem mentem haza iskola után stb.) mégsem lettem hülye ember és a gyerek idővel belátja, hogy volt miért kapnia. Nem mondom, hogy verni kell a gyereket, de ha már nem ér a szó, nem lesz semmi baja ha kap egyet a fenekére. Szerintem senki nem csap a gyerekére akkorát, h két métert repüljön. Akikről tudom,hogy nem kaptak soha, azt is tudom, hogy milyen elkényeztetettek lettek...

Kérdező! mindenképp menj, el vele a megfelelő helyre. Minden gyerek másképp érteti meg magát, nem feltétlenül beteg, biztos segítenek neked! Te is megnyugszol és a kicsi is. Sok sikert Nektek! :)