Akinek bebizonyosodott (orvos által megállapított), hogy hiperaktív a csemetéje, milyen volt csecsemőkorában? Visszagondolva jóval aktívabb volt vagy átlagos mozgékonyságú?

Szia!

Nincs személyes tapasztalatom, de a hiperaktivitás volt a szakdolgozati témám (részben legalábbis).

Interjúztam anyukával, és ő azt mondta, hogy már akkor látta a fián, hogy valami nem gömbölyű, amikor elindult a mozgásfejlődése. Nagy családban nőtt fel, volt tapasztalata, később pedig született egy egészséges lánya is. Tehát igen, az ő esetükben már látszott. Úgy fogalmazott, h "agresszívebben" kúszott és főleg mászott.

DE!!, ebből NE következtess, ha a babád kicsit "másképp" mozog! Ezt legtöbbször kinövik.

Gyógypedagógus anyuka

Nekünk 7 hónaposan állapították meg, hogy többemberes a babánk, és hiperaktivitás miatt vigyük korai fejlesztésre.

Még nem vittük. Most lesz 10 hónapos és egy pillanatig sincs el magában, örök figyelmet követel magának, egyfolytában meg sem áll, de nem maradt ki sem a kúszás, sem a mászás nála. Rendkívül alacsony az ingerküszöbe, anyás, akaratos. 8 hónaposan ült, felállt, kúszott-mászott. Most lépeget. Semmilyen játék nem köti le fél percnél tovább. Mindenbe belekezd, majd egy másik játékba, majd azt is otthagyja. Előre félek a jövőtől.

Nálatok mi a helyzet?

Szia!

A nagylányom 18 éves,6 éves korában állapították meg a hiperaktívitást.

Csecsemőnek szörnyű volt.Első gyermekünk.24 órából 20-at ordított.Bármit csinálhattunk vele.Mivel csípőficamos volt,így 6 hónapos koráig egy szíjba volt gyömöszölve.9 hónaposan ült fel,13 hónaposan indult el.Babakocsit,kiságyat soha nem tudtunk használni!Napközben 1 éves korától soha nem aludt.De az éjszakák nyugisak voltak.20-06-ig.Egy pillanat alatt képes volt felszívódni.Nagyon kellett rá figyelnem.

Kérdezz konkrét dolgot,ha tudok szivesen válaszolok!

Utolsó kettő egy teljesen átlagosnak mondható gyereket irt le..24 órábol 20 at ordit ez rengeteg csecsemőre igaz..7 honaposan nem kötik le a játékok pár percnél tovább,miért,hány héthonapost láttaok akit igen??

Ezek baromságok,erre mondom én azt,hogy a hiperaktivitás nincsen,de csecsemőkorban meg főleg nem..

Kedves utolsó! Én is meglepődtem, amikor a kórházi zárójelentésen ez állt: hiperaktivitás miatt korai fejlesztés javasolt.

A babám akkori viselkedése alapján állapították meg.

Tévednek az orvosok?????

Nálunk helyzetfüggő az aggodalmam...

A nagyinál hiperaktív, itthon sokkal nyugodtabb, bár élénk, mozgékony.

Biztos, hogy létezik orvosilag diagnosztizálható hiperaktivitás. Szerintem sokat számít az örökletes hajlam is.

Gyakorló anyukaként én azt tudnám javasolni a kérdezőnek, ill. annak, akinek túl ingerlékeny, mozgékony a gyereke, hogy apránként szoktassa hozzá a gyereket, hogy teljesen egyedül játsszon egy ideig! Tudom, ha nincs ehhez hozzászokva, akkor balhé van, épp ezért mondom, hogy a fokozatosság elve itt nagyon fontos.

Abból következtetek, hogy, mint már írtam az én 2 éves kisfiam a nagyiéknál egyszerűen megőrül. Nem tudom szebben kifejezni magam. Kezelhetetlen lesz, akaratos, egy pillanatig sincs nyugta, szinte etetni sem lehet, úgy hogy ne kelljen utána rohangálni ...stb., szó szerint hozza a hiperaktivitás jeleit. Itthon teljesen normális. Ért a szép szóból, nem kell rohangálni utána.

Sokat gondolkodtam mi lehet, hisz nagyiéknál is szeret lenni, végül arra jöttem rá, hogy ott folyton inger alatt van. Folyton 1-2 méteres közelben van valaki hozzá, folyton beszélnek hozzá, s soha nem játszik egyedül. Itthon, ha éppen dolgom van, akkor kénytelen eljátszani magának. Szerintem egy kisgyereknek igenis szüksége van csöndes játékra, amikor csak a kis színes kockákra, autókra fókuszál, s nincs más külső inger. Olyasmi ez, mint egy pihentető relaxáció.

Ez jutott eszembe, mikor olvastam a kérdésedet, bár lehet, hogy messze járok az igazságtól.

Kedves Hitetlenkedő!

Szedj be egy Ritalint és adj egyet egy hipinek!

Aztán kételkedj!

Mellesleg 3 gyerekem van,jó nagy családban élünk,így sok babát,gyereket láttam nap,mint nap.Egy sem viselkedett úgy,mint a lányom.

Sajnos bármit mondanak ez egy betegség!Az idegrendszer hibája.Az én véleményem szerint,bár én nem vagyok orvos,szülés alatt történik.Hirtelen,drasztikusan ugrott meg az ilyen gyerekek száma.Kérlek,ne gondold azt,hogy ez kitaláció,bár sok gyereket valóban hibásan bélyegeznek meg.Tudom milyen egy 7 hónapos,most újra!

Ja,és nem hiszem,hogy a Te gyereked 4 órát alszik nap nap után!És,ha hipi gyereked lenne,nem ülnél a gép előtt,mert már rég kitalált volna valamit,akár 7 hónaposan,mert ők ilyenek is!

Egy 18 éves(hipi)

16 éves

és 7 hónapos gyerek anyukája!

Hiperaktivitás

Még szakemberek esetében is gyakran előfordul, hogy összemossák a hiperaktivitás és a hipermotilitás fogalmát. Ezért mindenekelőtt fontos tisztázni a két tünetegyüttes pontos tartalmát, mert különböző okokra vezethetők vissza és ennek megfelelően különböző kezelést igényelnek.

Hiperaktivitás jellemző tünetei:

A hiperaktív gyermeknek nagy a mozgásigénye, rosszul tűri a monotóniát. Nagy benne az újdonság iránti igény. Ennek a három tényezőnek a következtében aztán előfordul, hogy nem tudja végigülni a tanórákat. Különösen igaz lehet ez akkor, ha kevésbé érdekes a tananyag, vagy csak egyszerűen nem sikerül felkelteni és fenntartani az érdeklődését. Ilyenkor unatkozni kezd, és elkezd magának érdekesebb elfoglaltságokat találni. Zavarni kezdi az órát, beszélget, játszik, olvas, esetleg feláll valamilyen mondvacsinált ürüggyel, csak hogy végre mozoghasson egy kicsit.

A hiperaktivitás nagyon fontos jellemzője, hogy az ilyen gyerekeknek nincs figyelemzavara, képes kitartóan figyelni, amennyiben újdonság utáni igénye kielégítésre kerül. Cselekvésük mindig célra irányul. Bármit is csinálnak, abban nagyon hatékonyak. Általában gyorsabban dolgoznak, mint a többiek, ami további problémák forrásává válhat, hiszen ha végeztek a feladatukkal és még várni kell a többiekre, unatkozni kezdenek, és biztosak lehetünk benne, hogy találnak maguknak elfoglaltságot.

Mivel a hiperaktivitás igazából személyiségjellemzőnek tekinthető, ezért a kezelésében nem a gyerek megváltoztatását tűzzük ki célul. El kell fogadnunk, hogy a gyerekek személyisége nagyon különböző lehet: vannak csendes visszahúzódó, nagyszájú, barátságos gyerekek és vannak - mégha ritkán is - hiperkatív gyerekek. Ezzel a ténnyel meg kell barátkoznunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk a kialakuló problémás helyzeteket. Szándékosan nem problémás gyereket írok, mert maga a gyerek nem tekinthető problémásnak, viszont személyiségéből adódóan könnyebben kerül zűrös helyzetekbe. Ilyenkor nagyon nagy a pedagógusok felelőssége. Fel kellene ismerniük és el kellene fogadniuk hogy a gyermek hiperaktív, és ennek megfelelően kellene vele bánni.

A hiperaktivitás kezelése:

Az ilyen gyereknél tekintettel kell lenni a sajátos igényeire. Legális lehetőséget kell biztosítani számukra a felállásra óra közben. Ők lehetnek azok akik letörlik a táblát, segítenek felakasztani a térképet, kiosztják a dolgozatokat vagy a feladatlapokat...stb. Mivel nagyon terhelhetőek, terhelni is kell őket. Ha végeztek egy feladattal kapjanak rögtön újat, ne legyen idejük unatkozni. Természetesen ügyelni kell arra is, hogy a feladatok érdekesek legyenek, mert a monotóniát rosszul tűrik. Ha nem sikerül ébren tartani az érdeklődésüket elkalandoznak és keresnek maguknak érdekesebb elfoglaltságot.

Adhatunk a hiperaktív gyereknek önálló feladatokat. A lényeg, hogy mindig legyen mit csinálniuk néha felállhassanak, és kellően érdekes legyen a számukra, amivel foglalkozniuk kell.

Fontos, hogy a pedagógus tudatosítsa a gyerekben, hogy milyen sajátos igényei vannak és saját példáján keresztül mutassa meg, hogy ez elfogadható. Ilyenkor egy idő után magát a gyereket is be lehet vonni a problémás helyzetek kezelésébe. Lehet, hogy majd éppen ő fog előállni a legjobb ötletekkel, hogy mit kellene tenni akkor, amikor előbb végez a feladattal, mint a többiek, esetleg találhat arra is megoldást, hogyan tegye a maga számára izgalmasabbá az unalmasabb tanulnivalókat.

A fentiekből is jól látszik, hogy ha hiperaktív gyerek van az osztályban, az többletmunkát ad a pedagógusnak, főleg eleinte. Mégis megéri ez a többletbefektetés, hiszen elég csak belegondolnunk mennyi többlet munkával és felesleges idegeskedéssel jár, ha állandóan megzavarja valaki az óra menetét, eltereli a többi gyerek figyelmét.

Hipermotilitás

Még szakemberek esetében is gyakran előfordul, hogy összemossák a hiperaktivitás és a hipermotilitás fogalmát. Ezért mindenekelőtt fontos tisztázni a két tünetegyüttes pontos tartalmát, mert különböző okokra vezethetők vissza, és ennek megfelelően különböző kezelést igényelnek.

Hipermotilitás jellemző tünetei:

A hipermotilis gyerek állandóan matat, mocorog, nem tud a helyén megülni. Tevékenysége nem célra irányul, jár keze, lába, de nem végez értelmes tevékenységet.

Mindig kapkod, siet, mégsem végez el semmit időre.

Alacsony a tolerancia szintje, a frusztrációt rosszul tűri.

Figyelemzavarral küzd. Figyelme nem tartós, nehezen rögzíthető. Nincs az az érdekes téma, amely hosszan lekötné, állandóan elkalandozik. Előfordulhat, hogy figyelme megtapad bizonyos dolgoknál. Az osztály már rég túljutott egy témán, ő még mindig azon gondolkodik.

A hiperaktívval ellentétben nagyon fáradékony, nagy az alvásigénye. Az óra menetét zavarja, mert állandó matatása, mozgása nagyon irritáló felnőttnek, gyereknek egyaránt. Előfordul, hogy kiváltja a többi gyerek agresszióját.

A hipermotilitás kezelése:

A hipermotilitás súlyos éretlenségi tünet, az idegrendszer szervezetlenségéről tájékoztat. Akaratunktól független állapot, ezen változtatni szorgalommal, akarattal nem lehet. Ezt büntetni nem etikus és teljességgel értelmetlen. A büntetés még azt a kicsi kedvét is elveszi a hipermotilis gyereknek a tanulástól, ami addig a sok kudarc ellenére megmaradt.

Szerencsére a hipermotilis gyerekek mozgásterápia segítségével jól fejleszthetők, ezért ilyenkor érdemes a megfelelő szakemberhez fordulni és segítséget kérni.

A fentiekből világosan kitűnik, hogy hipermotilitással küzdő gyermekek esetében életbevágóan fontos, hogy mielőbb szakszerű segítséget kapjanak. Gyakori hiba, hogy az ilyen problémával küzdő gyerekeket a hiperaktivitásnál leírtak szerint próbálják kezelni, amely nem vezet, nem vezethet eredményre. Ez további frusztráció forrása a pedagógus és a gyermek számára egyaránt, amely mind jobban elmérgesíti, az amúgy sem felhőtlen tanár-diák kapcsolatot.

Döntő jelentőségű a probléma kezelése szempontjából, hogy a pedagógus tanulja meg felismerni és ennek megfelelően kezelni a hipermotilitás tünetegyüttesét!

Bocs kicit hosszú amit belinkeltem,de ezeket jó tudni.

Nem játszik el a játékokkal,ha valami untatja talál magának elfoglaltságot nagy a mozgásigénye..

ha szerintetek ez betegség,akkor tömjétek a nyugtatót a gyerekbe,és fogjátok rá hogy hiperaktiv.Nem az én lelkiismeretemet nyugtatgatjátok! Mindig egyszerübb ráfogni a gyreekr eh beteg szegény,meg az idegrendsze rhibája meg az orvosé a szülésé,mindnekié csak a tiéd nem igaz? még véletlenül sem lehet h annak a gyereknek egyszerüen nagyobb igénye van a törődésre.

Ezekkel a gyerekekkel valóban többet kEll törődni.De a mikor nem tudod miért viselkdik a gyereked úgy ahogy,és elolvesod ezt,megnyugszól és máris könnyebben tudod kezelni a csemetédet.A hiperaktivitás nem betegség egy jellem,temperamentum.A hipermotilitás az idegrendszer gyengesége,sokat lehet rajta fejleszteni,ha fel van állítva a helyes diagnózis.Ezekkel a gyerekekkel nem lehet úgy bánni,nevelni mint átlagos társaikat,ezért jó ha tájékozott vagy.Ha valaminek a létezését letagadjuk attól az még van.

Egy afrikai elnök mondta hogy nincs AIDS.És az ő országában nagyon sokan meghalnak ebben a betegségben.