Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Kaki visszatartás? Pszichés...

Kaki visszatartás? Pszichés probléma?

Figyelt kérdés
Hú előre szólok hosszú lesz :). 3 éves múlt a fiam, kb 1 éve szoba tiszta, magától lett az, nem erőltettük, csak ki volt téve a bili, eleinte játszott rajta, majd rájött, hogy ez jó és kb ennyi volt. Kisebb balesetek előfordultak, de általában, vagy csikizéses birkózás, vagy játékba nagyon belemerülés miatt. Annak ellenére, hogy viszonylag keveset és kevés fajtát eszik, napi két széklete volt, jó állagú, színű stb. 4 nappal ezelőtt 2 x egymás után elég nagyot kakilt, mondta is, hogy csíp. Bekentem neki neogranormon-al,és kb ennyivel el volt intézve én legalábbis azt hittem. Viszont ő kijelentette, hogy nem akar kakilni, mert csíp. Próbáltam, győzködni, hogy de kell, mert így meg úgy...semmi hatás, annyi lett a dologból, hogy 4x bekakilt azóta alvás közben, ugye amikor elernyedtek a kis izmai, jött a sírás, szegény szégyelli magát meg minden (nem szidtam le érte), de ez sem változtatta meg, hogy ráüljön, a Wc-re, bilire. Mondja sokszor, hogy fáj és nyom a kaki, de sem szép szavak, érvek, ma már volt fenyegetőzés is részemről, nem győzi meg, hogy újra a Wc-n kakiljon, ne a gatyóba. Elkezdtem utána olvasgatni, hogy mi lehet ez. Mindig odajutottam, hogy pszichés okai lehetnek. Nálunk jön a tesó, de az utóbbi napokban nem történt ezzel kapcsolatban semmi változás, immár 7-8 hónapja tudja, hogy jön, most ugye még ugyanúgy van minden, én mind a mai napig felveszem, ha arra vágyik, hozzábújok, egyedül a birkózás maradt apára, de ezenkívül egyelőre minden a régi, illetve egy valami változott. Ő bölcsi volt 1 évig novembertől pedig ovis, az ovis beszoktatás 1 hét alatt megvolt teljesen simán minden oké volt. Aztán jött a téli szünet és utána 1 hét betegség és azóta egyszerűen minden reggel sírással indul a nap, hogy nem akar oviba menni. Most januártól maradtam itthon, nyilván direktbe nem közöltük, hogy anya itthon van, de hát okosak a gyerekek és biztos tudja, hogy nem ugyanúgy van, hogy anya is dolgozik, lehet, hogy ez az ok. Viszont ezen nem igazán tudunk, akarunk változtatni, mert ő nagyon igényli a társaságot, a bölcsis kor óta anya és apa társasága már nem elégíti ki csak ideig óráig. 8:30-ra viszem és alvás után 15 körül ott vagyok érte. Kipróbáltuk azt is, hogy nem alszik ott, előtte elhozom, de az még rosszabb volt sírás szempontjából...nem tudom mit tehetnék, vagy mit kéne tennem. Az oviból kivétel a leges-leges legutolsó dolog lenne (ezt egyébként az óvónők sem javasolták), mielőtt valaki megszól nem magam miatt, ha tehetném 18 éves koráig el sem mozdulna mellőlem, hanem az ő kis szocializációja miatt. Lehet amúgy nem is ez az ok és csak én kombinálom túl, ha hétfőig nem változik semmi elmegyünk dokihoz..igazából kíváncsi lennék, hogy másnál is volt-e ilyen, vagy hasonló probléma, mi volt a megoldás. Kérlek ne jöjjenek a negatív leszólások, így is a béka popója alatt van az anyai önbecsülésem és így 35 hetes terhesen minden nap ezen bőgök... Előre is köszi!

2014. febr. 1. 21:01
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:
100%
Szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni a másik oldalról megvilágítva. Nekem még nincs gyerekem, viszont kicsi koromban én is ugyanezt csináltam. A pontos lelki okokat így visszamenőleg nem tudom megítélni, mert amúgy normális gyerekkorom volt, igaz szigorúak voltak velem a szüleim, de semmi extra, és egyke vagyok. Egyszerűen nem akartam kakilni, nekem is fájt, és nem szerettem magát a folyamatot, tartogattam ameddig csak bírtam, és nem viccelek élveztem ahogy visszatarthatom. Persze előbb utóbb az lett, hogy bekakiltam, de egy idő után ez az állandó visszatartás rendszeres szorulást okozott. Akkor anyukám elkapott adott valami hashajtó szerűséget, és amikor elkezdtett fájni a hasam tőle addig nem állhattam fel a biliről, amíg nem produkáltam valamit. Sírtam én is, meg hisztiztem, de anya mint említettem szigorú volt, és nem volt apelláta. Egy idő után beletörődtem, hogy akármennyire jólesik is, nem szabad visszatartani. Utána rendeződött minden, és normális felnőtt lettem, anyumat meg nagyon imádom, és semmi sérelmem meg defektem nem maradt azután, hogy erélyes volt velem, és nem tűrte a hisztit. Ja és a téma terén is minden ok mára! :) 30 éves nő vagyok amúgy. Kitartás nektek, el fog múlni!!!
2014. febr. 7. 10:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 A kérdező kommentje:

Sziasztok!


Köszi a válaszokat, gyorsan megírom hol tartunk, hátha érdekel, vagy lesz még aki hasonlóan jár/járt a gyerkőccel. Voltunk doktornéninél hétfőn, gyógyulóban levő kis repedéseket talált a popsiján. Javasolta ő is amit már elkezdtünk a laevolac-al történő széklet lazítást, illetve, hogy kenjük be neki lidocain krémmel. Így is tettünk. A hétfő ahogy korábban is írtam rémálom volt, kb 8x kakilta körbe a lakást, a bilire nem volt hajlandó ráülni, délután mikor apa hazajött még utána is egy csomószor bekakilt, hiszti, totyorgás, bekakilás, sírás, hogy nem akarom. Apánál elég hamar elszakad a cérna, de hétfőn már nálam is. Na szóval szó szerint sz@r egy nap volt. Aztán mikor elaludtak a fiúk hajnalig ültem a gép előtt és próbáltam megoldást találni. Rengeteg ilyen topicot találtam, ahol ilyen problémával küzdő gyerek szülője írt. Nem is annyira ritka dolog. Helyre raktam magamban a dolgokat, hogy most ez jutott nekünk és türelem kell hozzá és egyszer csak jó lesz. Másnap már amikor elkezdett totyorogni, mondtam, hogy akkor legalább amikor érzi, hogy kakilni kell rakjuk fel a pelust, hogy azért mégse a lakásba körbe-körbe kakiljunk. Délutánra ment bele, hogy na jó akkor pelusba, de azért mondtam Neki, hogy ez csak ideiglenes, mert ő már nagyfiú és stb,stb. Aztán szerdán reggel mondta, hogy ráül a bilire, de nem kakil, csak ráül, de én legyek ott vele. Mondanom sem kell nem vicces hordónyi hassal a földre ülni és felállni napi kb 100x mert ügye ő nem kakil, csak odaül :). Aztán délután végre nem tudta már visszatartani, de mivel éppen a bilin ült oda ment a kaki. Volt ám részemről ujjongás, még kakiba bilizős táncot is jártunk, sőt felvettük ahogy elviszi a WC-re és kiönti, elköszöntünk tőle, megbeszéltük, hogy ez milyen jó volt és nem is fájt és hippijé :). Másnap reggel már úgy, hogy oviba készültünk, kezdett megint totyogni, de akkor már elsőre leült a bilire és végre normális mennyiségű nem véletlenül becsúszó kaki ment a bilibe, hasonló örömmámor mint előző nap. (Véletlenül elhagyom a telefonom biztos azt hiszik valamilyen perverz vagyok, mert tele van kakis videóval és fényképpel :S) Úgyhogy még nem az igazi, de már jó úton haladunk és tényleg a titok nyitja a türelem, türelem bár szerintem ez a legnehezebb, hiszen az okos, értelmes gyereked miért nem érti :D????!!!!! Köszönöm, Mindenkinek dobtam a zöld pacsit.

2014. febr. 7. 12:21
 13/17 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon örülök hogy rendeződött a dolog... Ügyes anya vagy..büszke lehetsz magadra és erre a sikerre. Végre olvasok is arról, hogy valaki feltesz egy problémát...kap segítséget..és beszámol arról mit hogy csinált...hogy oldódott meg a gondja.
2014. febr. 7. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:

Egy kisgyermeknek még sokféle élmény újdonság. Az is pl, amikor először tapasztal olyat, h csípi a kaki. Mi felnőttek is amit (pl érzést) még nem ismerünk, és újonnan jelenik meg, sok esetben mi is félünk attól, ha az kellemetlen újdonság. Hát még egy kisgyermek a saját, új, kellemetlen élményeitől...


Nehéz persze kívülállóként tanácsot felvetni, neked nehezebb lehetett, kedves kérdező, aki már átélte a gyerekével. De ha megpróbálom a helyedbe képzelni magam, és lehet , hogy beszéltem volna a picurnak arról, hogy attól még, hogy egyszer csípett a kaki, nem tart örökké, esetleg még 1-2 alkalommal, de aztán már nem csíp, főleg, ha bekenjük a popsit, megfelelő kenőcsökkel (az ő nyelvezetére átfogalmazva).


Ami engem nagyon érdekelne, mert tanulságosak egyenként is ezek az esetek, hogy MIT EVETT A GYERMEKED, AMI UTÁN CSÍPTE a kaki a popsiját? Mivel a pszichés vonatkozások mellett konkrétan az étel is belejátszhatott a probléma kialakulásába.


Egyébként én is örülök, h valami módon mégis kezd megoldódni a problémátok. :)

2014. febr. 11. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:

Tényleg köszi Mindenkinek.

Kedves utolsó, minden létező beszélgetésen túl voltunk. Ugye előtte sem csípett, nézd anyának, meg apának sem csíp. Amikor kijött "véletlenül" a kaki, akkor is mondtuk, ugye nem is fájt. Mennyire örülne apa, meg anya ha...stb.stb.

Amúgy elég rossz étvágyú gyerek, ennek ellenére nagyon jó emésztéssel rendelkezik, mert napi 2x kakil/t. Azért "csípett" neki, mert sikerült az átlagosnál nagyobbat kakilnia 2x egymás után, nem evett csípőset, fűszereset előtte (nem is szereti). Amúgy inni rengeteget iszik, gyümölcsöt sajnos csak az almát eszi meg, de azt napi 1-2, szoktam Neki adni 100%-os gyümölcs levet is, hátha abban is van valami. Amúgy mostanra szerencsére minden visszatért minden a normális kerékvágásba, magától megy kakilni, ugyanúgy reggel és délután. Azért néha még mondja, ugye anya örülsz, hogy kakilok :D

2014. febr. 14. 07:05
 16/17 anonim ***** válasza:

és látja a fejeden, hogy IIIGEN!!! Anya örül, hogy kakilok...:-))

nagyon cuki, én is örülök, hogy rendben van a popó! :)

2014. febr. 14. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Na, szerencsére továbbra is javul a helyzet. :)
2014. febr. 15. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!