Barátnőmék kislánya egy hónap múlva 5 éves lesz, és nem mer beszélni, ha az anyja kicsit lelép a városba, hisztizik, nem akarja elengedni, mi lehet a probléma?

Úgy vettem észre, valami nagyon nincs rendben.

Szeretnék segíteni, de ez nagyon kényes téma, hogy csak úgy beszélgessünk róla.

A kislány oxigénhiánnyal született, Dévényre vitték sokszor.

Korábban érdeklődő, kis barátságos leányka volt, olyan igazi kis pozitív kicsike, nagyon szerettem hozzájuk menni ezért.

Sosem beszélt, de úgy voltam vele, majd elkezdi, vannak olyanok akik 3-4 éves korukban kezdenek beszélni, és akkor mindjárt egész mondatokban, ezzel nyugtattam a barátnőmet is, aki mindig távolította is a problémát, látszólag lazán kezelte, beszélt róla.

Óvodába jár a kislány, ott állítólag beszél.

De a múltkor is, fent voltam náluk, előtte egy másik barátnőnk, és a kislány, aki pedig már sokszor látott, nem voltam neki idegen, csak bújt el, és többórányi ott töltött idő után sem tudtam vele beszélni, a kommunikációnk kábé így nézett ki:

- Na, milyen színű a cica?

- ...

- Fehér?

- ...

- Nézzük csak, azt a kiscicust, milyen is lehet, barna?

- ...

- Na, akkor foltos?

- ...

- Szürke?

- (végre bólogat)

Bólogatással tudtam vele beszélgetni, felajánlva a különféle válaszlehetőségeket, és bólogatott, ha "helyes a válasz".

Több óra után, miközben az ötéves keresztlányommal órákat dumálgatunk, mondja mondja a kis okos megfigyeléseit, komoly párbeszédeket szoktunk folytatni, tényleg tök okos gyerek, ez a kislány egyszerűen nem beszélt még most sem.

A látogatásom alatt kizárólag mutogatni és bólogatni volt hajlandó.

Kitaláltuk, hogy anyjával elmegyünk picit sétálni, eszünk valamit.

Tudni kell, hogy a pasasa semmirekellő alak, alig dolgozik, a barátnőm tanárként keveset keres, két három barátnőjén kívül nem megy hozzájuk senki, a nagyszülők sem túl érdeklődőek, évente párszor elég az unokájukat látni, nem hogy magukkal elvinnék valahová.

Ezt azért írom csak, hogy lássátok, nem túl szociális környezetben van a kislány.

Szóval, az este csúcsa volt, hogy pakolunk, mennénk ki, a kislány erre torkaszaadtából elkezdett üvölteni, de úgy igazán, belekapaszkodott teljes erővel az anyjába, olyan rossz volt ezt látni, hogy majdnem azt mondtam, inkább maradjunk náluk.

Végig a lábába kapaszkodott, szinte hisztérikus volt, nehezen tudtunk elmenni.

Nekem őszintén a barátnőm pasasa se szimpi, nem tetszik, hogy a kislánnyal bánik, noha nem veri vagy ilyen, de erre nincs objektív rálátásom.

A kislány nagyon anyás, az anyjával van többet, ő hozza viszi az óvodába.

De szerintem itt valami nincs rendben, szerintetek mi az ok?