Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Tapasztalt Anyukák, tudnátok...

Tapasztalt Anyukák, tudnátok nekem segíteni? 15 hónapos kisfiamat képtelen vagyok hiszti nélkül etetni!

Figyelt kérdés
Hónapok óta szenvedés minden etetés. Amúgy is türelmetlen, izgő-mozgó, örökké aktív gyermekem nem hajlandó megmaradni az etetőszékben. Mutatja, hogy éhes, beteszem, hisztizik, ha az ölembe veszem ott is szenved, rugdos, kiabál. Mindenféle játékos módszert próbáltam, hogy lekössem a figyelmét, játékokkal, de azokat mindig dühösen ledobja (van hogy az ételt is). Próbáltam könyvekkel lekötni, mert azt nagyon szereti, de csapkodja őket közben hisztisen. Elkeseredésemben laptopon (ami mindig az asztalon van mert munkaeszköz) mesét kapcsoltam be (Bambi, Micimackó), az leköti az első 5 percben, de utána megintcsak jön a nyűglődés. Volt hogy az első nyafogásnál letettem a fölre hogy akkor szia, mehetsz... de csak sír, sír, mintha amúgy éhes lenne és én vagyok a gonosz hogy nem etetem. Amúgy is mostanában folyton a "szoknyába kapaszkodik", folyton jön velem mindenhova a lakásban, wcre se tudok tőle menni, és visít ha nem vele foglalkozom. Nem szeretném elkényeztetni, természetesen ellenállok és nincs folyton ölben, játszok is vele sokat, de sokszor van, hogy nem csinálom amit ő szeretne, hogy nem alakuljon ki kóros kötődés... Mégis ezzel az etetéssel végleg kezdem elveszteni a fonalat... Segítsetek kérlek, ne bántsatok! Tudom hogy valamit rosszul csinálok, de első kicsim és nem szeretném elrontani!
2013. szept. 27. 13:34
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
100%

Ne aggódj, nem te rontottad el, minden gyereknél van olyan dolog - főleg ebben a korban, de általában minden korban - ami nem a nagykönyv szerint működik. Az lenne a csoda, ha minden kisgyerek egyformán, fegyelmezetten enne, aludna, játszana.

Az én kisfiam is (2 éves lesz) mesét néz miközben eszik, mert különben unatkozik, és akkor nem eszik. Akkor eszik mese nélkül, ha kézzel eszik valamit vagy villával, és az leköti (egy darabig), vagy vannak sokan körülötte, például vendégségben, nyaraláson.

Csináld úgy, ahogy nektek a legkönnyebb, ha mesével, könyvvel, bármivel, akkor úgy.

Nem csinálod rosszul, ezeket az időszakokat túl kell élni, át kell hidalni valahogy, majd később jobb lesz, aztán lesz más ami nem úgy fog működni ahogyan "kellene".

Én már rájöttem, hogy nem aggódok ilyeneken, előbb utóbb mindenre megérik a kisgyerek, csak ki előbb, ki később.

Persze biztos van akinek minden flottul működik, ő vagy baromi szigorú (én bevallom nem vagyok az), vagy nagyon szerencsés.

2013. szept. 27. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:

Nem paráznék a dolgon, ha nem marad a székben, letenném bóklászni, ha éhss úgyis odajtn a kajáért :-) Ilyenkor annyi a felfedeznivaló, hogy nem is csoda, ha 'nincs ideje' ilyen dolgokra, mint az evés :-)


egy 15 hós örökmozgó kiscsaj anyukája

2013. szept. 27. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:

Nálunk is voltak ilyen szituk !!

Azonban..3x próbáltam meg beadni a kaját neki.fejét fordítgatta,feszítette ki magát,stb PONT

Kivettem.letettem.elpakoltam...ha hisztizik,tegye.majd ha éhes lesz nyugton leül akkor eszünk.

Ne ingasson meg téged az hogy ilyenkor a földön pörög-forog !! Ez hiszti..

én ilyenkor nem figyeltem rá,pakoltam,mosogattam,főztem,aztán pár perc és csend lett..volt hogy bement játszani és 5 perc múlva jött hogy "enne " -> már tudta mondani ha éhes

és láss csodát evett.nyugton.sokat.hiszti nélkül.

Persze ez még jó párszor előfordult,de azóta tudja hogyha evés van,akkor evés van

2013. szept. 27. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 A kérdező kommentje:
Hát nagyon köszönöm, megnyugtattatok! Általában jól viselem az ilyen kis hisztis dolgait, de eléggé vékony, kis pálcika szegény... mini adagokat eszik, ha eszik... és persze tényleg úgy van ahogy írod, "nem ér rá enni". Csak féltem, mert én is és apa is nagyon vékonyak voltunk kiskorunkban, kórházban is voltunk, meg csúfoltak is az általános ban hogy elfúj a szél, meg ropi... Nem akarom, hogy kövér legyen, csak esne bár bele a normális súly-percentilbe... Na de amúgy nem néz ki betegnek, sőt van energiája mindenre, rohangás, aktív egész nap, úgy tűnik a kevés kaja is elég neki. De kipróbálom ezt, hogy akkor nem adok neki enni, leteszem, hátha pár perc múlva amíg nem foglalkozok vele, rájön, hogy tulajdonképpen tényleg éhes, és kibírja azt a pár percet a székben. :D Nehéz ez a gyereknevelés. Az arany középúton maradni. Remélem ezt a nyafit hamar kinövi, mert ha jönnek a tesók, nem lesz rá ennyi időm... :S
2013. szept. 27. 14:40
 5/19 anonim ***** válasza:

Bocsáss meg, de szerintem itt a gond az, hogy le akarod magadról választani, mikor az ő korában teljesen természetes az, hogy igényli a maximális kötődést. Ez a szeparációs szorongás időszaka, te meg drasztikusan próbálod leválasztani, mikor neki magától kellene leválni. Ez nagyon nem jól van így! Attól nem alakul ki kóros kötődés, ha egy másfél év körüli gyermek sokat van az anyja mellett, gyakorlatilag szimbiózisban vele. A házimunkát nyugodtan végezheted úgy is, hogy ott van körülötted, esetleg kaphat kisebb feladatokat (ilyenkor jól jön, ha mindenből van neki is eszköz: kis vasaló, kis sodrófa, kis porszívó, stb., hiszen utánzással, azonosulással tanulja a világot). Ha tényleg nélkülöznie kell, nyugodtan, higgadtan magyarázd el neki ELŐRE, hogy most el kell menned, de 5 perc, 10 perc, fél óra múlva vissza fogsz térni. És azt be is kell tartani! Így tanulja meg fokozatosan, hogy bízhat abban, hogy mindig számíthat rád, mindig ott leszel, amikor szüksége van rád.

Azt kell megérteni, hogy a szeparációs szorongást a kisgyermek úgy éli meg, hogy ha anya elmegy, akkor lehet, hogy ÖRÖKRE elveszíti. Hát még szép, hogy pánikba esik ilyenkor! Azt kell éreznie, hogy biztos, támogató, meleg közegben él. Ezt a kóros kötődés baromságot meg felejtsd el! (Már bocs, de a kötődési probléma teljesen más...) Legyél inkább megnyugtató, elfogadó, támogató, és legfőképpen érezhesse magát BIZTONSÁGBAN. Tudja, hogy ha elmész, akkor is visszajössz. Ez nem elkényeztetés, hanem teljesen normális hozzáállás. Szerintem az evési problémák is megoldódnának, ha a gyermek biztonságban érezhetné magát, és nem azt érezné, hogy "le akarod rázni". Tudom, hogy ne így van, tudom, hogy jót akarsz neki, de egy 15 hónapostól ne várj racionális gondolkodást! Ő minden elutasítást úgy él meg, mintha örökre elveszítene.

2013. szept. 27. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 anonim ***** válasza:

Szia

Olyan nincs, hogy "kóros kötődés".


Keress könyvet pld "többemberes gyerekek" témában.

2013. szept. 27. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:

A megszólítás ugyan Anyukák, én meg csak egy három gyerekes apuka vagyok. Másfél évesem éppen most vágta hozzám a kerékpáros sisakomat, miután negyedórás közelharc árán végre őt is kivettem a fürdőből, megtörölköztettem, bepelusoztam és felöltöztettem: neki meg ez volt a vélemény-nyilvánítása, kis híján a számítógép monitorja bánta.


A két nagyobb se volt jobb a Deákné vásznánál, de most 7 és 3 évesen se sokkal könnyebb velük, csak más szinten nehéz.

Mi a totyogós, tegyél-le-vegyél-fel-tegyél-le-vegyél-fel-tegyél-le-vegyél-fel-tegyél-le-vegyél-fel korszakot babakocsi és járóka helyett babahordozó kendővel (igen, itthoni házimunka közben is,) és éjszaka sok együtt alvással vészeltük át.

2013. szept. 27. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonim ***** válasza:
mamami.hu egy nagyon hasznos közösségi oldal, ahol sok tapasztalt, sokgyerekes Anyuka tud segíteni bármilyen babás/gyerekes témában... Szerintem regisztrálj oda is.
2013. szept. 27. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:
Egyébként ez a "nehogy a gyerek a fejünkre nőjön" szemlélet a 70-es években dívott, a "drága" Dr. Spocknak köszönhetően, aki a halála előtt vissza is vonta az elveit. Egy generáció nőtt fel (sajnos pont az enyém) hibás kötődési mintázatokkal. Én, mint "nehogy elkényeztessük" szemléletben nevelt gyermek jelenleg (túl a válásomon) terápiára járok, hogy a hibás kötődési mintázataimat és önértékelési problémáimat képes legyek felülírni. Mert az anyám "jót akart", nem akart elkényeztetni, nem akarta, hogy kóros kötődés alakuljon ki... csak éppen nem tudok bízni senkiben, legfőképpen önmagamban nem, mert egyszerűen képtelen vagyok érvényesíteni az igényeimet, mert már a saját anyám is lesz*rta, hogy mire van szükségem. Ne akard a gyereked ide juttatni! Jelenleg (teljesen normális módon) nagyon igényli az anyját. Majd le fog ő válni, hidd el, akkor meg az lesz a nehéz, hogy már nem akar odamenni hozzád, nem fogja a szoknyádat...
2013. szept. 27. 23:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 anonim ***** válasza:
A kendős babahordozás életet ment. Tényleg.
2013. szept. 28. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!