Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Neveltek valakit Benjamin...

Neveltek valakit Benjamin Spock nevelési elvei szerint? Ennek mik lettek a következményei?

Figyelt kérdés

Állitólag minden háztartásban megtalálható volt a könyve a 80-as években. De sokan támadták, kritizálták, hogy átesett a ló másik oldalára.


[link]


Én most tudtam meg 30x évesen, hogy anyukám rongyosra olvasta ezt a könyvet, és ebben hitt, mert mindenki ezt mondta abban a hippi korszakban, hogy ez a menő. Hát mit ne mondjak, vannak beilleszkedési problémáim, és egyéb más gondjaim a társadalommal, azt hiszem túl szabadjára voltam engedve, mert nincsenek korlátaim. Van még más aki igy lenne, és tud erről, hogy ez ennek a következménye lett?


Vagy nevelési tanácsadók, akik ismeritek a gyereknevelés pszichológiájának történetét, mit gondoltok erről az egészről? Most nem vitát akarok nyitni, csak érdekelne, hogy ki mit tud erről, esetleg milyen tapasztalatai vannak. Én a saját bőrömön érzem, hogy ez nem volt tökéletes megoldás, és állitólag ennek a fickónak is öngyilkos lett a gyereke, ez igaz???



#gyereknevelés #pszichológia #Spock #gyerekpszichológia #benjain
2013. júl. 29. 22:06
1 2 3
 1/22 anonim ***** válasza:
83%

Minket is eszerint nevelt anyukám és meg is örököltem itt a polcra :) Még terhesen olvastam a babákra vonatkozó részt, emlékeim szerint (ott még) nem volt benne semmi extra. Az öngyilkosos sztorit én is hallottam valakitől, nem tudom, igaz-e - de csak találsz róla valamit google-ban.

Mi egyébként elég burokban, önállótlannak lettünk nevelve. Hát nem tudom, hogy a könyvnek ebben mennyi szerepe van... de szép volt a gyerekkorunk, és most is harmonikusak a családi kötelékek nálunk.

2013. júl. 29. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 A kérdező kommentje:
a burok, meg az önállótlanság nálunk is jellemző volt, és talán az elkényeztetés is. Nekem nem igazán vannak határaim, és ezt sokszor nem érzem, és problémát okoz a társadalomban. A családi életem nekem is elég harmonikus, azzal nincs gond, inkább a társadalommal. Számunkra nem volt igazán fegyelmezés, tanuljak a saját bőrömön kb, de előnyként meg kell emlitenem, hogy mindent meg tudok anyukámmal őszintén beszélni, ezt máshol nem látom igy. De talán inkább jó barátnők voltunk mindig, mint egy igazi család. Érdekes kérdések ezek, azt hiszem utána nézek, és meggooglizom, de egyenlőre kritikát nem igazán találtam róla. Egy biztos, hogy nálunk feddés, és jutalmazás nem igazán volt, ezért sem tudom a társadalomban a határokat. Nekem még nincs gyerekem, de van egy kutyám, akit szintén problémásnak neveltem fel, és bár lehet valaki kiakad hogy a kutyanevelést valamilyen szinten a gyerekneveléshez hasonlitom, de arra pont jó, hogy kiderüljön milyen hibákat lehet lehet véteni, ami egy kutya életében hamarabb kijön (2-3 év) mit teremtettél mint egy egy gyerek életében. A kutyakiképző hivta fel a figyelmem arra, hogy számomra nincsenek határok, és ezt a kutya részére se tanitom meg. Nem dicsérem, nem feddem, nincs köztünk hierarchia, nem vagyok jó falkavezér, mert nem tud a kutya tisztenli, mert nem adok neki olyan jeleket, hogy jó vezető lennék, hogy erős egyéniség vagyok, ezért ő maga is bizonytalanságban érzi magát, és miután elkönyvelt gyenge kezű vezetőnek, ő akar lenni a vezér, és akkor már hiába rángatod, hogy nem szabad, nem hallgat rád. Ugyanez fordul elő egy gyerekkel is, ha nem jó visszajelzéseket adunk számára, és nem tanitjuk meg a határokra. Igy kezdtem el nyomozni a kutya miatt, hogy engem hogy neveltek, mi alapján lett ez a nevelésem eredménye, mit tanulam meg, esetleg pont mi az amit NEM tanultam meg anyukámtól, hogy látom a világot, a környezetemet (szabadság, hierachia, tisztelet, feddés, jutalmazás, dicséret, következetesség, büntetés stb) egy teljes zavar van bennem efelől, és igy sajnos rájöttem egy gyereket is simán elrontottam volna, még jó hogy a kutyánál derültek ezek a dolgok ki. Ma mondta ezt anyukám hogy volt ez a könyv, azért ez a nagy nyomozás most.
2013. júl. 29. 22:36
 3/22 A kérdező kommentje:
2013. júl. 29. 23:05
 4/22 anonim ***** válasza:
95%

Szia! Nagyon érdekes a kérdésed. Sajnos konkrét választ nem tudod adni rá, de azt gondolom, ha édesanyáddal nagyon jó a viszonyod a mai napig, akkor azért nagy gondok nem lehettek a nevelési elveivel. A legtöbb szülő küzd azzal, hogy a lehető legjobbat szeretné adni a gyerekének, és keresi a válaszokat a hogyanokra – az, hogy anyukád Spocknak hitt, nem baj, sőt, szerintem sokkal jobb, mintha egy autokratikus, tekintélyelvű, fagyos légkörben nőttél volna fel.

Senki sem tud kibújni a bőréből, ha anyukád nem egy vaskezű asszony, akkor a legtöbb, amit adhatott a szeretet és elfogadás – és a leírásodból úgy tűnik, ebben nem is szenvedtél hiányt.


Nem igazán tudom, mit szeretnél még, ha van egy jól működő kapcsolatod, gondolom barátaid is vannak, szerető anyád… milyen beilleszkedési problémákkal küzdesz?


Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy nem könnyű szülőnek lenni, pláne akkor, ha egy egészséges lelkületű embert akarsz nevelni, és még a társadalom elvárásainak is meg akarsz felelni. Én nem Spock alapján nevelem a gyerekem, engem sem úgy neveltek, és igazi megfelési kényszeres kislány voltam, jó tanuló, a tanítókat „félő”, halkszavú, „jó” gyermek. Felnőttként viszont nem tudom a gyerekemet arra nevelni, hogy feltétlen fogadja el valakinek a tekintélyét, csak azért, mert felnőtt. Látom pl., hogy a tanítónői mennyire igazságtalanok, hisztérikusak, nem konzekvensek, és egyszerűen nem tudom leszidni azért a gyereket, mert magatartásból rossz „pontot” kap. Ez egy elég nehéz helyzet, mivel a tanítók nyilván azt várnák, hogy itthon ledorongoljam a gyereket ezért, de mivel ők számomra nem hiteles személyek, nem bízom az értékítéletükben (jó párszor bebizonyosodott, hogy az nem helyes), a gyerekemnek azt mondom, hogy törekedjen a jóra, de ha hülyeséget csinál, akkor is a legfontosabb, hogy vállalja érte a felelősséget, és sosem fogok rá haragudni azért, ha fekte pontot kap olyanért, ami marhaság (pl. leesik órán a tolltartója és felveszi), azért viszont igen, ha bánt valakit, sumákol vagy hazudik. Mindeközben persze őrlődöm, mert a gyerek látja, hogy az iskolai értékelőrendszerben nem hiszek, így nem fél a fekete pontoktól.

Csak azt akartam ezzel megfogalmazni, hogy a társadalomba illeszkedés nem könnyű felnőttként és gyerekként sem, és hogy az észnélküli tekintélyelvűség lehet, hogy könnyíti az ember életét, de nem biztos, hogy a „jó út”.


Dr. Spock fia nem lett öngyilkos (egyikük sem, mert ketten vannak), ez csak egy hoax. (Az egyik unokája öngyilkos lett valóban, de ebből azért nem kell messzemenő következtetéseket levonni szerintem.)

2013. júl. 30. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 A kérdező kommentje:
kezdve ott, hogy gyerekként se értettem miért tiltanak el más gyerekektől a szülők, valószinüleg, én szabadabb voltam, és nem igazán voltam megnevelve. Iskolában a tanárok szemét is sokszor szúrtam, de otthon nem volt helyre téve az igazság, hogy anya kiállt volna mellettem, én meg nem értettem, hogy mit csináltam rosszul az iskolában. Később kamasz korban is eléggé szabadjára voltam engedve, elég lázadó, bulis életet éltünk, kitanulva, hogy anya hogy ne szerezzen ezekről tudomást. Túl hamar önállósodtam, feljöttem pestre dolgozni 19 évesen, bele a felelősségbe, önellátásba, végülis azóta hajtok, mindent magamnak teremtettem meg. Később munkahelyeken jöttek ki a problémák, hogy nem igazán tudok megfelelni az elvárásoknak, lázadok, nem tudom aláveni magam a cég szabályainak, a főnök utasitásainak. Egy időben jártam keresztény közösségben, ott ugyanez volt, ott se birtak velem :D, nem sikerült a beilleszkedés. szóval folyton ez ismétlédőik, mint az iskolában is, hogy nem tudom mit csináltam rosszul, de valamilyen szocializációt, vagy kommunikációt, vagy viselkedést nem tanultam meg, amit a társadalom elvár, és értetlenül nézek, hogy mi a baj? Elég öntörvényű vagyok, és sokszor nem ismerem fel a határokat, hogy mit szabad, mit nem. Ebből jönnek az elutasitások, értetlenségek, kudarcok, fóbiák, esetleg képzelgések. Nem vagyok szociofóbiás, mert laza, bátor, és középponti ember vagyok, csak talán nem mindig ismerem fel az elvárt korlátokat, ezért befeszülök és átmegyek megfelelésbe, de nem a családból hozott szigor és fegyelem miatt, hanem éppen ellenkezőleg, a túl megengedő, elnéző nevelés miatt, mert nem tudom egy közösségben, embernél meddig lehet elmenni. Ezért úgymond csak a lazább gondolkodású emberek között érzem jól magam, akik megérik ezt, és elnézőbbek. De a világ sosem lesz olyan, mint amilyen a család volt, meg anyukám volt, hogy mindent megengedett nekem.
2013. júl. 30. 12:29
 6/22 anonim ***** válasza:

Első vagyok - elvileg szintén "spockos" gyerek, de én totál más lettem/vagyok. Anyukám egyébként szokta viccesen emlegetni néha a könyvből, hogy "azért hagytalak belelépni titket a pocsolyába, mert dr. Spock szerint így lesz szép a lelketek". Azért ez szerintem nem olyan rossz :), és én is szoktam hagyni a gyereknek - már ha meleg van vagy vízálló a cipője.:)

Kb. fél éve olvastam egyébként Szendi Gábor cikkét az IPM-ben, a címe "Boldogtalan szülők" volt és valami felmérésre hivatkozott benne, amiben kimutatták, hogy az öröklött jegyek sokkal nagyobb (többszörös) súllyal esnek latba a személyiségben, mint a nevelés vagy a közösségi élmények. Nem biztos hát, hogy mindenért anyukád vagy a könyve lenne felelős... Én is sok mindent képzeltem régen a gyereknevelésről, de egyszerűen lehetnek területek, amikben néha nem lehet megnevelni egy gyereket (mondom ezt úgy, hogy az enyém még csak 3 éves), mert ahhoz már megtörni kéne és lehet, hogy jobb, ha hagyod, saját kárán tanulja meg - még ha téged is fog hibáztatni érte.

Most egyébként a Gyerekhatárok című könyvet olvasom (Cloud és Townsend), ha érdekel a téma, pont idevág, mert a határokról, korlátokról, a saját magunkért való felelősségvállalás megtanulásáról szól.

2013. júl. 30. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/22 A kérdező kommentje:
köszi megnézem. egyébként nem hibáztatom anyukámat, tudom hogy ez nem egy könnyű feladat, és én se tudnám különb módon csinálni, csak nyomozok, hogy mi lehet az oka ezeknek a szocializációs viselkedéseimnek a hátterében.
2013. júl. 30. 16:51
 8/22 anonim ***** válasza:
84%

Én olvastam Spockot, és nem értem a problémádat.

Igazán azért számított úttörőnek, mert előtte a poroszos, sőt! sokszor még hitleri elvek alapján nevelték a gyermekeket.

Pl. állították, hogy a gyermeket nem szabad sokat szeretgetni, puszilgatni, mert az majomszeretet, és önállótlan lesz. Csecsemőt etetni csak 3 óránként szabad, különben összedől a világ, stb.

Spock kicsit másképp látja a dolgokat, de én is úgy gondolom, hogy a mai nevelési elvekhez képest nem írt semmit szokatlant. Sehol nem szerepel nála, hogy a gyereket szabadjára kell engedni, meg ne tanítsuk meg szocializálódni.

Ha problémáid vannak, az nem Spocknak köszönhető, habár az igaz, hogy sokan bírálták őt, mondván, hogy a mai felelőtlen fiatalokért ő a hibás.

De én inkább abban látom a problémát, hogy a nőknek is el kellett menni dolgozni, és ezért kevesebb idejük, energiájuk maradt a gyereknevelésre.

2013. júl. 30. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/22 anonim ***** válasza:
100%
Rendszeresen elõkapom a Spock könyvet, ha valamiben bizonytalan vagyok,ês nem értem,hogy jön ez ahhoz,hogy Te nehezen neveled a kutyàdat...
2013. aug. 1. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 A kérdező kommentje:
ha most nem érted, nem is fogod. majd nézd meg a gyerekedet 20 évesen.
2013. aug. 1. 18:33
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!